A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20103/2008/6. számú határozata szerződés hatálytalanságának megállapítása (FEDEZETELVONÓ szerződés hatálytalanságának megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §]

Pfv.II.20.103/2008/6. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt I. rendű és II. rendű felpereseknek ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen tulajdonjog megállapítása és fedezetelvonó szerződés hatálytalanságának megállapítása iránt a Gyöngyösi Városi Bíróságnál 1.P.20.590/2005. számon megindított és a Heves Megyei Bíróságnak 1.Pf.25.313/2007/6. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen az I. és II. rendű alperesek által 34. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Az alperesek személyes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad.

I n d o k o 1 á s:

A jogerős alapjául szolgáló tényállás szerint az I. r. alperes 1993-ban a vállalkozásának folytatására a felperesektől kölcsön kért 2.400.000 forintot. A kölcsönösszeget a lejáratkor nem fizette vissza a felpereseknek, ezért a Gödöllői Városi Bíróság a felperesek keresete alapján indult perben hozott és első fokon jogerőre emelkedett 8.P.21.051/1998/5. számú ítéletével kötelezte az I. rendű alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 15 napon belül 2.400.000 forintot. Mivel az I. rendű alperes a fizetési kötelezettségének a jogerős ítélet ellenére sem tett eleget, a bíróság 2000. augusztus 9-én végrehajtási lapot állított ki ellene a 2.400.000 forintos tartozásának a behajtása iránt, amelynek alapján végrehajtó előtt megindult ugyan a végrehajtási eljárás, de az - az I. rendű alperes végrehajtás alá vonható vagyonának a hiánya miatt - a mai napin nem vezetett eredményre. A végrehajtó által beszerzett tulajdoni lap adatai szerint az I. rendű alperes által is lakott m-i 687 hrsz.-on nyilvántartott ingatlan a II. rendű alperes kizárólagos tulajdonában áll.

Az I. és II. rendű alperes 1996-ban ismerkedett meg, majd 1999. május. 28. napján házasságot kötöttek, amelyből négy gyermekük származott.

A házasságkötésük előtt, 1999. május 14. napján olyan tartalmú ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalt házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, amelyben a házassági vagyonközösséget - az alperes valamennyi különvagyontárgyára - többek között a II. rendű alperes kizárólagos tulajdonában álló m-i ingatlanra - vonatkozóan is egymás között kizárták. A házasságkötésük után, 2001. november 20. napján ezt a házassági vagyonjogi szerződést módosították, és megállapodtak abban, hogy a II. rendű alperes által a házasságkötés előtt megszerzett m-i ingatlanon a házassági életközösség ideje alatt pénzintézeti hitel igénybevételével folytatott közös építkezés folytán az I. rendű alperes az ingatlanban semmilyen arányban nem szerez tulajdonjogot és ilyen irányú követeléssel sem élhet.

A m-i ingatlanra a II. rendű alperes 2000. novemberében kapott építési engedélyt, 2002. márciusában pedig használatbavételi engedélyt. Az ingatlanon álló lakóépület az alperesek házasságkötésének az időpontjában félkész állapotban volt: csak a tető és a falak álltak, a nyílászáró szerkezetek a helyszínen voltak, de azoknak csak nagyon kevés része volt beépítve, a külső és belső vakolás hiányzott és az ingatlanban semmiféle szerelvény nem volt.

A házassági életközösség ideje alatt tovább folytatott építkezés költségeit a II. rendű alperes egyrészt pénzintézeti kölcsönből, másrészt pedig a felek házasságából származó négy gyermekből három gyermek után felvett szociálpolitikai kedvezményből fedezte.

Az ingatlan jelenlegi forgalmi értéke a jelenlegi tényleges állapotának az alapulvételével 13.400.000 forint, a házasságkötéskori félkész állapotának az alapulvételével pedig 8.200.000 forint lenne.

Az I. és II. rendű felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperesek között 1999. május 14. napján és 2001. szeptember 20. napján létrejött házassági vagyonjogi szerződés velük szemben hatálytalan, továbbá, hogy az I. rendű alperes a m-i ingatlan 1/2-ed részilletőségének tulajdonjogát házastársi közös szerzés jogcímén megszerezte, majd a keresetüket módosították és annak megállapítását kérték, hogy az ingatlan 1/4-ed része az I. rendű alperes tartozására velük szemben végrehajtható, illetve végrehajtás alá vonható.

Az I. és II. rendű alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperesek között 1999. május 14. napján és 2001. szeptember 20. napján létrejött házassági vagyonjogi szerződés felperesekkel szemben hatálytalan. Kötelezte az alpereseket annak tűrésére, hogy felperesek a m-i 687 hrsz.-ú- természetben M., H. K. u. alatt fekvő ingatlan 13/67-ed részéből a bíróság mellett működő végrehajtó előtt folyamatban lévő 205-G.V.20/2002. számú végrehajtási eljárásban követelésük és járulékai erejéig magukat kielégítsék, továbbá, hogy fizessenek meg a felpereseknek egyetemlegesen 15 napon belül 400.000 forint perköltséget.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. és II. rendű alperesek fellebbezéssel éltek.

Az I. és II. rendű felperesek a fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az I. és II. rendű alpereseket, hogy fizessenek meg a II. rendű alperesnek 15 napon belül 7.800 forint másodfokú eljárási költséget és megállapította, hogy a le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad.

A jogerős ítélet indokolása szerint nem fogadták el a perben eljárt bíróságok az alperesek azon védekezését, hogy a perbeli házassági vagyonjogi szerződések megkötésekor a II. rendű alperes nem volt rosszhiszemű, mert az I. rendű alperesnek a felperesekkel szemben fennálló 2.400.000 forintos tartozásáról nem volt tudomása, és a vagyonjogi szerződést kizárólag azért kötötte meg, mivel ebből a kapcsolatából nem akart - a korábbiakhoz hasonlóan - vesztesen kikerülni.

A házassági vagyonjogi szerződés megkötésekor ugyanis az alperesek már jegyesek, annak módosításakor pedig már házastársak voltak, tehát a Ptk. 685. §-ának b./ pontja értelmében hozzátartozóknak minősültek, ezért a Ptk. 203. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a rosszhiszeműségük mellett törvényes vélelem szólt, e vélelmet pedig az alperesek a perben nem tudták megdönteni. Az alperesek jóhiszeműségének a bizonyítására ugyanis sem a perbeli szerződések indokaként általuk előadottak, sem pedig a szerződés megkötésében közreműködő ügyvéd tanúvallomása nem volt alkalmas.

A perbeli szerződések egyébként is teljességgel életszerűtlenek és jogszabályba ütközőek is - például abban a vonatkozásban, hogy a gyermekeket anyagilag kizárólag a II. rendű alperes köteles eltartani, míg az I. rendű alperesnek velük szemben semmiféle tartási kötelezettsége nincs.