879/B/1992. AB határozat
jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban - dr. Sólyom László és dr. Zlinszky János alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 43. § (5) bekezdésében és 44. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat és e rendelkezések megsemmisítése iránti kérelmeket elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozók a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 43. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés és 44. §-ában foglalt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. E rendelkezéseket az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában foglaltak folytán (ABH 1991, 272-287.) az 1992. évi XVI. törvény állapította meg. A Csjt-t módosító törvény 1992. április 1. napján lépett hatályba, rendelkezéseit azonban a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.
A Csjt. 43. § (5) bekezdése értelmében az apaság vélelmét a gyermek a nagykorúsága elérése után egy évig, a többi jogosult pedig a gyermek születéséről szerzett értesülése időpontjától számított egy év alatt támadhatja meg. Az a jogosult, aki a megtámadás alapjául szolgáló tényről a reá nézve megállapított határidő kezdete után értesült, az értesüléstől számított egy év alatt támadhatja meg az apaság vélelmét.
A Csjt. 44. § (1) bekezdése szerint az apaságnak és az anyaságnak, továbbá az utólagos házasságkötés hatályának bírósági megállapítását keresettel lehet kérni, s keresettel lehet megtámadni az apaság vélelmét is. A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania.
A (2) bekezdés szerint a korlátozottan cselekvőképes személy a pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg. Ha a törvényes képviselő a hozzájárulás megadásában tartósan gátolva van, vagy a hozzájárulást nem adja meg, azt a gyámhatóság hozzájárulása pótolja.
A (3) bekezdés szerint cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel.
A (4) bekezdésben foglaltak szerint az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása előtt a gyámhatóságnak cselekvőképtelen kiskorú esetében - elháríthatatlan akadályt kivéve - az anyát és a vélelmezett apát meg kell hallgatnia. A gyámhatóság a perindításhoz csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll. Ha az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás, a gyámhatóság a hozzájárulást csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg.
2. Az indítványozók álláspontja szerint a Csjt. módosított rendelkezései alkotmányellenesek, mert nem felelnek meg az Alkotmánybíróságnak a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogával kapcsolatos határozatában foglaltaknak és ellentétesek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéssel is. Véleményük szerint a Csjt. 43. § (5) bekezdése a korábbi szabályozáshoz képest a kiskorú gyermek családi jogállásának tisztázása tekintetében lényegi változást nem hozott, a szabályozás továbbra is lehetővé teszi, hogy a gyermek törvényes képviselője a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogát végérvényesen elvonja. Az a rendelkezés ugyanis, hogy a gyermek 19 éves koráig támadhatja meg az apaság vélelmét, tartalmilag azt jelenti, hogy a gyermek nagykorúsága betöltéséig e jogosultság a törvényes képviselőjét - tipikusan anyját - illeti meg korlátlanul.
A törvényes képviselő perindítási jogának alkotmányos korlátozására nem alkalmas a Csjt. módosított 44. §-a sem, mert a kiskorú érdekének szempontját a törvény módosítása előtt is megfelelően figyelembe kellett venni. Az indítványozók szerint a törvényi változás mindössze annyi, hogy a gyermek érdekének figyelembe vételét - a korábbi rendeleti szabályozás helyett - ma a Csjt. írja elő. A támadott szabályozás ezért nem minősül az alapjog-korlátozás megfelelő garanciájának, így a módosítás nem felel meg az Alkotmány rendelkezéseinek és az Alkotmánybíróság határozatában foglaltaknak.
Az indítványozók ezért kérték a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat megalapozatlannak találta.
1. Az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában megállapította, hogy a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogának a törvényes képviselő korlátlan perindítási jogosultsága útján történő végérvényes elvonása alkotmányellenes. Ezért a Csjt. módosítás előtti 44. § (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amely szerint a teljesen cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő jogosult a perindításra, a jövőre nézve - 1992. évi március hó 31-i hatállyal - megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének rendelkezését nem lehet úgy értelmezni, hogy az tartalmazza a gyermeknek a családi álláshoz, a vérségi családba tartozáshoz való jogát is. E rendelkezés szerint ugyanis a gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Ebből az alkotmányi szabályból pedig csak a tényleges családi gondoskodáshoz való jogosultság következik. Ez nemcsak a vérségi, hanem az ún. szociológiai családba tartozást és e család részéről való gondoskodást és védelmet is magába foglalja.
Ám rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy a vérségi származás kiderítése, illetőleg az arra vonatkozó törvényi vélelem vitatása, kétségbevonása, mindenkinek a legszemélyesebb joga, amely az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében írt általános személyiségi jog körébe tartozik. Az általános személyiségi jog részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is. E jog pedig magába foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga vérségi származását kideríteni, vérségi jogállását kétségbe vonni, vagy felkutatni, illetőleg az, hogy vérségi származását - a vérségi kapcsolatban közvetlenül érintettek körén kívül - senki ne tegye vitássá. Ennek a jognak a korlátozás nélküli elvonása a mások által lefolytatott korábbi perléssel, amelynek eredménye kétségbevonhatatlan és felülvizsgálhatatlan, a gyermek identitásához való jogát sérti, és ez egyben az alkotmányosan védett általános személyiségi jog megsértésével is együtt jár. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogának a törvényes képviselő korlátlan perindítási jogosultsága útján történő végérvényes elvonása alkotmányellenes.
2. A Csjt. 43. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezés elleni támadásra megfelelően irányadóak az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában kifejtettek (ABH 1991, 280.). E szerint a kifogásolt rendelkezés nem üti el a gyermeket annak a legszemélyesebb jogának érvényesítésétől, hogy nagykorúsága elérése után önazonossághoz, önrendelkezéshez való jogai érvényesítése védelmében felléphessen. Az apasági vélelem megtámadásának lehetősége ugyanis a gyermek számára nagykorúsága elérése után is adott, következésképpen ez a szabályozás önmagában nem alkotmányellenes.
A kifogásolt rendelkezés csak a Csjt. 44. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakkal összefüggésben nyeri el értelmét. E szerint ugyanis a korlátozottan cselekvőképes személy a megtámadási pert csak törvényes képviselője hozzájárulásával indíthatja meg, a cselekvőképtelen jogosult helyett pedig - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel. Az a szabály tehát, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a gyermek a nagykorúsága elérése után egy évig még előterjeszthesse a megtámadási keresetet, éppen a gyermek személyes joga érvényesítésének törvényi biztosítéka, így az Alkotmánybíróság határozatában foglaltakkal teljességgel összhangban áll. A gyermek ugyanis személyesen, azaz törvényes képviselői, illetőleg gyámhatósági közreműködés nélkül csak teljesen cselekvőképes személyként, vagyis nagykorúsága elérése után támadhatja meg az apaság vélelmét. Ekkor pedig ugyanaz a megtámadási határidő áll rendelkezésére, mint bármely más jogosultnak, a törvény tehát a megtámadásra jogosultak között alkotmányellenes megkülönböztetést nem tartalmaz.
Az indítványozók alkotmányossági kifogása tartalmilag nem is erre a törvényi szabályozásra, hanem arra vonatkozik, hogy a gyermek jogán - és helyett - cselekvőképtelensége idején törvényes képviselője léphet fel, illetőleg a gyermek korlátozottan cselekvőképesként is ilyen pert csak törvényes képviselője - bizonyos esetekben pedig a gyámhatóság - hozzájárulásával kezdeményezhet. Az indítványozók szerint ugyanis e szabályozással a törvény lehetővé teszi, hogy a kiskorú anyja - nagykorúságának eléréséig - más jogosultakkal ellentétben 18 évig bármikor kezdeményezze az apaság vélelmének megdöntését.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben az összefüggésben sem találta megalapozottnak.
A Csjt. módosított 44. § (4) bekezdése három garanciális szabályt vezetett be a törvényes képviselő (az anya) perindítási kezdeményezésének a korlátozására:
- Az apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása előtt a gyámhatóságnak cselekvőképtelen kiskorú esetében - elháríthatatlan akadályt kivéve - az anyát és a vélelmezett apát meg kell hallgatnia.
- A gyámhatóság a perindításhoz csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll.
- Ha az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás, a gyámhatóság a hozzájárulást csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg.
E rendelkezések közül a kiskorú érdekének szempontja nem új, mert a gyámhatóságokról, az egyes gyámhatósági feladatokról és a gyámhatósági eljárásról szóló 12/1987. (VI. 29.) MM rendelet 51. § (3) bekezdése már korábban is úgy rendelkezett, hogy a gyámhatóság elutasítja az eseti gondnok kirendelése iránti kérelmet, ha a gondnokrendelést a családi jogállás rendezése iránti per megindítása érdekében kérték, de megítélése szerint a per nem áll a kiskorú érdekében. A kiskorú mindenek felett álló érdekének követelményét azonban a Csjt. támadott módosítása törvényi szintre emelte.
Rámutat az Alkotmánybíróság arra, hogy a támadott törvényi rendelkezéseken túlmenően a törvényes képviselő perindítási, perkezdeményezési jogának további fontos törvényi garanciái vannak. Ilyen mindenek előtt az államigazgatási eljárás általános szabályiról szóló 1957. évi IV. törvény 72. § (1) bekezdése, amelynek alapján a gyámhatóságnak a perindításhoz való hozzájárulást kimondó határozata - jogszabálysértésre hivatkozva - bíróság előtt megtámadható. Amennyiben tehát a vélelmezett apa úgy ítéli meg, hogy a hozzájáruló nyilatkozat nem áll a kiskorú gyermek érdekében, illetőleg hogy a gyámhatóság a Csjt. 44. § (4) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket figyelmen kívül hagyta, vagy nem kellően értékelte, az államigazgatási határozat felülvizsgálatát keresettel kérheti a bíróságtól. E garanciális szabály a törvényes képviselő perindítási jogának fontos korlátja, mert ennek folytán már az államigazgatási eljárás keretében a bírósági eljárás garanciális szabályai között vizsgálható, hogy a törvényes képviselő perindítási jogosultságának az engedélyezése - a kiskorú mindenek felett álló érdeke összefüggésében - nyomósabb szempont-e, mint a gyermek joga ahhoz, hogy vérségi származását maga derítse ki.
A kiskorú jogai és érdekei érvényre juttatásának további fontos törvényi garanciája, hogy a Csjt. 43. § (1) bekezdése nem az apasági vélelem megdöntésének, hanem az apasági vélelem megtámadhatóságának feltételeiről rendelkezik. E szerint az apaság vélelmét akkor lehet megtámadni, vagyis ilyen perindításra akkor van lehetőség, ha az, akit a vélelem alapján apának kell tekintetni, a gyermek anyjával a fogamzás idejében nemileg nem érintkezett, vagy a körülmények szerint egyébként lehetetlen, hogy a gyermek tőle származik. A jogalkalmazást végző bíróságok joga és felelőssége eldönteni ilyen törvényi garanciák mellett, hogy a gyermek identitásához fűződő személyes jogának, vagy annak tulajdonítanak-e elsőbbséget, hogy a gyermek érdekében családi jogállása már kiskorúsága idején rendeződjék.
3. Az Alkotmánybíróság már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatában (ABH 1991, 280.) rámutatott arra, hogy álláspontja szerint a törvényes képviselő perindítási jogosultságának csak a korlátlansága alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság 64/1991. (XII. 17.) AB határozatában foglaltak szerint (ABH 1991. 308., 312.) az emberi méltósághoz való jog csak az emberi státusz meghatározójaként, az élethez való joggal fennálló egységében abszolút és korlátozhatatlan. Anyajog mivoltából levezetett egyes részjogai, mint pl. az önrendelkezéshez, az önazonossághoz való jog azonban az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerint bármely más alapjoghoz hasonlóan korlátozhatók.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog vagy szabadság védelme, vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni [30/1992, (V. 25.) AB határozat, ABH 1992, 167., 171.].
Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján tehát a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való személyes joga is korlátozható. A nemzetközi jogösszehasonlítás is azt mutatja, hogy a törvény által meghatározott és megfelelő törvényi garanciákkal védett esetekben a vérségi származás kiderítésére - törvényes képviselő útján - már a gyermek kiskorúsága idején is lehetőség van. Az Alkotmány 15. §-ának családvédelmi rendelkezése és az Alkotmány 67. § (1) bekezdésének az a szabálya, amely szerint a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges, a gyermek mindenek felett álló érdeke figyelembevételének szempontját is magába foglalja. Ezt fejezi ki egyébként az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban 1989. november 20-án kelt Egyezmény 3. cikkének 1. pontja, amely szerint az Egyezményben részes államok bíróságai és törvényhozó szervei a gyermeket érintő döntéseikben a gyermek mindenek felett álló érdekére vannak figyelemmel elsősorban. Az Egyezmény kihirdetése kapcsán került sor a Csjt. módosítására az 1995. évi XXXI. törvénnyel, amely a Csjt. 1. § (2) bekezdésébe alapelvként iktatta be, hogy a törvény alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni.
A kiskorú gyermeknek alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy családi jogállása rendeződjön, vérségi származása - ha ez lehetséges - már kiskorában megállapítást nyerjen. A Csjt. támadott módosítása ennek az Alkotmányban is védett és nemzetközi egyezménnyel is megerősített érdeknek a szem előtt tartásával korlátozta a gyermek e személyes jogát vérségi származása kiderítéséhez. A korlátozás elkerülhetetlen alapjogi korlátozás, mert a gyermek teljes cselekvőképességének elnyerése előtt identitásának kiderítéséhez való jogát személyesen nem érvényesítheti. Így mindazokban az esetekben, amikor a gyermek vélelmezett apától való származása - akár az anyával való nemi érintkezés hiánya miatt, akár egyéb okból - lehetetlen, a gyermek családi jogállásának rendezése - mint a gyermek alkotmányosan védett alapvető érdeke - csak az alapjog korlátozásával érhető el.
A korlátozás egyúttal a gyermek mindenek felett álló érdekével arányban áll. Azok a törvényi garanciák, amelyek a törvényes képviselő perindítási jogának korlátlanságát kizárják, elegendő biztosítékok arra, hogy az alkotmányos alapjog sérelme csak elkerülhetetlen esetekben, és a korlátozással elérni kívánt céllal arányos mértékben és okokból következzen be. Már a gyámhatóság a közigazgatási eljárásban, majd a bíróság a közigazgatási határozat törvényességének a felülvizsgálata során - a törvényi előírásoknak megfelelően - köteles mérlegelni az alkotmányos alapjog és a gyermek mindenek felett álló érdeke alkotmányos szempontját, és esetenként ezek figyelembevételével köteles dönteni a törvényes képviselő perindításának megengedése vagy elutasítása tárgyában. Ezek a garanciák megfelelnek az alapjogi korlátozásokkal szembeni alkotmányi rendelkezésnek, az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglaltaknak, de az Alkotmánybíróság korábbi határozatában támasztott alkotmányos követelményeknek is, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat megalapozatlannak ítélte és elutasította.
Budapest, 1996. április 16.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Sólyom László alkotmánybíró különvéleménye
1. Az Alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB határozata (ABH 1991, 272., a továbbiakban 1.Abh.) alkotmányellenessége miatt megsemmisítette a Csjt. akkor hatályos 44. § (1) bekezdésének azt a rendelkezését, amelynek értelmében az apaság vélelmét megtámadó perben a teljesen cselekvőképtelen jogosult helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - a törvényes képviselő léphet fel. A hatályban tartott törvényszöveg szerint "A pert a jogosultnak személyesen kell megindítania". A Csjt 44. § -ának az 1992. évi XVI. törvénnyel megállapított új szövege ismét lehetővé tette, hogy a cselekvőképtelen jogosult helyett a gyámhatóság hozzájárulásával a törvényes képviselő indítson pert az apaság vélelmének megdöntésére, azzal a megszorítással azonban, hogy a gyámhatóságnak - cselekvőképtelen kiskorú esetében - a per megindítása előtt az anyát és a vélelmezett apát meg kell hallgatnia; hogy a perindításhoz a gyámhatóság csak akkor járulhat hozzá, ha a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében áll; továbbá ha az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás, a gyámhatóság a hozzájárulást csak kivételesen indokolt esetben adhatja meg.
Véleményem szerint a Csjt. hatályos 44. §-ával szemben is fennállnak azok az alkotmányossági kifogások, amelyek alapján az 1.Abh. 1991-ben megsemmisítette a törvényes képviselő perindítási lehetőségét az apaság vélelmének megdöntésére. Ezért a Csjt. 44. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványnak helyt kellett volna adni.
2. Az 1.Abh. szerint a Csjt. korábbi rendelkezésének alkotmányellenessége abban állt, hogy annak a bírói gyakorlatban élő alkalmazása gyakorlatilag korlátlan lehetőséget adott arra, hogy a cselekvőképtelen kiskorú helyett a gyámhatóság által (rendszerint az anya kezdeményezésére) kirendelt eseti gondnok az apaság vélelmének megdöntésére pert indítson. Az ilyen perben hozott ítélet pedig végérvényesen elvonta a gyermek jogát arra, hogy vérségi származásának kiderítéséről maga rendelkezzék. A határozatból ugyanis egyértelmű, hogy a gyermek identitásához való joga az önrendelkezési jog egyik vetülete; a gyermek legszemélyesebb joga, hogy vérségi származását kiderítse, illetve hogy azt más ne tegye vitássá. (ABH 1991, 279). A határozat elismeri, hogy "a vérségi kapcsolatban közvetlenül érdekelteknek" is joga lehet a származás bírósági megállapítására, illetve hogy a vérségi származás kiderítésére - törvényes képviselő útján - már a gyermek kiskorúsága idején is lehetőség nyílhat. Az utóbbi azonban csak akkor alkotmányos, ha a törvény a gyermek e legszemélyesebb jogának korlátozását "meghatározott és megfelelő törvényi garanciákkal védett esetekben" engedi meg, illetve, ha a gyermek perindítási jogát nem "általánosságban zárja ki, illetőleg korlátozza". (ABH 1991, 280, 281)
A Csjt. 1992-ben megállapított új 44. §-a az 1.Abh. meghozatala idején a hatályos jogban már meglévő garanciákhoz képest - egyetlen rendelkezéstől eltekintve - nem tartalmaz új biztosítékot, csupán a kiskorú érdekének követelményét emeli törvényi szintre. Ezzel a gyermek személyes jogérvényesítése "meghatározott" és "nem általános" korlátozásának követelménye nem teljesül. Az egyetlen konkrét esetcsoport külön kiemelése - a Csjt. szerint a gyámhatóság a hozzájárulást "csak kivételesen indokolt esetben" adhatja meg, ha az anya és a vélelmezett apa között a gyermek elhelyezése vitás - a korlátozás megengedhetőségét csupán szigorítja, ismérvét azonban nem teszi konkrétabbá. Az apaság vélelme megtámadhatóságának általános feltétele - a származás lehetetlensége, Csjt 43. § (1) bekezdés -, illetve a gyámhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának lehetősége már az 1.Abh. idején is fennállt.
3. A törvény szerint a gyámhatóság a cselekvőképtelen kiskorú helyett indított perhez csak akkor járulhat hozzá, ha "a származás kiderítése és a családi jogállás rendezése" a kiskorú érdekében áll. Ez a két feltétel ritkán esik egybe, sőt természete szerint ellentmond egymásnak. A gyermek érdeke elsősorban az, hogy szilárd és rendezett családban nevelkedjék; ezt a rendezettséget a jog vélelmek felállításával is szolgálja. A gyermek rendezett családi jogállásának nem feltétlenül eleme a vérségi kötelék; sőt a feladatát betöltő családi viszonyokat a megbolygatástól óvni kell. Ilyen családban a gyermek vérségi származás kiderítéséhez való joga bizonyosan nem indokolja, hogy a 14 éven aluli gyermek helyett pert indítsanak. Természetesen a gyakorlatban az apasági vélelem megtámadására - a kiskorú helyett is - legtöbbször akkor kerül sor, ha a vélelmezett apa és az anya kapcsolata felbomlik, vagy ha a gyermek új családba kerül. Ilyenkor is nyitott kérdés marad azonban, hogy az új család miért ne tölthetné be feladatát a gyermek vérségi származásának megállapítása nélkül is, illetve, hogy annak megállapítása valóban a gyermek érdekét szolgálja-e (s nem inkább például az anyáét). E kérdés eldöntésénél különös súllyal kell figyelembe venni, hogy a gyermek joga vérségi származásának tisztázására nemcsak az ő legszemélyesebb joga, hanem hogy a gyermeknek ahhoz is joga van, hogy fenntartsa a vélelmezett apa-gyermek kapcsolatot - például a vélelmezett apához fűződő érzelmi kapcsolata miatt. A gyermek vérségi származása nem válhat eszközzé az anya és a vélelmezett apa egymás közötti vitájában - mert éppen a jogosult gyermekre és legszemélyesebb jogára nézve a helyette indított pernek visszavonhatatlan következményei vannak. Ennek kivédésére nem elegendő azt előírni, hogy gyermekelhelyezési vita esetén a perindításhoz való gyámhatósági hozzájárulást "kivételesen indokolt esetben" lehet csak megadni.
A törvényhozó tehát a Csjt. új rendelkezésének megállapításakor a gyermek önazonosságára vonatkozó rendelkezési jogának természetét nem vette kellően figyelembe; nem határozta meg elegendő részletességgel, hogy a családi jogállás rendezése mikor követeli meg a vérségi származás bírói megállapítását olyan súllyal, hogy az a gyermeknek erre irányuló jogát jogát végérvényesen elvonhatja.
Budapest, 1996. április 16.
Dr. Sólyom László s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleményben foglaltakhoz csatlakozom:
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró