BH+ 2005.11.515 A károsult önhibája mellett is megállapítható a károkozó kártérítési felelőssége, ha a károkozó jogellenes magatartása nélkül a káresemény nem következett volna be [Ptk. 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 355. § (4) bek.]

A jogerős ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint a jelen pert megelőző bírósági eljárásban a a bíróság jogerős ítéletével kötelezte a jelen per felperesét mint alperest, hogy a Magyar Biztosítók Szövetségének mint felperesnek 15 napon belül fizessen meg 522 313 Ft-ot, valamint ennek az összegnek 2000. augusztus 10-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, továbbá 12 500 Ft perköltséget, a beavatkozónak 12 500 Ft perköltséget, az államnak pedig - külön felhívásra - 31 340 Ft eljárási illetéket.

Az előzményi perben eljárt városi bíróság az ítéletének indokolásában megállapította, hogy 2000. június 2-án a kora délelőtti órákban dr. T. M. F.-n, az Eperjesi úton haladt a Renault Megane 16-V típusú gépkocsival. A jelen per alperese (az előzményi per alperesi beavatkozója) az Eperjesi u. 25. sz. alatti ház udvaráról ugyanebben az időpontban kísérelt meg kihajtani az általa vezetett, a jelen per felperesének tulajdonában álló Maruti gyártmányú személygépkocsival. A kiállás közben az alperes jobb oldalra nézett, a balról érkező Renault Megan típusú gépjárműnek nem adott elsőbbséget, így a két gépjármű összeütközött. Az alperes a felelősségét a helyszínen elismerte. A felperes gépjárműve azért volt az adott időpontban az alperesnél, mert annak javításával a felperes az alperest bízta meg.

Miután a jelen per felperese a baleset időpontjában nem rendelkezett érvényes felelősségbiztosítással, helyette a Magyar Biztosítók Szövetsége térítette meg a balesetet szenvedő gépkocsi kárát.

Az előzményi jogerős ítélet a jelen per felperesét mint alperest a Magyar Biztosítók Szövetsége javára marasztalta, kiemelve azt, hogy a gépjármű üzembentartója nem rendelkezett felelősségbiztosítási szerződéssel. Az előzményi perben hozott ítélet jogerőre emelkedése után a felperes megfizetett - 12 havi egyenlő részletben - 550 000 Ft-ot a Magyar Biztosítók Szövetsége részére, amely ezzel a marasztalási összeget kiegyenlítettnek tekintette.

Az ezt követően előterjesztett keresetében a felperes 581 340 Ft (550 000 Ft marasztalási összeg, továbbá 31 340 Ft illetékköltség) kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy a Magyar Biztosítók Szövetsége felé keletkezett megtérítési kötelezettsége az alperes felróható magatartása - közlekedési szabályszegése - miatt keletkezett, ezért az alperes kártérítési felelősséggel tartozik.

Az alperes ellenkérelmében elsődlegesen a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozva, hogy a felperes megtérítési kötelezettségét saját felróható magatartása, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötésének az elmulasztása eredményezte. Másodlagos védekezésében az alperes 10%-os közrehatást ismert el.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 275 000 Ft-ot, és ennek az összegnek 2002. december 1-jétől a kifizetés napjáig járó, a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékű kamatát, továbbá 6225 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy - figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére, a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésére, és a Legfelsőbb Bíróság 36. számú Polgári Kollégiumi állásfoglalására - a felperesnek a Magyar Biztosítók Szövetségével szembeni megtérítési kötelezettsége mindkét fél felróható magatartása miatt keletkezett. A károsodáshoz vezető okfolyamatban a felperes jelentős felróható magatartása a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötésének az elmulasztása, az alperes felróható magatartása pedig a közlekedési szabályszegés, ami az előzményi perben feltárt ütközést okozta. Mindkét magatartás egyenlően oka a fizetési kötelezettségnek, azaz a kárnak, így a károsodáshoz vezető okfolyamatban a peres felek szerepe egyaránt 50-50%-ban határozható meg.

Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság a felperes 550 000 Ft összegű kárának az 50%-a, tehát 275 000 Ft megtérítésére kötelezte az alperest. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes által érvényesített további 31 340 Ft perköltség nem az alperes magatartásának közvetlen oki következménye, hanem a felperes korábbi eredménytelen perlekedésének költségvonzata, ezért az nem hárítható át az alperesre. A felperes kereseti követelése tehát részben minősült alaposnak.

Az alperes fellebbezése, és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett részét részben és akként változtatta meg, hogy a felperes keresetét teljes egészében elutasította, egyebekben az elsőfokú ítéletétet helybenhagyta. "Mellőzte" az alperesnek részperköltség fizetésére való kötelezését, és a felperest kötelezte arra, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 60 000 Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését alaposnak, a felperes csatlakozó fellebbezését pedig alaptalannak találta. Határozata indokolásában hangsúlyozta: a per eldöntése szempontjából az vizsgálandó, milyen jogviszony alapján állt be a felperes fizetési kötelezettsége a Magyar Biztosítók Szövetsége felé, s az e jogviszonyon alapuló helytállási kötelezettség olyan okozati összefüggésben áll-e az alperes magatartásával, hogy ennek alapján az alperes marasztalható. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek között "vállalkozási jogviszony" jött létre, az alperes és a perben nem álló harmadik személy károsult között "szerződésen kívüli károkozási jogviszony", míg a felperes és a Magyar Biztosítók Szövetsége között "megtérítésre irányuló jogviszony" áll fenn. Helytállónak minősítette a másodfokú bíróság az alperesnek azt a fellebbezési érvelését, hogy a peres felek között "kártérítési jogviszony" nincs. A jelen perben a felperes a Magyar Biztosítók Szövetsége megtérítési igényét kívánja tovább hárítani az alperesre. A megtérítési igény továbbhárítására akkor van lehetőség - fejtette ki a másodfokú bíróság -, ha az alperes magatartásának következményeként áll be a felperes fizetési kötelezettsége a Magyar Biztosítók Szövetsége felé. A Magyar Biztosítók Szövetsége megtérítési igénye azonban a felperes mulasztása, nevezetesen a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötésének az elmulasztása miatt áll fenn. Bár a megtérítési igény "jelentkezéséhez" a baleset okozása is szükséges volt, annak közvetlen oka azonban a felperes mulasztása. A felperes fizetési kötelezettsége tehát a saját magatartására vezethető vissza, mert a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződés megkötésében akadályozva nem volt. Az alperes felelőssége akkor lenne megállapítható, ha tudva arról, hogy a gépjármű üzembentartója kötelező felelősségbiztosítással nem rendelkezik, a közúti forgalomban részt vesz. A felperes azonban nem tudta bizonyítani, hogy az alperes tudott volna arról: kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződéssel nem rendelkezik. Mindezekre tekintettel változtatta meg a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet, s utasította el a felperes keresetét.