3464/2023. (XI. 7.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.750.963/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. A gazdasági társaság indítványozójogi képviselője (dr. Göndöcz Péter ügyvéd) útján terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § (1) bekezdése alapján, amelyben kérte a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.750.963/2022/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és - a Fővárosi Törvényszék 36.K.702.928/2022/10. számú végzésére is kiterjedő hatállyal történő - megsemmisítését. Az indítvány szerint a támadott végzések sértik az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdését, valamint a 28. cikkét.

[2] A támadott bírósági végzések alapján az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy előzménye a következőképen foglalható össze.

[3] 1.1. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV vagy alperes) elsőfokú határozatával az indítványozó terhére általános forgalmi adó adónemben következő időszakra átvihető követelés különbözetet állapított meg, továbbá határozata rendelkező részében az indítványozó terhére adókülönbözetet jelenített meg, amely döntést az indítványozó fellebbezését követően a másodfokú hatóság megváltoztatott. A másodfokú határozat 2022. június 30-án elektronikusan került megküldésre az indítványozó tárhelyére (cégkapu), ahol még ezen a napon letöltésre is került. Az indítványozó 2022. augusztus 2. napján keresetet nyújtott be a határozat ellen, amelyet a bíróság - annak elkésettségére tekintettel - visszautasított.

[4] Az indítványozó ezt követően 2022. szeptember 14-én terjesztette elő igazolási kérelmét, amelyben előadta, hogy alkalmazottja 2022. július 4. napján töltötte le a NAV határozatát, arról nem volt tudomása, hogy 2022. június 30. napján az indítványozó korábbi könyvelője - illetéktelenül, megbízási szerződése megszűntét követően közel fél évvel, egy automatikus letöltési programot használva -, letöltötte a keresettel támadott határozatot. Kérte ezért, hogy a bíróság méltányosan bírálja el a kérelmet, hiszen az indítványozó jogi képviselő nélkül járt el, mindössze 50 percen múlott a késedelem beállta, továbbá a mulasztásra egy másik, önállóan eljáró személy hibája vezetett.

[5] A Fővárosi Törvényszék 36.K.702.928/2022/10. számú végzésével az indítványozó igazolási kérelmét elutasította. Végzésének indokolásában a bíróság alapvetően arra hivatkozott, hogy az indítványozónak, mint a cégkapuval rendelkezni jogosultnak kellett volna gondoskodnia arról, hogy a megbízási szerződés megszűnését követően az adott jogosultságok törlésre kerüljenek, a volt könyvelő hozzáférése olyan ok, amely a mulasztás kimentésére nem alkalmas, ez az ügyviteli hiányosság az indítványozó terhére értékelendő. A bíróság indokolása szerint a Kúria már korábban rámutatott arra, hogy a mulasztás akkor tekinthető vétlennek, ha azt a félen kívül álló ok idézte elő, ezért még a kisebb súlyú gondatlanságra visszavezethető mulasztás is saját hibából ered.

[6] 1.2. A Fővárosi Ítélőtábla a 3.Kpkf.750.963/2022/2. számú végzésével az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta.

[7] Jogerős döntésének indokolásában kifejtette, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog nem korlátozhatatlan alapjog, annak gyakorlását a jogalkotó határidőkhöz, és a jogbiztonság érdekében egyéb feltételekhez kötheti. A másodfokú bíróság osztotta azt az alperesi álláspontot, miszerint a volt könyvelőt az indítványozó mint gazdálkodó szervezet meghatalmazottjának kellett tekinteni, és az indítványozó azon döntése, hogy meddig enged hozzáférést a korábban erre feljogosított személynek nem önhibáján kívül eső körülmény.

[8] 2. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) és (7) bekezdésére, valamint a 28. cikkére hivatkozva kérte a Fővárosi Törvényszék és a Fővárosi Ítélőtábla végzései alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az alkotmányjogi panasz lényege szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 153. §-ának (3) bekezdése a keresetindítási határidő elmulasztása esetén annak jogkövetkezményeit igazolási kérelemmel orvosolhatóvá tette, ha az önhibán kívüli mulasztás méltányos elbírálás mellett megállapítható, tehát a jogalkotó az önhiba hiányának megítélése során engedi a méltányos elbírálást. Az indítványozói álláspont szerint továbbá a Pp. jogalkotói indokolása a bírósági gyakorlatra hivatkozással egyértelművé tette a jogszabály azon célját, hogy az igazolási kérelem méltányos elbírálása a bíróságoknak nem csak akkor kötelessége, ha a mulasztás a féltől független, előre nem látható objektív okból következett be, ezért az indítványozó álláspontja szerint az ügyében eljáró bíróságok önkényesen megszorító értelmezése nemcsak törvénysértő, hanem egyúttal sérti az indítványozó tiszteséges és nyilvános bírósági tárgyaláshoz való jogát és a jogorvoslathoz való jogát is.

[9] 3. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdésében meghatározottak alapján tanácsban eljárva vizsgálat tárgyává tette, hogy az Abtv. 27. § (1) bekezdés szerinti indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadására vonatkozó, törvényben meghatározott követelményeknek.

[10] Az Abtv. 27. §-ának (1) bekezdése szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.

[11] Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében ugyanakkor az igazolási kérelmet elutasító, vagy annak helyt adó döntés nem a bírósági eljárás egészére vonatkozik, nem annak befejezése tárgyában hozza meg a bíróság, azzal kizárólag egy eljárásjogi kérdésben foglal állást. Mindezek alapján az igazolási kérelmet elutasító végzés nem az ügy érdemében hozott, és nem is a bírósági eljárást befejező egyéb döntés, ezért az Abtv. 27. § (1) bekezdés alapján azzal szemben alkotmányjogi panasz előterjesztésének nincs helye [lásd pl. 3349/2017. (XII. 20.) AB végzés].

[12] 4. A fentiek szerint az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.750.963/2022/2. számú végzése az Abtv. 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal nem támadható, ezért az Alkotmánybíróság a kérelmet az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2023. október 16.

Dr. Horváth Attila s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Juhász Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Varga Réka s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1221/2023.