A Legfelsőbb Bíróság Pfv.22107/2007/10. számú határozata gyermekelhelyezés megváltoztatása tárgyában.

Pfv.II.22.107/2007/10.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek a ügyvéd által képviselt alperes ellen kapcsolattartás korlátozása, gyermekelhelyezés megváltoztatása iránt a Hajdúszoboszlói Városi Bíróságon 3.P.20.047/2004. számon megindított és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 1.Pf.21.320/2006/39. számú ítéletével befejezett perében a fenti számú jogerős határozat ellen az alperes részéről 42. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. május 20. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal a módosítással, hogy:

a felperes a gyermeket 2008. július 31-ig köteles személyes ingóságaival átadni az alperesnek, ami által a felperest megillető 2008. évi nyári időszakos kapcsolattartást is megvalósultnak kell tekinteni,

az alperest terhelő gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget 2008. július 31. napjával szünteti meg és a felperest 2008. augusztus 1. napjától kezdődően kötelezi az elsőfokú ítéletben meghatározott tartásdíj fizetésére.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 100.000 (egyszázezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

I n d o k o l á s

A felek élettársi kapcsolatából 2001. március 9-én született G. N. nevű gyermekük. A felek 2003. október 9-én jogerős bírói egyezséget kötöttek, ennek értelmében a kiskorú gyermek a felperesi anyánál került elhelyezésre, az alperest minden hónap első és harmadik hétvégéjén, pénteken 16 órától vasárnap 18 óráig, valamint minden hét keddi napján 15-18 óráig illette meg a rendszeres kapcsolattartás. A gyermek átvételének a helyét a bölcsödében, illetve az óvodában határozták meg, az átadás helyét pedig a gondozás helyén. Az alperest rendkívüli kapcsolattartás az őszi, téli, tavaszi szünidő második felében illette meg és nyáron kétszer 15 napos időtartamban azzal, hogy ez utóbbi pontos időpontját minden év május 31-ig egyeztetik, amennyiben pedig az egyeztetés elmarad, akkor az alperest július 1-től 15-ig, illetve augusztus 1-től 15-ig terjedő időszak illeti meg. Szabályozták továbbá, hogy a páros ünnepek első napján az alperes a gyermeket magával viheti, továbbá a szentestét a gyermek felváltva tölti egyik, illetve másik szülőnél. A rendkívüli kapcsolattartás esetén az átadás-átvétel helyét a gondozás helyében határozták meg és rendelkeztek az esetlegesen elmaradó kapcsolattartások pótlásáról is. Az egyezségben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a felperesnek megfizeti a bérjellegű juttatásának 20%-át, de legalább 10.000 forint alapösszegű gyermektartásdíjat.

Az egyezség megkötését követően rövidesen konfliktusok jelentkeztek a szülők között a kapcsolattartással összefüggésben. 2004. januárjától kezdődően egy éven keresztül a felperes az alperes számára a kapcsolattartást egyáltalán nem biztosította, annak ellenére, hogy emiatt őt a gyámhatóság több alkalommal pénzbírsággal sújtotta, majd a bíróság ideiglenes intézkedése is feljogosította az alperest - a korábbinál szűkebb körű - kapcsolattartásra.

Időközben a gyámhatóság az alperesi nagyszülők számára is biztosította a kapcsolattartás jogát, azonban a felperes néhány alkalmat követően tőlük is megtagadta, hogy a gyermekkel érintkezhessenek.

A felperes a kapcsolattartás megtagadását azzal indokolta, hogy gyermeke viselkedésén az apával történt találkozásokat követően szokatlan jelenségeket észlelt, a korábban szobatiszta kislány éjszakánként ismét bepisilt, illetve zavarodottá, agresszívvá vált, előadásából arra lehetett következtetni, hogy őt az alperes szexuálisan zaklatta.

Ilyen előzmények után fordult a felperes a bírósághoz és elsődlegesen az alperest megillető kapcsolattartás megvonását, másodlagosan pedig annak korlátozását kérte.

Az alperes a kereseti kérelemben foglaltak teljesítését ellenezte, határozottan tagadta a felperes tényállításait és viszontkeresetet terjesztett elő a gyermek nála történő elhelyezése iránt, valamint tartásdíjat is igényelt.

A bizonyítási eljárás lefolytatása során az elsőfokú bíróság a peres felek vonatkozásában beszerzett környezettanulmányokból megállapította, hogy objektív szempontból mind a felperesi, mind az alperesi környezet alkalmas a kiskorú gyermek nevelésére. A felperes saját tulajdonú ingatlanában él, tanítónő foglalkozású, az alperes a szüleivel közös ingatlanon saját házrészében lakik, foglalkozása pincér. Egyikük sem létesített más személlyel élettársi kapcsolatot. A bölcsődei vélemény értelmében a gyermek több alkalommal indokolatlanul hiányzott. 2004. januárjától a felperes a gyermeket az alperes érkezése előtt mindig elhozta, illetve az is előfordult, hogy ezeken a napokon be sem vitte a bölcsödébe. Az alperes és a nagyszülők többször érdeklődtek a gyermek felől, aki nyugodt, kiegyensúlyozott volt, agresszív, visszahúzódó magatartást nem tapasztaltak nála.

Dr. Sz-né dr. N. J. M. ideggyógyász orvos tanúvallomásában elmondta, hogy a felperes 2004. február 3-án vitte el hozzá a gyermeket azzal a panasszal, hogy a kapcsolattartások után indulatkitörései vannak, illetve éjszakai bepisilés is előfordul. A felperes a gyermek szexuális zaklatásáról is említést tett, de az ideggyógyász erre utaló jelet nem tapasztalt, olyan szorongást vagy magatartási zavart nem észlelt a kislánynál, ami miatt speciális kezelésre lett volna szüksége.

Ennek ellenére a felperes az állítólagos alperesi zaklatást követően közel egy évvel később feljelentést tett a rendőrségen az alperes ellen a gyermek szexuális bántalmazásai miatt és terápiára vitte B-re, az E. Ambulaciára.

A felperes az eljárás során csatolta K. M. igazságügyi szakértő magánfelkérésre készített véleményét, aki 2004. május 30-án vizsgálta meg a felperest és a gyermeket. A kislánynál emocionális labilitást, a hangulati élet finom depresszív színezetét észlelte, az apára vonatkozó ingerre kifejezett félelmi reakciót adott. A szakértő szerint valószínűsíthető, hogy a gyermek az apa részéről szexuális közeledésnek volt kitéve.

Az elsőfokú bíróság a perbe pszichológus szakértőt vont be. A felperes személyiség-vizsgálata alapján a szakértő megállapította, hogy jó intellektussal rendelkezik, azonban önismerete alacsony színvonalú. Ennek következménye, hogy az önmagában fel nem ismert, tudattalan indítékok jelentős szerepet játszanak a viselkedésében, az elfojtással hárított tudattalanban tartott ösztönkésztetései közvetett úton, rejtett formában megjelennek, ez a lelki működés teszi részben érthetővé a perben tanúsított magatartását, az apa deviáns szexuális magatartására vonatkozó gyanúját. A gyermekével való kapcsolattartásában hajlamos a kisajátításra, féltékenységre. Az alperes vonatkozásában a szakértő megállapította, hogy átlagos intellektussal, reális életszemlélettel rendelkezik, önismerete jó színvonalú, belvilága tudatos, önmagáról alkotott képe reális. Ösztönképletében gyermekével való egészséges kapcsolatát veszélyeztető anomália nem diagnosztizálható. A gyermekéhez szenvedélyesen kötődik. A szakértő megállapította, hogy a gyermek vizsgálata nem utal szexuális jellegű apai közeledésre. Az alperesi apa és a kislány között erős érzelmi kötődés volt megfigyelhető, kötetlen helyzetben olyannyira igényelte apját, hogy anyjáról szinte tudomást sem vett. Ugyanakkor a szülők konfliktusa miatt általános nyugtalanság volt tapasztalható nála, a felperesi anya elidegenítést valósít meg, az apa elleni nevelés azonban nem eredményes, a kislány erősen kötődik az apjához.