A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20815/2018/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §, 318. §, 339. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Istenes Attila

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.815/2018/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kovács Kázmér Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kovács Kázmér ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Révész Gábor ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. március 1. napján meghozott 62.P.23.901/2016/38. számú ítélete ellen az alperes részéről 40. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a Ptk. 318. § (1) bekezdése, 310. § és 339. § (1) bekezdése alapján kártérítés címén 5.543.276 forint és annak járulékai, valamint a perköltség megfizetésére. Előadta, hogy 2008. november 28. napján N. N. típusú GPS alapú műholdas gépjármű-védelmi szolgáltatási szerződést kötött az alperessel a ... típusú gépkocsijára. Egyidejűleg GPRS Watch típusú kiegészítő szerződést is kötött, amely alapján az alperes vállalta, hogy a felperes gépkocsijával folyamatos GPRS kapcsolatot tart fenn. A felperes előadta, hogy 2010. február 24. napján 18.45 órakor a gépkocsiját a Budapest .... kerületben, a Sz. Uszoda előtt hagyta, amikor azonban 21.00 órakor kijött az uszodából, a gépkocsi már nem volt meg. A felperes ezután azonnal felvette a kapcsolatot az alperessel, akinek diszpécser-szolgálata jelezte, hogy a gépkocsi a ... mögött álló helyzetben található, ahol a gépkocsit utóbb súlyosan megrongált állapotban találták meg. A nyomok alapján az elkövetők a gépkocsit zártöréses módszerrel nyitották ki. Az alperes az őt terhelő szerződéses kötelezettség ellenére a gépkocsi feltörését és elindítását, a gépkocsi ellopását nem jelezte, nem adott ki riasztást sem a felperes, sem az illetékes hatóságok felé, az ellopott gépkocsi haladását nem akadályozta meg, a gépkocsi helyzetét nem figyelte, annak felkutatása iránt nem intézkedett. Az alperes ezzel a súlyosan megszegte a szolgáltatási szerződés részét képező Szabályzat 1.1.2. pontját, amelynek teljesítése esetén a gépkocsi megrongálása elkerülhető lett volna. A gépjármű javítási költsége 4.940.176 forint volt, a felperesnek további 603.100 forint kára keletkezett a gépjármű értékcsökkenéséből. Előadta, hogy a felek közötti fogyasztói szerződés jött létre, amelynek az alperesi felelősséget korlátozó kikötései tisztességtelenek.

Az alperes kérte a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való elmarasztalását. Előadta, hogy a keresetet mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatja. Arra hivatkozott, hogy a felperesi gépkocsi azért nem küldött riasztási jelzést az alperes központjába, mert a jármű jogszerű használatához szükséges EVO-kártya mindvégig a kocsi 15 méteres körzetében volt. Ettől függetlenül az alperes a felperes bejelentése alapján haladéktalanul intézkedett, riasztotta a rendőrséget és saját munkatársait, akiket a felperessel együtt a helyszínre navigált. Hivatkozott végül arra, hogy a szerződés alapján a gépjármű feltörés során keletkezett károkért való felelősséget kizárta, míg egyéb kártérítési felelősségét 100 havi díj összegében, azaz a felperes estében 450.000 forintban korlátozta. Vitatta, hogy a perbeli szerződés fogyasztói szerződésnek minősülne.

Az elsőfokú bíróság a 62.P.27.316/2010/83. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az 5.Pf.20.338/2016/7/II. számú végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A felperes a megismételt eljárásban a keresetét a szakértő véleményre tekintettel 4.543.752 forintra és annak 2010. február 125. napjától járó, a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti kamataira szállította le.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4.543.752 forintot és járulékait, valamint 1.501.433 forint perköltséget. Indokolásában megállapította, hogy a felek között vegyes tartalmú szerződés jött létre, amely elsődlegesen műholdas gépjármű-védelmi szolgáltatásra vonatkozó megbízásra irányult, de részét képezte a berendezés adásvétele és a gépjármű-védelmi rendszer telepítése is. Kifejtette, hogy a felperes szerződésszegésre alapított kereseti kérelmével összefüggésben a perben arról kellett állást foglalni, hogy az alperes a szerződésben a felperes által érvényesített károkért való felelősséget érvényesen kizárta-e, illetve hogy történt-e az alperes részéről szerződésszegés és azzal okozati összefüggésben áll-e a felperes által állított kár bekövetkezése. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek közötti szerződés fogyasztói szerződésnek minősül, amelyben a helytállási kötelezettség összegszerűségét korlátozó feltétel a Ptk. 209. § (3) bekezdése folytán alkalmazandó 18/999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. § h) pontja alapján tisztességtelen, mivel az korlátozza a fogyasztó jogszabályon alapuló jogait a fogyasztóval szerződő fél szerződésszegése esetére. A felperes ugyanakkor nem a gépjármű feltöréséből, hanem az attól független, szándékos rongálásból eredő károk megtérítését kérte, ezért a szerződésben szereplő felelősségkizárás erre nem vonatkozik.

A szerződésszegés vonatkozásában az elsőfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az alperes teljesítése milyen viszonyban áll a szerződésben vállalt kötelezettségével. Annak kellett jelentőséget tulajdonítani, hogy mit tekintettek a felek a szerződés alapján vészhelyzetnek, azaz riasztási eseménynek, amely esetén az alperesnek haladéktalanul intézkedni kell. A szerződés részét képező szolgáltatási szabályzat szerint a vészhelyzet olyan esemény, amely a gépjármű ellopására utal és ez az információ beérkezik a Szolgáltató diszpécserszolgálatához. Ezt a szerződési feltételt a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján nem lehet úgy értelmezni, hogy amennyiben a jelzés az alperesnek felróható okból nem érkezik be a központba, akkor az alperes a szerződésszegés következményei alól mentesülhetne. A gépkocsi feltörése nyilvánvalóan lopásra utal, hiszen jellemzően ez az első lépés a gépkocsi eltulajdonítása során. Ebből következően a szerződés értelmében a gépjármű feltörése, ajtajának jogellenes, erőszakos kinyitása vészhelyzetnek minősül, amelyet az alperesnek riasztási eseményként kellett volna kezelnie. Ezt támasztja alá az alperes honlapján szereplő tájékoztató is, amely a védelmi funkció között a jogtalan behatolás elleni védelmet is tartalmazza, valamint az alperes alkalmazottjának a vallomása, aki szerint élesített rendszer mellett a zárszerkezet feltörése és az ajtó kinyitása esetén a rendszernek riasztania kell. A felperes gépkocsijában telepített rendszer tehát úgy működött, hogy a zártöréses ajtónyitást nem érzékelte. Mivel a felek megállapodása értelmében az ajtó jogellenes kinyitása is vészhelyzetnek minősült, így a rendszer alkalmatlan volt a szerződésben vállalt szolgáltatás ellátására, vagyis nem felelt meg a szerződéses tulajdonságoknak. Az, hogy a rendszernek a jogtalan ajtónyitást észlelnie kellett, az alperes maga is elismerte, amikor kifejtette, hogy az illetéktelen behatolást jelző funkciót technikailag a felperes gépkocsijának saját riasztóberendezése és az alperesi rendszer összekapcsolásával kellett megoldani. Téves ugyanakkor az alperesi előadás, hogy a gépkocsi feltörésekor a riasztás az EVO-kártya jelenléte miatt maradt el, ugyanis a jogellenes ajtónyitáshoz fűződő riasztási esemény független az EVO-kártyától és annak hollététől, mert a kártyát a rendszer csak a gyújtás ráadása esetén ellenőrzi. Ebből az is következik, hogy az EVO-kártya hollétének a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, mert az ajtó jogellenes megnyitása kapcsán elmaradt riasztás az alperes szerződésszegését önmagában megalapozza. Az elsőfokú bíróság megállapította a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy egyébként az EVO-kártya a gépkocsiban volt.