BH+ 2001.3.137 I. A munkáltató a közlést követően nem vonhatja vissza és nem módosíthatja a kitűzött és a munkáltatóval közölt olyan prémium feladatot, amelynek teljesítését a munkavállaló már megkezdte (MD I. 335.)

II. A prémium munkabér. A munkavállaló a munkabérére vonatkozó igényéről előzetesen nem mondhat le [Mt. 164. § (1) bek.].

A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1993. május 1-jétől 1996. május 30-áig terjedő határozott idejű munkaviszonyban állt a II. r. alperes alkalmazásában ügyvezető igazgató munkakörben.

Az 1993. május 1-jén kelt munkaszerződés értelmében a munkáltatói jogkört az alapító gyakorolja. A felperes személyi alapbére 105.000 forint volt havonta, melyen felül a társaság nyereséges gazdálkodása esetén prémium illette meg. A prémium feltételeit és mértékét az alapító határozta meg.

1994. március 12-én a felperes számára a következőként határozták meg a tárgyévi prémium feltételeit: az 1994. évre a jóváhagyott üzleti terv adózott eredményének teljesítése esetén a vetítési alap a ledolgozott időnek megfelelő éves alapbér, ennek megfelelően illeti meg a prémium. Többleteredmény elérése esetén az eredmény-növekmény minden 1%-a után a kifizethető prémium az alap prémium 0,5%-ával nő. Amennyiben az elvárt eredmény alacsonyabb, minden 1 %-os eredmény hiány után a kifizethető prémiumot 1%-kal csökkenteni kell. Ha a prémium-számítás alapjául szolgáló mutató nem éri el az 50%-ot, prémium nem fizethető. Meghatározták azt is, hogy az éves prémium megállapítására a mérlegbeszámolót követő taggyűlésen kerülhet sor. A felperes személyi alapbérét 1994. május 1-jétől havi 125.000 forintban határozták meg.

1994. május 30-án a felperes és a vezérigazgató írásban megállapodtak abban, hogy a felperes munkaviszonyát közös megegyezéssel 1994. június 15. napjával megszüntetik.

A felperes 1995. januárjában a megállapodást írásban megtámadta, majd ennek eredménytelenségét követően keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz: a megállapodás érvénytelenségének a megállapítását és a határozott időből hátra lévő időre járó 3.062.500 forint munkabér és kamatai, továbbá az 1994. évre arányosan járó prémium megfizetését kérte.

A per során a felperes a keresetét leszállította az elmaradt 1.516.922 forint összegű prémium megfizetésére és annak járulékaira. Utalt arra, hogy az 1994. esztendőben a jóváhagyott tervet túlteljesítették, ezért az időarányos prémium megilleti.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték arra hivatkozva, hogy a felperes munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetésére vonatkozó megállapodásban a felek rögzítették, hogy egymással szemben nincs követelésük, tehát a felperes az 1994-es évre járó prémium igényéről is lemondott. Utaltak arra is, hogy a prémium odaítéléséről a taggyűlés nem döntött, hivatkoztak továbbá arra, hogy a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, a felperes milyen mértékben hatott közre az eredményben.

A tanúk kihallgatását és az igazságügyi könyvszakértői vélemény beszerzését követően a munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetének helyt adott és kötelezte a II. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.517.954 forintot és ennek 1995. április 21-étől számított évi 20%-os kamatát, továbbá a felperes elsőfokú perköltségét. A felperes keresetét az I. r. alperes vonatkozásában elutasította és a felperest az I. r. alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. Az elsőfokú bíróság a II. r. alperest kötelezte a kereseti illeték és a szakértői díj megfizetésére is.

A munkaügyi bíróság az igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján megállapította, hogy az 1994-es üzleti terv adózott eredményét 283,81%-ra teljesítették. A felperes vonatkozásában prémiumcsökkentő vagy kizáró körülmény nem állt fenn, ezért a prémium feltételek teljesítésére tekintettel a prémiumra a felperes alanyi jogot szerzett, függetlenül attól, hogy a taggyűlés döntött-e annak odaítéléséről. A szakvélemény alapján a felperes számára az 1994. május 31-ig történt munkavégzésére figyelemmel 1.517.954 forint prémium járt.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a prémium munkabér jellegű juttatás, ezért az Mt. 164. §-a értelmében a munkavállaló a munkabérre vonatkozó igényéről előre nem mondhatott le. Ezért alaptalannak találta az alperesnek azt a hivatkozását, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése kapcsán tett felperesi lemondó nyilatkozat egyúttal lemondást jelentett a prémiumról.