A Legfelsőbb Bíróság Bfv.813/2010/5. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 321. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 237. §, 244. §, 260. §, 416. §] Bírók: Katona Sándor, Kiss Sándor, Molnár Gábor

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.813/2010/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2011. február 3. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A rablás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben az I. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Gyulai Városi Bíróság 6.Fk.390/2009/34. számú ítéletét és a Békés Megyei Bíróság 2.Fkf.80/2010/25. számú ítéletét az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Gyulai Városi Bíróság a 2009. december 15.-én kihirdetett 6.Fk.390/2009/34. számú ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki rablás bűntettében [Btk. 321. § (2) bek., (1) bek.), társtettesként, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett lopás bűntettében [Btk. 316. § (1) bek., (2) bek. II. fordulat c) pontja, (5) bek. b) pontja] és 2 rb. kiskorú veszélyeztetése bűntettében [Btk. 195. § (1) bek.). Ezért őt, mint többszörös visszaesőt - halmazati büntetésül - 4 év börtönre, mellékbüntetésül 5 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege szerint az 1976-ban született I. r. terhelt 2002. évtől hat esetben volt döntően vagyon elleni bűncselekmények miatt büntetve, amelyek a különös és többszörös visszaesői minőségét megalapozzák. Élettársi kapcsolatban él a II. r. terhelttel.

Az I. r., a II. r., a fk. III. r. és a fk. IV. r. terheltek 2008. december közepe és 2009. január vége között heti rendszerességgel, esetenként naponta többször is legalább 10 alkalommal, lopási szándékkal megjelentek a T. Áruházban, ahonnan különböző árucikkeket tulajdonítottak el. Az V. r. terhelt legalább 12 alkalommal, VI. r. terhelt legalább 4 alkalommal, VII. r., VIII. r. és a fk. IX. r. terheltek legalább egy alkalommal követtek el együtt lopást az I. r. terhelttel és társaival ugyanott, amelyeket az I. r. terhelt irányított.

A terheltek legtöbb esetben az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsival mentek az üzlethez. A lopások előtt megbeszélték, hogy miket fognak eltulajdonítani. A terheltek az üzletben szétszóródtak. Az előzetes megállapodásnak megfelelően általában valamelyik - legtöbb esetben az I. r. - terhelt odament a biztonsági őrökhöz, veszekedett velük, fenyegette őket, hogy társairól elvonja a figyelmüket. Társai ezalatt ruházatukban rejtették, illetőleg a bevásárló kosarakba tették az eltulajdonítani szándékozott termékeket. I. és II. r. terheltek többnyire kívül, a bejárati ajtó előtt megálltak, és amikor társaik telepakoltak egy bevásárlókosarat különböző árucikkekkel, a fotocellás ajtó elé léptek, ily módon azt kinyitották, hogy társaik a lopott dolgokkal együtt fizetés nélkül ki tudjanak szaladni az üzletből. A lopott árucikkeket betették az I. r. terhelt által vezetett személygépkocsiba és elhajtottak a helyszínről. Néhány esetben előfordult, hogy a terheltek az I. r. terhelt házáig szaladtak a lopott dolgokkal, amelyek nagy részét értékesítették, és az ebből befolyt összeget egymás között szétosztották.

Az egyes lopási cselekményeket a tényállás 1 pontja 1/A.-tól 1/R. pont alatt részletezi. I. r. terhelt a társaival együtt legalább 300.000 forint értékben tulajdonított el különböző árucikkeket az áruházból.

A tényállás I/J. és 1/J/1. pontja szerint 2009. január 19-én I. r., II. r. terhelt és további öt társuk jogtalan eltulajdonítási szándékkal megjelentek a T. Áruházban. Az üzletben szétszóródtak és különböző árucikkeket rejtettek a ruházatukba, illetve helyeztek a bevásárlókosárba, amelyek összértéke a 20.000 forintot nem haladta meg. A II. r. terhelt fizetés nélkül futva a kijárat felé indult a dezodorokkal és samponokkal telepakolt bevásárlókosárral. Az áruházban biztonsági őrként dolgozó D. Zs. K. ezt észlelve meg kívánta akadályozni a lopást és megindult a II. r. terhelt irányába. Az I. r. terhelt megakadályozta, hogy a biztonsági őr a II. r. terhelt után menjen, ezért a II. r. terhelt ki tudott szaladni az áruházból a nála lévő 4.122 forint értékű árucikkel.

A biztonsági őr intézkedésének megakadályozása az I. r. terhelt részéről oly módon történt, hogy odaállt D. Zs. elé. Egyik kezét a kabátja zsebébe tette és miközben a testük érintkezett, azt odanyomta a biztonsági őr hasához, közben fenyegetésképpen azt mondta a sértettnek, hogy "álljál le te köcsög, mert szétütlek". Azzal is megfenyegette, hogy "okos legyél, utána ne merjél menni". Az I. r. terhelt fellépése következtében és azért, mert a testi épségét veszélyeztetve érezte, D. Zs. K. sértett elállt azon szándékától, hogy a lopást megakadályozza. A biztonsági őr megfenyegetésével az I. r. terhelt azt biztosította, hogy élettársa, a II. r. terhelt az eltulajdonított árucikkeket a tettenérés ellenére meg tudja tartani.

Az elsőfokú ítélet a jogi indokolás körében rögzítette még (az 56. és 57. oldalán), hogy amikor a biztonsági őr a II. r. terhelt után indult, akkor az I. r. terhelt elé állt és a kezét többször is fenyegetőleg emelte fel. Az I. r. terhelt a biztonsági őrrel szemben egyértelműen fizikai fölényben volt. Cselekménye elég volt, illetve elég lehetett arra, hogy a sértett akaratát megbénítsa. Ez a fajta fenyegetés, illetőleg a dolgozókkal szembeni atrocitás ebben az Áruházban napi szinten fordult elő és gyakorlatilag kivétel nélkül valamennyi dolgozó eshetőlegesen számíthatott arra, hogy amennyiben egy lopást megakadályoz, úgy annak reá nézve a későbbiek során hátrányos következményei lehetnek, s akár tettlegesség alkalmazására is sor kerülhet velük szemben.

A tényállás 1/L. pontja szerint az I. r. és a II. r. terheltek azáltal, hogy a bűncselekmények elkövetéséhez magukkal vitték a nevelésük, gondozásuk és felügyeletük alatt álló gyk. és az fk. III. r. terheltet, a lopásokat a kiskorúakkal együtt követték el, súlyosan megszegték a szülői feladatukból folyó kötelességüket, és ezáltal e két gyermek erkölcsi fejlődését veszélyeztették.

Az elsősorban hatályon kívül helyezés, másodsorban a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése végett bejelentett védelmi fellebbezések folytán másodfokon eljárt Békés Megyei Bíróság a 2010. május 11. napján tartott nyilvános ülésen meghozott 2.Fkf.80/2010/25. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terheltet érintően megváltoztatta. A lopásként értékelt cselekményét folytatólagosan, társtettesként elkövetett lopás bűntettének [Btk. 316. § (1), (2) bek. a) és c) pontja, (5) bek. b) pontja] minősítette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházra súlyosította és kimondta, hogy a terhelt a fegyházbüntetés négyötöd részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.