BH 1994.4.212 A fizetésképtelenség megállapításának szempontjából nem tekinthető elismertnek az adós olyan tartozása, amelyre vonatkozólag tartozáselismerést jelentő nyilatkozatot tett, ha az adós a hitelező követelését utóbb - még a felszámolás iránti kérelem benyújtása előtt - vitássá tette [1991. évi IL. tv. 3. § c) és f) pont, 22. § (1) bek., 27. § (2) bek., Ptk. 242. §].

A hitelező az adós felszámolására irányuló eljárás lefolytatása iránti kérelmet nyújtott be az elsőfokon eljárt bírósághoz. A bíróság végzésével megállapította, hogy az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelen. Határozatának indokolásában tényként rögzítette, hogy a hitelező azért kezdeményezte a felszámolási eljárást, mert az adós 7 168 464 Ft tartozását annak esedékességekor nem egyenlítette ki. A bíróság felhívására sem igazolta az adós a hitelezői követelés megfizetését. Az elsőfokú bíróság amiatt, hogy az adós az elismert tartozását a lejáratot követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, s a hitelező felszólítására az elismert és lejárt tartozását 30 napon belül nem rendezte, az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (2) bekezdése alapján - utalással a törvény 3. §-ának f) /1-2. pontjaira - állapította meg a fizetésképtelenség tényét.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós fellebbezéssel élt. Kérte a határozat hatályon kívül helyezését, a hitelező felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmének az elutasítását. Kijelentette, hogy nem fizetésképtelen, fizetési kötelezettségeinek folyamatosan eleget tesz, tartozása nincs.

Az adós előadta, hogy a közte és a hitelező között létrejött szerződés teljesítése során a hitelező kérésére a követelést elismerte, s a 7 000 000 Ft-os fizetési kötelezettségéből 3 000 000 Ft-ot ki is egyenlített. Később, 1992 júniusában azonban egyéb műszaki-gazdasági problémák mellett megállapította, hogy a szerződés alapján részére átruházott szellemi termékek (szoftverek) harmadik személy jogával terheltek. Ekkor szavatossági jogaival élve felmondta a szerződést. A felmondást követően a hitelezővel két alkalommal egyeztetést tartottak, amelyek során megállapodtak abban, hogy az anyagok és eszközök ellenértékét az adós megfizeti. Az idegen jogokkal terhelt jogok vonatkozásában a Ptk. 306. §-ának. (6) bekezdésében foglaltak szerint járt el.

A fellebbezés utalt arra is, hogy a kérelmező hitelező - a szavatossági jog gyakorlásának perrel való vitatása helyett - az illetékmentes felszámolási eljárás során kíván olyan követelést érvényesíteni, melyre a nem peres eljárás során nincs lehetőség. Megismételte az elsőfokú eljárás során tett azt a nyilatkozatát, amely szerint a szerződés alapján eddig is fizetett a hitelezőnek, s a jövőbeni teljesítéstől sem zárkózik el, de csak a jogos mértékig fizet.

Az adós fellebbezéséhez csatolta a hitelezői kérelemre tett nyilatkozata alátámasztásaként a korábban is mellékelt iratokat. Így: a felek által 1991. szeptember 16-án megkötött szerződést, amely szerint kikötötték az adós elállási jogát; az adós 1992. júniusi keltezésű, a hitelezőnek címzett, a szerződés 1992. július 1-jei hatállyal történő megszüntetésére tett javaslatot tartalmazó levelet; az 1992. szeptember 8-án kelt levelet, amelyben rögzítette az adós, hogy továbbra is ragaszkodik a szerződés megszüntetéséhez, s a jogvita peren kívüli lezárása érdekében további 500 000 Ft megfizetését vállalta, tekintettel az 1992. júniusi levelében foglaltakra és a szellemi alkotáshoz fűződő jogok rendezetlenségére; a hitelező téves bankszámlaszám miatti ismételt tartozásrendezésre vonatkozó nyilatkozatot; a hitelező által az adós számára megküldött, 1992. szeptember 23-i felszólító levelet; az 1992. október 2-i, további egyeztetések tartására való ajánlatot közlő levelét.

A hitelező az adós fellebbezésére tett észrevételeiben kérte az elsőfokú bíróság határozatának a helybenhagyását. Fenntartotta az adós felszámolása iránti kérelmét, mivel az az összesen 8 750 000 Ft tartozásából csak 1 040 885 Ft-ot fizetett meg. Így - az eljárást kezdeményező beadványától eltérően - 7 709 115 Ft-ot és annak a kifizetés napjáig járó törvényes kamatát jelölte meg követeléseként. Álláspontja szerint nem helytállóak a fellebbezésben előadottak, hiszen abban az adós az érvényben lévő, meg nem támadott szerződés módosítását kívánja, illetve arra hivatkozik. A Ptk. alapján a felek kizárólag közös akarattal módosíthatják a szerződést, ettől azonban a hitelező már elzárkózik.

A fellebbezésre tett észrevétel hivatkozott az adós 1993. március 25-i levelére, amelyben kijelentette, hogy teljesíteni akar. Mivel azonban még csak részteljesítés sem történt, azaz az adós szándéka ellenére nem fizetett, nyilván fennáll a fizetésképtelensége. Kifogásolta az adósnak a szerződés felmondásával kapcsolatos nyilatkozatát, mivel arról a felek között nem született sem szóbeli, sem írásbeli megállapodás. A felek közötti jogvita békés úton történő rendezésére sem kerülhetett sor, mert az adós két alkalommal meg sem jelent az egyeztetésen, a harmadik esetben pedig "tárgyalási alap nélkül próbált vitapartner lenni". Az észrevételhez mellékelt, 1993. március 25-i levélben az adós a teljesítési szándéka mellett kérte a hitelező segítségét a vitás szerződés még nyitott kérdéseinek egyeztetése útján való rendezéséhez.

Az adós a hitelezői észrevételekre tett nyilatkozata szerint nem csupán 1 040 885 Ft-ot fizetett meg a hitelezőnek. Megismételte, hogy nem fizetésképtelen, a hitelezővel kötött szerződés ellenértékének a teljesítését szavatossági igénye érvényesítéseképpen a hitelezővel is közölten tagadta meg.

Az adós fellebbezése az alábbiak szerint alapos.