BH 2004.4.128 Lopásért vagy jogtalan elsajátításért felel, és nem hivatkozhat alappal tévedésre az, aki olyan csónakot vesz el a folyópartról, amelyről a körülmények szerint - a csónak értékét, használhatóságát figyelembe véve - nem hihette, hogy uratlan, a tulajdonosa által elhagyott dolog [Btk. 27. §, 316. §, 325. §].

A városi bíróság a 2001. szeptember 26. napján kelt ítéletével B. B. terheltet társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt, 5 hónapi börtönre, és 1 évi közügyektől eltiltásra ítélte, egyben megállapította, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 1999. szeptember 3-án a R. patak torkolatánál, attól kb. 50 méterre, a B. árvízvédelmi töltésének az oldalán, egy 5 méter hosszú csónakot észlelt, amelyen egy lánc is függött, és azt abból a célból, hogy a testvére a horgászás során felhasználhassa, testvérével együtt feltette annak Trabant gépkocsijára, majd együttesen elszállították. A terheltnek a testvére a csónak alját a lakásán átfestette. A csónakot annak tulajdonosa, T. J. sértett eredetileg a közeli P.-tónál tárolta, egy vascölöphöz láncolva és lelakatolva. A csónakot ismeretlen személy vagy személyek vágták le a láncról, és vitték arra a helyszínre, ahol azt a terhelt és társa fellelte.

A csónak értéke 10 000 forint, a rajta levő lánc értéke 2500 forint volt.

A megyei bíróság a terheltnek a felmentést célzó fellebbezése alapján eljárva, a 2002. január 21. napján kelt végzésével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletében megállapított tényállást irányadónak tekintve, végzésében rámutatott arra, hogy a csónak megtalálásának a helye nem arra utalt, hogy azt a tulajdonosa elvesztette, vagy elhagyta, ellenkezőleg, arra, hogy a csónak birtoklásáról nem kívánt lemondani. Így a csónak nem volt uratlan, a terhelt tehát elkövette a lopás vétségét, mert magatartását az idegen dolog eltulajdonításának célzata vezette.

A jogerős ítélet ellen 2003. július 1. napja előtt a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Abban egyfelől vitássá tette a tényállásnak a csónak értékére vonatkozó megállapítását; álláspontja szerint a csónak értéke nem érte el a 10 000 forintot sem. Másfelől arra hivatkozott, hogy ő egy elhagyottnak vélt, jelentéktelen értéket képviselő dolog elvételében segédkezett, amiből alappal feltehette, hogy a csónaknak már nincs tulajdonosa, jogtalan eltulajdonítási célzat hiányában ezért semmilyen bűncselekményt nem követett el.

A legfőbb ügyész átiratában, valamint a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és az abban támadott bírósági határozatok hatályában történő fenntartását indítványozta.

A Legfelsőbb Bíróság - benyújtásának időpontjára tekintettel - a felülvizsgálati indítványt az 1998. évi XIX. tv. 603. §-ának (6) bekezdése alapján a korábban hatályban volt eljárásjogi rendelkezések [az 1973. évi I. tv. (továbbiakban: Be.)] alkalmazásával bírálta el.

Ennek során megállapította, hogy a felülvizsgálati indítvány abban a részében, amelyben a csónak értékének a téves voltára hivatkozik, az ítéleti tényállás helyességét teszi kétségessé, ezáltal olyan felülvizsgálati okot jelöl meg, amely a törvény szerint a jogerős ítélet érdemi felülvizsgálatának nem lehet az alapja.

A Be. 284. §-ának (1) bekezdését, valamint 284/A. §-ának (2) bekezdését egybevetve megállapítható, hogy csak az ott felsorolt anyagi jogszabálysértésekre, illetőleg feltétlen eljárási szabálysértésekre hivatkozva kerülhet sor a jogerős ügydöntő határozat érdemi felülvizsgálatára. Ebben a tekintetben tehát a felülvizsgálati indítvány a törvényben kizárt okra lett alapozva, ezért a Be. 287/B. §­a alapján egyéb felülvizsgálati ok hiányában annak elutasításához vezetett volna.

A terhelt az irányadó tényállást alapul véve is támadta a bűnösségének a megállapítását, amikor tulajdonképpen ténybeli tévedésre alapozott büntethetőséget kizáró ok figyelmen kívül hagyására hivatkozott. Ez a hivatkozás a Be. 284. § (1) bekezdés a) pontja szerint az ügydöntő határozat érdemi felülvizsgálatát tette szükségessé. A felülvizsgálat eredményeként viszont azt állapította meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy az indítvány ebben a tekintetben alaptalan.

A tényállás adatai szerint objektív tény, hogy a csónak, amelyet a terhelt és társa fellelt, nem volt uratlan, elhagyott dolog, amelynek a birtokbavételével azon bárki, a polgári jog szabályai szerint tulajdont szerezhetett volna. Ez egyértelmű a sértettnek abból a nyilatkozatából, amelyet mint tényt, az ítélet rögzített, nevezetesen, hogy a csónak az efféle használati dolog szokásos tárolásának és őrzésének módja szerint volt cölöphöz láncolva, és lelakatolva. Ebből pedig az következik, hogy a csónak tulajdonosa a sértett, nem hagyott fel a dolog birtoklásával. Ezen az objektív tényen az sem változtat, hogy ismeretlen személy, vagy személyek közreműködésével a tulajdonos esetleg időlegesen kikerült a dolog birtokából.