BH 2021.7.196 A károsult közrehatása a felelősség mértékét csökkenti, függetlenül attól, hogy a károsult milyen elemből álló kárt érvényesít. Kártérítési perben az érvényesített jog része a felelősség mértéke, így azt a közbenső ítélet anyagi jogerőhatással elbírálja, ezt követően kizárt a károkozó és a károsult közötti kármegosztás.

A perbeli beszámítás az alperes ellenkövetelésének érvényesítése. Tartalma szerint nem minősül beszámításnak a kárért felelős alperesnek az a hivatkozása, amelyben a káronszerzés tilalma miatt a kártérítés összege körében kéri figyelembe venni a biztosítók által megfizetett kártérítés összegét [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 296. § (1) bekezdés, 340. § (1) bekezdés, 345. § (2) bekezdés, 355. § (4) bekezdés, 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 3. § (2)-(3) bekezdés, 139. §, 141. § (2) bekezdés, 213. § (3) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az V. rendű felperes fiával együtt 2011. október 30. és november 6. között az alperessel kötött utazási szerződés alapján külföldi társasutazáson vett részt. Az utazási szerződésben az alperes a társasutazás teljes körű lebonyolítására vállalt kötelezettségét, amely tartalmazta a repülőtéri autóbusztranszfer-szolgáltatást is. Az alperes külföldi partnerirodája a repülőtéri transzfer teljesítésével egy másik irodát bízott meg.

[2] Az V. rendű felperes fia 2011. november 6-án az autóbusztranszfer során bekövetkezett balesetben az autóbusz utasaként életét vesztette. A bíróság az autóbusz vezetőjét bűnösnek mondta ki a baleset okozásáért.

[3] Az V. rendű felperes részére az alperes külföldi partnerirodájának felelősségbiztosítója 20 000 euró, további két külföldi biztosító 6576 USA-dollár és 125 euró kártérítést fizetett meg.

[4] A bíróság a Kúria által hatályában fenntartott jogerős közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperesek által az autóbusz utasaként elszenvedett balesetben az életben, a testi épségben, egészségben bekövetkezett járadékként érvényesíthető károkért, vagy az ilyen utas Ptk. szerinti hozzátartozójaként elszenvedett fentiek szerinti károkért teljes körű kártérítési felelősséggel tartozik.

A kereset és az alperes védekezése

[5] Az V. rendű felperes 2014. április 1-től havi 70 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[6] Indokolása szerint a jogerős közbenső ítélet anyagi jogerejére figyelemmel a károsulti közrehatás már nem vizsgálható.

[7] A külföldi biztosítók által megfizetett kártérítésekkel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy azokat teljes egészében a temetéssel, a hivatali ügyintézéssel, a balesettel összefüggő egészségügyi kezelésekkel, valamint az utazással és a gyógyszerek beszerzésével kapcsolatban felmerült költségeire fordította, a perben ezért csak 2014. április 1-től érvényesített kárigényt.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

[9] Indokolása szerint, ha az autóbusz rendelkezett biztonsági övvel, úgy annak használata enyhítette volna a baleset következményeit, amely kérdés azonban nem tartozik a kirendelt orvos szakértő kompetenciájába. Indítványozta a biztonsági övekre vonatkozó külföldi háttérjogszabályok beszerzését, az autóbuszt üzemeltető társaság megkeresését annak tisztázására, hogy a jármű rendelkezett-e biztonsági övvel, valamint kérte igazságügyi közlekedésbiztonsági szakértő kirendelését.

[10] Kérte figyelembe venni a külföldi biztosítók által teljesített kártérítéseket, mert azok releváns mértékben meghatározzák az alperes esetleges helytállási kötelezettségét és annak mértékét.

Az első- és másodfokú részítélet

[11] Az elsőfokú bíróság részítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az V. rendű felperesnek 2018. december 1-től véghatáridő nélkül havi 70 000 forint járadékot, valamint 2014. április 1. és 2018. november 30. között lejárt 3 920 000 forint járadékot és kamatát.

[12] Indokolása szerint fennáll az alperes helytállási kötelezettsége az V. rendű felperest fia elvesztése miatt ért mentális sérülésért. A jogerős közbenső ítélet alapján a felpereseket megilleti az élet, testi épség, egészség sérelmével összefüggő járadékigények érvényesítése. Az alperesnek mentesülése körében azt kellett bizonyítania, hogy a külföldi biztosítók által nyújtott kártérítés nagyságrendileg alkalmas volt a balesetből eredő hátrányos következmények anyagi kompenzálására, az V. rendű felperes nem szenvedett el olyan mértékű jogsérelmet fia elvesztésével, amely megalapozná a nem vagyoni kárigény járadék formájában történő érvényesítését.

[13] A bizonyítékok értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az V. rendű felperes fizikális sérüléseiből funkcionális egészségkárosodás nélkül gyógyult, állapota végleges, abban állapotrosszabbodás szakértői szempontból nem várható, az V. rendű felperes baleseti eredetű maradandó egészségkárosodásának mértéke 23%, amiből a pszichés részkár 19%. Az V. rendű felperes fiával szoros kötelékben élt, az ő segítségére szorult, közösen gazdálkodtak, szabadidős tevékenységeiket is közösen végezték. A megözvegyült V. rendű felperes egyedül fia törődésére, gondoskodására számíthatott, de a baleset miatt teljesen magára maradt, fia halálával feldolgozatlan érzelmi veszteség érte. Az V. rendű felperes a baleset miatt olyan pszichés megterhelést szenvedett el, amely a mindennapi életben való részvételét tartósan elnehezítette. Az V. rendű felperest fia elvesztése miatt pszichés egészségkárosodás érte, ami az életkörülményeiben, az életminőségében tartós, negatív változást eredményezett, valamint sérült az V. rendű felperes teljes családban éléshez való joga. Az V. rendű felperes olyan fokú pszichés egészségkárosodást szenvedett el, amely önálló életvitelét jelentősen és visszafordíthatatlanul elnehezítette, életminőségét tartósan rontotta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság indokoltnak találta a nem vagyoni kártérítés járadékban való meghatározását, mert ez szolgálja a legmegfelelőbb módon a baleseti eredetű sérülések folytán kialakult fizikai egészségkárosodás következményeinek pénzben mérhető kompenzálását. A nem vagyoni kártérítés mértéke körében értékelte, hogy az V. rendű felperes idős korára támasz nélkül maradt, múlhatatlan lelki megrázkódtatás érte, jelentős pszichés egészségkárosodást szenvedett el, valamint fia kiesett munkaerejét is pótolnia kell.

[14] Mivel az V. rendű felperes 2014. április 1-től érvényesítette a hozzátartozói nem vagyoni kárigényét járadék formájában, ezért az elsőfokú bíróság mellőzte a külföldi biztosítóktól befolyt kárösszeg "beszámítását" a perben követelt járadék összegébe.

[15] A jogerős közbenső ítélet alapján mellőzte az alperes bizonyítási indítványainak teljesítését, mert a biztonsági öv használata a károsulti közrehatás körében értékelendő jogkérdés, így csak a kártérítési felelősség alóli mentesülés körében lehetett volna érdemben vizsgálni. Álláspontja szerint a bizonyítási indítványok teljesítése a peres eljárás további indokolatlan és észszerűtlen elhúzódására is vezetne. Az igazságügyi közlekedésbiztonsági műszaki társszakértő sem tudna egzakt, kétséget kizáró módon megalapozott szakértői választ adni a biztonsági övnek a baleset következményeire gyakorolt hatására.