BH 2004.12.491 A könnyű testi sértés vétsége és súlyos testi sértés bűntette kísérletének elhatárolása szempontjából nem a magatartás eredményének, hanem az elkövetői tudattartalomnak van jelentősége - A bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a vádlott tudata - a véghezviteli magatartás kifejtésének időpontjában - átfogta-e a hosszabb gyógytartamú sérülés bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kívánta vagy belenyugodott-e [Btk. 170. § (1) és (5) bek.].

A megyei bíróság 2003. év január hó 17. napján kihirdetett ítéletében bűnösnek mondta ki a 2000. év december hó 18. napjától 2000. év december hó 19. napjáig őrizetben volt P. Zs. vádlottat 2 rb. súlyos testi sértés bűntetté­nek kísérletében.

Ezért őt halmazati büntetésül 10 hónapi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. A vádlott által előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe - annak végrehajtása esetén - beszámítani rendelte, egyben kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 22 500 forint bűnügyi költség megfizetésére.

P. Zs. vádlott 2000. december 17-én 22 óra körüli időben egy ház előtt elhaladó D. A. sértettől cigarettát kért, aki a ház udvarára lépve eleget tett e kérésnek, majd a vádlottal beszédbe elegyedett. P. Zs. a beszélgetés során azt kérte a sértettől, hogy D. A. váltson fel egy 10 000 forintos bankjegyet. D. A. sértett ennek a kérésnek nem tudott eleget tenni, emiatt közte és a vádlott között szóváltás alakult ki.

P. Zs. az általa kezdeményezett szóváltás során a nála lévő kb. 7 cm pengehosszúságú, mintegy 1-2 cm penge pengeszélességű késsel, kis erővel, kaszáló mozdulatokkal D. A. orrát megvágta és bal fartájékát megszúrta. Ennek következtében D. A. bal orrszárnya mellett felületes metszett sebzést, a bal fartájékán pedig egy 12 cm-es ívelt sebzést szenvedett el.

A vádlott ezt követően elmenekült a helyszínről, a sértettek pedig a közelben lévő kerületi rendőrkapitányságról értesítették a mentőket, s mindkettőjüket kórházba szállították. A vádlott pedig másnap - hozzátartozóitól értesülvén arról, hogy időközben rendőrök keresték őt - jelentkezett a rendőrkapitányságon.

Mindkét sértett sérülései 8 napon belül gyógyultak, az elkövetés körülményeire figyelemmel azonban súlyosabb sérülés kialakulásának a reális veszélye is fennállt.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, téves minősítés és a büntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést. Az ügyészség átiratában a súlyosításért bejelentett fellebbezést fenntartotta, a vádlott 1 rb. cselekményének életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősítését, valamint hosszabb tartamú, végrehajtásában hosszabb próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.

A vádlott és a védő elsődlegesen felmentésért (a vádlott cselekményének 2 rb. könnyű testi sértés vétségeként történő minősítését), másodlagosan enyhítésért (büntetés helyett intézkedés alkalmazását kérve) jelentett be fellebbezést.

Az ítélőtábla - a cselekmény eltérő minősítése miatt - bizonyítás felvételét látta indokoltnak az orvos-szakértő meghallgatásával, ezért az ügyben [Be. 363. § (2) bekezdése alapján] tárgyalást tűzött ki.

A másodfokú tárgyalásra a vádlott nem volt megidézhető, a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre. A fellebbviteli főügyészség indítványával egyezően - elfogatóparancs kibocsátása mellett - a Be. 529. § (2) bekezdésére figyelemmel a tárgyalást a vádlott távollétében tartotta meg.

A többirányú fellebbezések nyomán a Be. 348. § (1) bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét, és az azt megelőző eljárást illetően megállapította, hogy az eljárási szabályokat betartotta, a bizonyítékokat túlnyomó részt beszerezte és mérlegelte. Mérlegelési tevékenységéről számot adott, az iratszerű és megfelelt a logika szabályainak is, kitérve arra is, hogy a vádlott és érdekeltségi körébe tartozó tanúk vallomását miért nem fogadta el.

A felülbírálat során irányadó tényállás Sz. T. sérüléseit illetően azonban hiányos: az ítéletben tett megállapításból 8 napon belüli könnyű testi sértéstől kezdődően súlyos testi sértés életveszélyt, illetve halált okozó testi sérülés is következhetett volna.

A védő perbeszédében lényegében hivatkozott is erre, amikor azzal érvelt, hogy a bűncselekmény minősítésénél a ténylegesen bekövetkezett sérülésből kell kiindulni, ez pedig 8 napon belül gyógyuló volt.

Az ítélőtábla nem osztotta a fenti érvelést.

A Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve alapján vizsgálni kell a vádlotti szándékot, az alanyi és tárgyi tényezőket egyenként és összességükben értékelve lehet arra nézve megállapítást tenni, hogy a vádlotti szándék mire, testi sértés, illetve ölésre irányult.