31997L0067[1]

Az Európai Parlament és a Tanács 97/67/EK irányelve (1997. december 15.) a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 97/67/EK IRÁNYELVE

(1997. december 15.)

a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatás minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 57. cikke (2) bekezdésére, 66. és 100a. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 2 ),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére ( 3 ),

tekintettel az Európai Parlament 1993. január 22-i állásfoglalására a postai szolgáltatások egységes piacának fejlesztéséről szóló zöld könyvről ( 4 ),

tekintettel a Tanács 1994. február 7-i állásfoglalására a közösségi postai szolgáltatásokról ( 5 ),

a Szerződés 189b. cikkében szabályozott eljárásnak megfelelően, az egyeztető bizottság által 1997. november 7-én jóváhagyott együttes szövegtervezet figyelembevételével ( 6 ),

(1)

mivel a Szerződés 7a. cikkének megfelelően intézkedéseket kell hozni a belső piac megteremtése céljából; mivel ez a piac belső határok nélküli területből áll, amelyen biztosított az áruk, személyek, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása;

(2)

mivel a belső piac megteremtése a postai ágazatban a Közösség gazdasági és szociális összetartása számára bizonyítottan fontos, amennyiben a postai szolgáltatások a hírközlés és kereskedelem lényeges eszközei;

(3)

mivel a Bizottság 1992. június 11-én a postai szolgáltatások egységes piacának fejlesztéséről szóló Zöld Könyvet és 1993. június 2-án a közösség postai szolgáltatásainak fejlesztésére vonatkozó iránymutatásokról egy közleményt nyújtott be;

(4)

mivel a Bizottság széles körű nyilvános konzultációkat folytatott a postai szolgáltatásoknak a Közösség érdeklődésére számot tartó vonatkozásairól, és a postai ágazatban érdekelt felek közölték észrevételeiket a Bizottsággal;

(5)

mivel az egyetemes postai szolgáltatások jelenlegi szintje és azok feltételei tagállamonként lényegesen eltérőek; mivel a teljesítmény, különösen a szolgáltatások színvonalát tekintve, a tagállamok között nagyon egyenlőtlen;

(6)

mivel a határokon átnyúló postai kapcsolatok nem mindig felelnek meg a felhasználók és az európai állampolgárok elvárásainak, és a teljesítmény a Közösség határokon átnyúló postai szolgáltatásai vonatkozásában a szolgáltatás minőségét tekintve jelenleg nem kielégítő;

(7)

mivel a postai ágazatban megfigyelt egyenlőtlenségek jelentős kihatással vannak azokra a tevékenységágazatokra, amelyek különösen támaszkodnak a postai szolgáltatásokra, és ténylegesen akadályozzák a Közösség belső kohéziója irányában történő haladást, amennyiben a kellően magas színvonalú postai szolgáltatásoktól megfosztott régiók hátrányos helyzetbe kerülnek a levélpostai szolgáltatás és az áruterjesztés tekintetében egyaránt;

(8)

mivel a piac fokozatos és ellenőrzött liberalizálásának biztosítására lépéseket kell tenni, és azok alkalmazásában megfelelő egyensúlyra törekvő intézkedések szükségesek a Közösség egész területén mindenhol és - az egyetemes postai szolgáltatók kötelezettségeire és jogaira figyelemmel - magában a postai ágazatban a szolgáltatások szabad nyújtásának biztosítása érdekében;

(9)

mivel ezért közösségi szintű fellépés szükséges a postai ágazatra vonatkozó feltételek nagyobb összhangjának biztosítására, következésképpen lépéseket kell tenni a közös szabályok létrehozására;

(10)

mivel a szubszidiaritás elve szerint közösségi szinten egy sor általános irányelvet kell elfogadni, miközben a pontos eljárások meghatározása a tagállamok feladata, oly módon, hogy szabadon választják meg a saját körülményeikhez legjobban alkalmazkodó rendszert;

(11)

mivel közösségi szinten lényeges olyan egyetemes postai szolgáltatást garantálni, amely magában foglalja a meghatározott minőségű minimális szolgáltatási kört, amelyet elérhető áron minden felhasználó érdekében minden tagállamban nyújtani kell, függetlenül azok Közösségen belüli földrajzi elhelyezkedésétől;

(12)

mivel az egyetemes szolgáltatások célja az, hogy minden felhasználónak felkínálják a postai hálózat könnyű elérését, elsősorban elegendő számú hozzáférési pont biztosításával és a gyűjtések és kézbesítések gyakorisága tekintetében kielégítő feltételek biztosításával; mivel az egyetemes szolgáltatásnyújtásnak meg kell felelnie annak az alapvető szükségletnek, hogy a működés folyamatosságának biztosításával, azzal egyidejűleg továbbra is alkalmazkodnia kell a felhasználók igényeihez, illetve igazságos és megkülönböztetésmentes elbánást kell számukra biztosítani;

(13)

mivel az egyetemes szolgáltatásnak a nemzeti szolgáltatásokra és a határokon átnyúló szolgáltatásokra is vonatkoznia kell;

(14)

mivel az egyetemes szolgáltatás felhasználóinak elegendő tájékoztatást kell kapniuk a kínált szolgáltatások köréről, az azok biztosítására és igénybevételére vonatkozó feltételekről, a nyújtott szolgáltatások minőségéről és a díjakról;

(15)

mivel ennek az irányelvnek az egyetemes szolgáltatásra vonatkozó rendelkezései nem érintik az egyetemes szolgáltatóknak azt a jogát, hogy az ügyfelekkel egyedi szerződéseket kössenek;

(16)

mivel a Szerződés szabályainak betartásával - és a szabályoknak a versenyre vonatkozó alkalmazása sérelme nélkül - fenntartott szolgáltatások körének megtartása indokoltnak tűnik azon az alapon, hogy az egyetemes szolgáltatást pénzügyileg kiegyensúlyozott feltételek között kell biztosítani; mivel a liberalizáció folyamata nem csökkentheti a vakok és csökkent látóképességű személyek számára a tagállamokban bevezetett ingyenes szolgáltatások folyamatos biztosítását;

(17)

mivel a 350 gramm vagy annál nagyobb tömegű levélküldemények a levélforgalomnak kevesebb mint 2 %-át, az állami szolgáltatók bevételeinek pedig kevesebb mint 3 %-át teszik ki; mivel az ártényező (az alapdíj ötszöröse) jobban lehetővé teszi a különbségtételt a fenntartott szolgáltatás és az expressz szolgáltatás között, amely liberalizált;

(18)

mivel tekintettel arra a tényre, hogy a lényegi különbség az expressz postaforgalom és az egyetemes postai szolgáltatások között az expressz szolgáltatások által biztosított (bármilyen formában jelentkező) és az ügyfelek által érzékelt hozzáadott értékben van, az érzékelt többletérték meghatározásának leghatékonyabb módja annak a többletárnak a megvizsgálása, amit az ügyfelek hajlandók megfizetni, azonban a fenntartott terület árhatárának sérelme nélkül, amelyet tiszteletben kell tartani;

(19)

mivel ideiglenes jelleggel indokolt lehetővé tenni a címzett reklámküldemények és a határokon átnyúló küldemények vonatkozásában, hogy a biztosított díj- és tömeghatárokon belül továbbra is fenntartott szolgáltatás lehessen; mivel a postai szolgáltatások belső piacának megvalósítása irányában tett újabb lépésként az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság az ágazat áttekintését követő javaslatára legkésőbb 2000. január 1-jéig dönt egyrészt a postai piac további fokozatos ellenőrzött liberalizálásáról, figyelemmel különösen a határokon átnyúló és a címzett reklámküldemények liberalizálására, másrészt a díj- és tömeghatárok további felülvizsgálatáról;

(20)

mivel közrendi és közbiztonsági okokból a tagállamoknak jogos érdekük fűződhet ahhoz, hogy egy vagy több általuk kijelölt intézményt a levélgyűjtő szekrények elhelyezésének jogával ruházzanak fel, közforgalmi útvonalak mentén; mivel ugyanilyen okokból nemzeti jogszabályaikkal összhangban jogosultak a származási országot jelölő postai bélyegek kibocsátásáért felelős személyt vagy személyeket, illetve azokat kijelölni, akik a bírósági vagy közigazgatási eljárások során igénybe vett ajánlott postai küldemények továbbításáért felelősek; mivel az európai uniós tagságot a 12 csillagos szimbólum használatával is jelölhetik;

(21)

mivel az új szolgáltatások (az olyan szolgáltatások, amelyek világosan elkülönülnek a hagyományos szolgáltatásoktól) és a dokumentumcsere nem képezi részét az egyetemes szolgáltatásnak, és következésképpen nincs indok arra, hogy azok az egyetemes szolgáltatók számára fenntartottak legyenek; mivel ez egyformán vonatkozik a saját kézbesítésre (postai szolgáltatások nyújtása olyan természetes vagy jogi személy által, aki a küldemény feladója, vagy ezeknek a küldeményeknek az összegyűjtése és szállítása egy olyan harmadik személy által, aki kizárólag ennek a személynek a nevében jár el), amely nem tartozik a szolgáltatások kategóriájába;

(22)

mivel a tagállamoknak képeseknek kell lenniük területükön megfelelő engedélyezési eljárásokkal szabályozni az olyan postai szolgáltatásokat, amelyek az egyetemes szolgáltatók számára nem fenntartottak; mivel azoknak az eljárásoknak áttekinthetőeknek, megkülönböztetéstől mentesnek, arányosaknak kell lenniük, és tárgyilagos ismérveken kell alapulniuk;

(23)

mivel a tagállamoknak rendelkezniük kell azzal a választással, hogy az engedélyek megadását egyetemes szolgáltatási kötelezettségektől vagy egy olyan kompenzációs alapba történő hozzájárulástól tegyék függővé, amelynek célja, hogy az egyetemes szolgáltatás nyújtót olyan szolgáltatásokért ellentételezze, amelyek tisztességtelen pénzügyi terhet jelentenek; mivel a tagállamoknak az engedélyekben ki kell kötniük, hogy az engedélyezett tevékenységek nem sérthetik az egyetemes szolgáltatóknak a fenntartott szolgáltatásokra adott kizárólagos vagy különleges jogait; mivel a címzett reklámküldemény vonatkozásában ellenőrzési célból egy azonosítási rendszert lehet bevezetni ott, ahol a címzettreklámküldemény-forgalom liberalizált;

(24)

mivel a tagállamok által megállapított engedélyezési eljárások harmonizálásához szükséges intézkedéseket kell majd elfogadni, amelyek a közönség számára kereskedelmi alapon nyújtott nem fenntartott szolgáltatásokra vonatkoznak;

(25)

mivel - amennyiben az szükségesnek bizonyul - a tagállamokban intézkedéseket hoznak a nyilvános postai hálózathoz történő hozzáférésre vonatkozó feltételek átláthatóságának és megkülönböztetéstől mentes jellegének biztosítására;

(26)

mivel az egyetemes szolgáltatás megfelelő ellátásának biztosítása és a versenytorzulás elkerülése érdekében az egyetemes szolgáltatásra alkalmazott díjaknak objektíveknek, átláthatóaknak, megkülönböztetéstől menteseknek és a költségeken alapulónak kell lenniük;

(27)

mivel a Közösségen belüli határokon átnyúló postai szolgáltatás nyújtásáért járó díjazásnak - az Egyetemes Postaegyesület által meghatározott szabályokból következő minimális kötelezettségek sérelme nélkül - függenie kell attól, hogy a rendeltetési országban az egyetemes szolgáltatóknál felmerült szállítási költségek megtérüljenek; mivel a díjazásnak szolgáltatásminőségi célkitűzések által ösztönöznie kell a határokon átnyúló szolgáltatás javítását vagy fenntartását; mivel ez olyan alkalmas rendszereket tesz indokolttá, amelyek a költségek megfelelő megtérülését biztosítják, és amelyek kifejezetten az elért szolgáltatási minőséggel kapcsolatosak;

(28)

mivel a különböző fenntartott és nem fenntartott szolgáltatások vonatkozásában elkülönített elszámolások szü kségesek a különböző szolgáltatások tényleges költségeinek átláthatósága és annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartott ágazatból a nem fenntartott ágazatba irányuló kereszttámogatások ne befolyásolják hátrányosan az utóbbi versenyfeltételeit;

(29)

mivel az előző három pontban rögzített elvek alkalmazásának biztosítása érdekében az egyetemes szolgáltatást nyújtóknak ésszerű határidőn belül olyan költség-elszámolási rendszereket kell bevezetniük, amelyek az átláthatóság rendje alapján önállóan ellenőrizhetők, aszerint hogy mely költségeket lehet a szolgáltatásokra felosztani; mivel ezek az előírások például a teljesen megosztott költségkalkuláció bevezetésével teljesíthetők; mivel az ilyen költségelszámolási rendszerek nem írhatók elő olyan körülmények között, amikor a nyílt verseny valódi feltételei fennállnak;

(30)

mivel figyelembe kell venni a felhasználók érdekeit, akik magas színvonalú szolgáltatásra jogosultak; mivel ezért közösségi szinten mindent meg kell tenni a nyújtott szolgáltatás minőségének javításáért és erősítéséért; mivel az ilyen minőségjavulások azt igénylik, hogy a tagállamok olyan előírásokat állapítsanak meg, amelyeket az egyetemes szolgáltatóknak az egyetemes szolgáltatás részét képező szolgáltatások tekintetében el kell érniük vagy felül kell múlniuk;

(31)

mivel a felhasználók által elvárt szolgáltatás minősége a nyújtott szolgáltatások lényeges elemét jelenti; mivel az ilyen szolgáltatás minőségének és az elért minőségi színvonalnak az értékelési szabványait a felhasználók érdekében közzé kell tenni; mivel rendelkezésre álló összehangolt szolgáltatásiminőség-előírásoknak és a mérésre vonatkozó közös módszernek kell léteznie ahhoz, hogy a szolgáltatási minőség közelítését a Közösségen belül mindenhol értékelni lehessen;

(32)

mivel a közösségi szabványokkal összeegyeztethető nemzeti minőségi előírásokat kell a tagállamoknak meghatározniuk; mivel a Közösségen belüli határokon átnyúló, két különböző tagállam legalább két egyetemes szolgáltatójának együttes erőfeszítéseit igénylő szolgáltatások esetén a minőségi szabványokat közösségi szinten kell meghatározni;

(33)

mivel ezeknek a szabványoknak a teljesítését rendszeres időközönként és összehangolt alapon önállóan ellenőrizni kell; mivel a felhasználóknak rendelkezniük kell azzal a joggal, hogy az ellenőrzés eredményéről tájékoztatást kapjanak, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy korrekciós intézkedést hozzanak ott, ahol ezek az eredmények azt mutatják, hogy az előírásokat nem teljesítik;

(34)

mivel a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv ( 7 ) vonatkozik a postai szolgáltatókra;

(35)

mivel a szolgáltatás minőségének javításával szemben támasztott igény azt jelenti, hogy a vitákat gyorsan és hatékonyan kell rendezni; mivel a nemzeti és közösségi jogszabályok értelmében rendelkezésre álló jogorvoslat formáin túl biztosítani kell a panaszok kezelésének olyan rendjét, amelynek áttekinthetőnek, egyszerűnek és olcsónak kell lennie, és lehetővé kell tennie, hogy minden érdekelt fél abban részt vegyen;

(36)

mivel a postai hálózatok összekapcsolásának fejlődése és a felhasználók érdeke megkívánja a műszaki szabványosítás ösztönzését; mivel a műszaki szabványosítás nélkülözhetetlen a nemzeti hálózatok közti átjárhatóság előmozdításához és a hatékony közösségi egyetemes szolgáltatáshoz;

(37)

mivel az európai harmonizációról szóló útmutatások úgy rendelkeznek, hogy a szakosított műszaki szabványosítási tevékenységekkel az Európai Szabványügyi Bizottságot kell megbízni;

(38)

mivel egy bizottságot kell felállítani, amely segíti a Bizottságot ennek az irányelvnek a végrehajtásában, különösen a közösségi határokon átnyúló szolgáltatás és műszaki szabványosítás minőségére vonatkozó intézkedések kidolgozásán folyó jövőbeli munka tekintetében;

(39)

mivel az egyetemes szolgáltatás megfelelő működésének biztosítása, illetve a nem fenntartott ágazatban a torzulásmentes verseny biztosítása érdekében fontos egyrészről a szabályozó, másrészről pedig a szolgáltató feladatait különválasztani; mivel egyetlen postai szolgáltató sem lehet egy személyben ítélkező és érdekelt fél; mivel a tagállam feladata meghatározni az egy vagy több nemzeti szabályozóhatóság alapszabályát, amely hatóságokat erre a célra kijelölt állami hatóságokból vagy független testületekből lehet kiválasztani;

(40)

mivel a harmonizált feltételeknek a postai szolgáltatások belső piacának működésére gyakorolt hatásai egy felmérés tárgyát kell, hogy képezzék; mivel ezért a Bizottság a hatálybalépés napját követő három éven belül, de semmi esetre sem később, mint 2000. december 31., jelentést terjeszt be az Európai Parlament és a Tanács részére, egyrészt ennek az irányelvnek az alkalmazásáról, beleértve az ágazat fejleményeire vonatkozó megfelelő tájékoztatást, különösen a gazdasági, társadalmi, foglalkoztatási és műszaki szempontokat tekintve, másrészt a szolgáltatás minőségéről;

(41)

mivel az irányelv nem befolyásolja a Szerződés, különösen pedig annak a versenyről és a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló szabályainak alkalmazását;

(42)

mivel semmi sem akadályozza meg a tagállamokat sem abban, hogy olyan intézkedéseket tartsanak hatályban vagy vezessenek be, amelyek liberálisabbak, mint amelyekről ez az irányelv rendelkezik, sem pedig abban, hogy - amenynyiben ezt az irányelvet hatályon kívül helyezik - olyan intézkedéseket tartsanak hatályban, amelyeket annak végrehajtása érdekében vezettek be, minden esetben azzal, hogy ezeknek az intézkedéseknek a Szerződéssel összeegyeztethetőknek kell lenniük;

(43)

mivel célszerű, hogy ez az irányelv 2004. december 31-ig legyen hatályban, hacsak az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata alapján másként nem határoz;

(44)

mivel ez az irányelv nem vonatkozik egyetlen olyan tevékenységre sem, amely a közösségi jog hatályán kívül esik, mint például azok, amelyekről az Európai Unióról szóló szerződés V. és VI. címe rendelkezik, és semmi esetre sem a közbiztonságot, honvédelmet, állambiztonságot érintő tevékenységekre (beleértve az állam gazdasági jólétét, amikor a tevékenységek állambiztonsági ügyekre vonatkoznak), és az államnak a büntetőjog terén végzett tevékenységére;

(45)

mivel ez az irányelv olyan vállalkozások esetében, amelyeket nem a Közösségben alapítottak, semmi esetre sem gátolja a közösségi jogszabályok és a meglévő nemzetközi kötelezettségek szerinti intézkedések elfogadását, amelyeknek az a célja, hogy a tagállamok állampolgárai harmadik országokban hasonló elbánást élvezzenek; mivel a közösségi vállalkozásoknak harmadik országokban olyan elbánásban és hozzáférésben kell részesülniük, amely közösségi értelemben ahhoz az elbánáshoz és piacra jutáshoz mérhető, amelyre az érintett országok állampolgárai jogosultak,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. FEJEZET

Célkitűzés és hatály

1. cikk

Ez az irányelv közös szabályokat állapít meg a következők vonatkozásában:

- a postai szolgáltatások nyújtásának feltételei,

- a Közösségen belüli egyetemes postai szolgáltatások nyújtása,

- az egyetemes szolgáltatások olyan feltételek melletti finanszírozása, amelyek biztosítják az ilyen szolgáltatások folyamatos nyújtását,

- az egyetemes szolgáltatás díjmegállapítási elvei és elszámolásának átláthatósága,

- az egyetemes szolgáltatás minőségi előírásainak meghatározása és egy olyan rendszer felállítása, amely biztosítja ezeknek az előírásoknak a teljesítését,

- a műszaki szabványok harmonizálása,

- független nemzeti szabályozóhatóságok létrehozása.

2. cikk

Ennek az irányelvnek a céljaira a következő meghatározások alkalmazandók:

1. postai szolgáltatások: olyan szolgáltatások, amelyek postai küldemények gyűjtését, feldolgozását, szállítását és szétosztását foglalják magukban;

1a) postai szolgáltató: olyan vállalkozás, amely a postai szolgáltatások közül egyet vagy többet nyújt;

2. postai hálózat az a szervezeti rendszer és mindennemű forrás, amelyet az egyetemes szolgáltatásnyújtó(k) különösen a következő célokból vesz(nek) igénybe:

- az egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel érintett postai küldemények gyűjtése a hozzáférési pontokról az egész területen,

- ezeknek a küldeményeknek a postai hálózati hozzáférési pontról a feldolgozó központba történő eljuttatása és kezelése,

- a küldeményeken feltüntetett címekre történő szétosztása;

3. hozzáférési pontok: fizikai eszközök, beleértve a közönség számára a közforgalmi útvonalon vagy a postai szolgáltató(k) helyiségeiben biztosított levélgyűjtő szekrényeket, ahol a feladók a postai hálózatban postai küldeményeket helyezhetnek el;

4. gyűjtés: a postai küldeményeknek a postai szolgáltató általi összegyűjtése;

5. szétosztás: a feldolgozó központban a válogatástól kezdődő és a postai küldeményeknek azok címzettjeihez történő kézbesítéséig tartó folyamat;

6. postai küldemény: abban a végleges formában megcímzett küldemény, amelyben a postai szolgáltatónak azt továbbítania kell. A levélküldeményeken kívül ilyen küldemények lehetnek például a könyvek, a katalógusok, a hírlapok, a folyóiratok és a kereskedelmi értéket képviselő vagy nem képviselő árut tartalmazó postai csomagok;

7. levélküldemény: bármilyen fizikai adathordozón rögzített, illetőleg írásos formában megjelenített közlemény, amelyet a feladó által magán a küldeményen vagy annak csomagolásán megjelölt címre kell kézbesíteni. Könyvek, katalógusok, hírlapok és folyóiratok nem tekintendők levélküldeménynek;

9. ajánlott küldemény: olyan szolgáltatás, amely átalánydíj formájában felelősséget vállal elvesztés, lopás vagy sérülés kockázata ellen, és a feladó számára kérésre, ahol szükséges, bizonyítékkal szolgál arról, hogy a küldeményt feladta, és/vagy azt a címzetthez kikézbesítették;

10. biztosított küldemény: olyan szolgáltatás, amely a postai küldeményt a feladó által megjelölt értékig elvesztés, lopás vagy sérülés esetére biztosítja;

11. határokon átnyúló küldemény: egy másik tagállamból érkező vagy oda irányuló vagy egy harmadik országból érkező vagy oda irányuló postai küldemény;

13. egyetemes szolgáltató: köz- vagy magán postai szolgáltató, amely egyetemes postai szolgáltatásokat vagy azok egy részét nyújtja egy tagállamban, és amelynek személyét a 4. cikkel összhangban a Bizottságnak bejelentettek;

14. engedélyezés: minden olyan engedély - az alábbiakban meghatározottak szerinti "általános engedély" vagy "egyedi engedély" formájában -, amely a postai ágazatra jellemző jogokat és kötelezettségeket rögzíti, és lehetővé teszi a postai szolgáltatók számára, hogy postai szolgáltatásokat nyújtsanak és hálózatokat létesítsenek és/vagy működtessenek ilyen szolgáltatások nyújtásához:

- "általános engedély": olyan engedély - függetlenül attól, hogy annak szabályozása csoportos engedéllyel vagy jogszabály alapján történik, és függetlenül attól, hogy az ilyen szabályozáshoz szükséges-e bejegyzési vagy bejelentési eljárás -, amely nem írja elő az érintett postai szolgáltató számára, hogy az engedélyből fakadó jogok gyakorlása előtt a nemzeti szabályozóhatóság egyértelmű határozatát beszerezze,

- "egyedi engedély": olyan engedély, amelyet valamely nemzeti szabályozóhatóság bocsát ki, és amely valamely postai szolgáltatónak konkrét jogokat ad, vagy amely - adott esetben - a vállalkozás tevékenységét az általános engedélyt kiegészítő külön kötelezettségeknek veti alá, ahol szükséges, amikor is a postai szolgáltató mindaddig nem jogosult jogainak gyakorlására, amíg a nemzeti szabályozóhatóságtól a határozatot meg nem kapta;

15. végdíjak: az egyetemes szolgáltató díjazása azon beérkező, határokon átnyúló postai küldemények szétosztásáért, amelyek egy másik tagállamból vagy egy harmadik országból érkeznek;

16. feladó: az a természetes vagy jogi személy, akitől a postai küldemény származik;

17. felhasználó: bármely természetes vagy jogi személy, aki a postai szolgáltatást feladóként vagy címzettként igénybe veszi;

18. nemzeti szabályozóhatóság: az egyes tagállamokban az a testület vagy azok a testületek, amelyet vagy amelyeket a tagállam többek között ennek az irányelvnek a hatálya alá tartozó szabályozófeladatokkal megbíz;

19. alapvető követelmények: olyan általános, nem gazdasági okok, amelyek egy tagállamot arra késztethetnek, hogy a postai szolgáltatások ellátására feltételeket szabjon. Ezek az okok a levéltitok, a hálózat biztonsága veszélyes áruk szállítása esetén, a foglalkoztatási feltételek tiszteletben tartása, a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel megállapított és/vagy - a közösségi és nemzeti jognak megfelelően - a nemzeti szociális partnerek közötti tárgyalás eredményeként létrejött kollektív szerződésekben meghatározott szociális biztonsági rendszerek tiszteletben tartása, valamint - indokolt esetben - adatvédelmi, környezetvédelmi és területrendezési okok. Az adatvédelembe tartozhat a személyes adatok védelme, a továbbított vagy tárolt adatokkal kapcsolatos titoktartás és a magánélet védelme;

20. darabonkénti díjszabás szerint nyújtott szolgáltatások: olyan postai szolgáltatások, amelyek díját az egyetemes szolgáltató(k) az egyedi postai küldeményekre vonatkozó általános szerződési feltételekben állapítják meg.

2. FEJEZET

Egyetemes szolgáltatás

3. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a felhasználók élvezzék az egyetemes szolgáltatáshoz való jogot, amely magában foglalja a meghatározott minőségű postai szolgáltatás állandó biztosítását területük minden pontján, minden felhasználó számára elérhető áron.

(2) E célból a tagállamok lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy a közönség-kapcsolati pontok és a hozzáférési pontok sűrűsége vegye figyelembe a felhasználók igényeit.

(3) A tagállamok lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy - a kivételesnek tartott körülmények vagy földrajzi helyzet kivételével - a hét legalább öt munkanapján garantálják az egyetemes szolgáltatást és hogy az legalább a következőket foglalja magában:

- egyszeri gyűjtés,

- egyszeri házhoz kézbesítés bármely természetes vagy jogi személy lakásába vagy helyiségeibe vagy - ettől eltérve, a nemzeti szabályozóhatóság szabad mérlegelése szerinti feltételek mellett - a megfelelő létesítményekbe.

A nemzeti szabályozóhatóság által e bekezdéssel összhangban biztosított kivételt vagy eltérési lehetőséget a Bizottsággal és minden nemzeti szabályozóhatósággal közölni kell.

(4) Az egyes tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek annak biztosításához szükségesek, hogy az egyetemes szolgáltatás legalább a következő lehetőségeket biztosítsa:

- legfeljebb két kilogramm tömegű postai küldemények gyűjtése, feldolgozása, szállítása és szétosztása,

- legfeljebb 10 kilogramm tömegű postai csomagok gyűjtése, feldolgozása, szállítása és szétosztása,

- ajánlott küldeményekre és biztosított küldeményekre vonatkozó szolgáltatások.

(5) A nemzeti szabályozóhatóságok a postai csomagok vonatkozásában az egyetemes szolgáltatás terjedelmének tömeghatárát bármely, 20 kilogrammot meg nem haladó tömegre felemelhetik, és az ilyen csomagok háztól házig történő kézbesítésére vonatkozóan külön szabályokat állapíthatnak meg.

A postai csomagok egy adott tagállam által meghatározott egyetemes szolgáltatási körének tömeghatárától függetlenül a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a más tagállamból érkező és legfeljebb 20 kilogramm tömegű postai csomagokat területükön kézbesítsék.

(6) A szóban forgó postai küldemények legkisebb és legnagyobb méretei az Egyetemes Postaegyesület által elfogadott vonatkozó rendelkezésekben meghatározott méretek.

(7) Az ebben a cikkben meghatározott egyetemes szolgáltatás a nemzeti és a határokon átnyúló szolgáltatásokra egyaránt vonatkozik.

4. cikk

(1) Az egyes tagállamok gondoskodnak arról, hogy az egyetemes szolgáltatás biztosított legyen, és értesítik a Bizottságot az e kötelezettség teljesítése érdekében tett intézkedésekről. A 21. cikkben említett bizottságot tájékoztatni kell a tagállamok által az egyetemes szolgáltatás nyújtásának biztosítása érdekében hozott intézkedésekről.

(2) A tagállamok egyetemes szolgáltatóként egy vagy több vállalkozást kijelölhetnek annak érdekében, hogy az egyetemes szolgáltatás a tagállam területének egészére kiterjedjen. A tagállamok az egyetemes szolgáltatás különböző elemeinek nyújtására és/vagy a tagállam területe különböző részeinek lefedésére különböző vállalkozásokat is kijelölhetnek. Ebben az esetben a közösségi joggal összhangban meg kell határozni az ezekre a vállalkozásokra vonatkozó kötelezettségeket és jogokat, és ezeket a kötelezettségeket és jogokat közzé kell tenni. A tagállamok különösen intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy az egyetemes szolgáltatásokkal való megbízás átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos elveken alapuljon, ezáltal garantálva az egyetemes szolgáltatásnyújtás folyamatosságát, figyelembe véve annak a társadalmi és területi kohézióban játszott fontos szerepét.

A tagállamok értesítik a Bizottságot az általuk kijelölt egyetemes szolgáltató(k) személyéről. Az egyetemes szolgáltató kijelölését időszakos felülvizsgálatnak kell alávetni, és azt az e cikkben meghatározott feltételek és elvek alapján kell megvizsgálni. A tagállamoknak azonban gondoskodniuk kell arról, hogy e kijelölés megfelelő időtartamú legyen a befektetések megtérüléséhez.

5. cikk

(1) Az egyes tagállamok intézkedéseket tesznek annak biztosítására, hogy az egyetemes szolgáltatás ellátása megfeleljen a következő követelményeknek:

- olyan szolgáltatást nyújtson, amely biztosítja az alapvető követelményeknek való megfelelést,

- azonos szolgáltatást nyújtson hasonló feltételekkel rendelkező felhasználóknak,

- a szolgáltatást a megkülönböztetés bármely formájától mentesen tegye elérhetővé, különösen politikai, vallási vagy ideológiai megkülönböztetés nélkül,

- a szolgáltatást csak el nem hárítható, rendkívüli esetekben lehessen szüneteltetni vagy megszüntetni,

- a műszaki, gazdasági és társadalmi adottságok és a felhasználók igényeinek megfelelően fejlődjön.

2. Az (1) bekezdés rendelkezései nem zárják ki azokat az intézkedéseket, amelyeket a tagállamok a Szerződés - különösen annak 30. és 46. cikke - által elismert közérdekre vonatkozó követelményeknek megfelelően tesznek, többek között a közerkölcs, a közbiztonság - beleértve a bűnügyekben folytatott nyomozást is - és a közrend tekintetében.

6. cikk

A tagállamok lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy a felhasználók és a postai szolgáltatók rendszeresen megfelelően részletes és naprakész tájékoztatást kapjanak az egyetemes szolgáltató(k)tól a kínált egyetemes szolgáltatás sajátos jellemzőiről, különös tekintettel az ezen szolgáltatásokhoz való hozzáférés általános feltételeire, valamint az árakra és a minőségi előírások szintjére. Ezeket az információkat megfelelő módon közzé kell tenni.

A tagállamok értesítik a Bizottságot az első bekezdéssel összhangban közzéteendő tájékoztatás nyilvánosságra hozásának módjáról.

3. FEJEZET

Az egyetemes szolgáltatások finanszírozása

7. cikk

(1) A tagállamok nem adhatnak vagy tarthatnak fenn a postai szolgáltatások bevezetésére és nyújtására vonatkozó kizárólagos vagy különleges jogokat. A tagállamok a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott eszközök közül egy vagy több felhasználásával vagy a Szerződéssel összhangban lévő egyéb módon finanszírozhatják az egyetemes szolgáltatások nyújtását.

(2) A tagállamok az egyetemes szolgáltatások nyújtását az alkalmazandó közbeszerzési szabályokkal és rendelkezésekkel összhangban álló közbeszerzési eljárás - többek között az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 8 ) meghatározott versenypárbeszéd vagy előzetes versenyeztetéssel vagy előzetes versenyeztetés nélkül történő tárgyalásos eljárás - keretében is biztosíthatják.

(3) Amennyiben egy tagállam azt állapítja meg, hogy az ezen irányelv szerinti egyetemes szolgáltatási kötelezettségek az I. melléklet figyelembevételével kiszámított nettó költséget vonnak maguk után, és méltánytalan pénzügyi terhet jelentenek az egyetemes szolgáltató(k) számára, a következőket vezetheti be:

a) egy, az érintett vállalkozás(ok) állami alapokból történő kompenzálására szolgáló mechanizmust; vagy

b) egy, az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségeinek a szolgáltatók és/vagy a felhasználók közötti megosztására szolgáló mechanizmust.

(4) Ha a (3) bekezdés b) pontjával összhangban a nettó költségek megosztására kerül sor, a tagállamok létrehozhatnak egy, a szolgáltatók és/vagy a felhasználók által fizetett díjakból finanszírozott kompenzációs alapot, amelyet a kedvezményezettől vagy kedvezményezettektől független testület kezel. A tagállamok a 9. cikk (2) bekezdése alapján az engedélyek megadásakor feltételül szabhatják az alaphoz való pénzügyi hozzájárulást vagy egyetemes szolgáltatási kötelezettség teljesítését. Az egyetemes szolgáltató(k) 3. cikkben említett egyetemes szolgáltatási kötelezettségei finanszírozhatók ilyen módon.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy a kompenzációs alap létrehozásakor, valamint a (3) és (4) bekezdésben említett pénzügyi hozzájárulások szintjének meghatározásakor az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvét tiszteletben tartják. A (3) és (4) bekezdéssel összhangban hozott döntéseknek objektív és ellenőrizhető kritériumokon kell alapulniuk és azokat nyilvánosságra kell hozni.

8. cikk

A 7. cikk rendelkezései nem érintik a tagállamok arra vonatkozó jogát, hogy nemzeti jogszabályaik szerint megszervezzék a közforgalmi útvonalak mentén levélgyűjtő szekrények elhelyezését, a postai bélyegek kibocsátását, illetve a bírósági vagy közigazgatási eljárások során igénybe vett ajánlott postai szolgáltatásokat.

4. FEJEZET

A postai szolgáltatások nyújtására és a postai hálózathoz való hozzáférésre vonatkozó feltételek

9. cikk

(1) Az egyetemes szolgáltatások körén kívül eső szolgáltatások vonatkozásában a tagállamok az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához szükséges mértékig általános engedélyeket vezethetnek be.

(2) Az egyetemes szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatások vonatkozásában a tagállamok az alapvető követelményeknek való megfelelés biztosításához és az egyetemes szolgáltatásnyújtás biztosításához szükséges mértékű engedélyezési eljárásokat vezethetnek be, beleértve az egyedi engedélyeket is.

Az engedély megadása:

- egyetemes szolgáltatási kötelezettségektől tehető függővé,

- szükséges és indokolt esetben, az adott szolgáltatások minőségére, rendelkezésre állására és teljesítésére vonatkozó követelményeket szabhat,

- adott esetben a 7. cikkben említett költségmegosztási mechanizmusokhoz való pénzügyi hozzájárulási kötelezettségtől tehető függővé, amennyiben az egyetemes szolgáltatás nyújtása nettó költséget von maga után és méltánytalan pénzügyi terhet jelent a 4. cikknek megfelelően kijelölt egyetemes szolgáltató(k) számára,

- adott esetben a 22. cikkben említett nemzeti szabályozóhatóság működési költségeihez való pénzügyi hozzájárulásra kötelezhet,

- adott esetben a nemzeti jogszabályokban meghatározott munkafeltételek betartásától tehető függővé vagy arra kötelezhet.

Az első francia bekezdésben és a 3. cikkben említett kötelezettségeket és követelményeket kizárólag a kijelölt egyetemes szolgáltatók tekintetében lehet megszabni.

A 4. cikknek megfelelően kijelölt egyetemes szolgáltató(k) esetétől eltekintve az engedélyekre a következő szabályok vonatkoznak:

- számuk nem korlátozható,

- az egyetemes szolgáltatás ugyanazon elemei vagy a tagállam területének ugyanazon részei tekintetében az engedélyek nem szabhatnak meg egyidejűleg egyetemes szolgáltatási kötelezettséget és a költségmegosztási mechanizmushoz való pénzügyi hozzájárulási kötelezettséget,

- nem köthetők olyan feltételhez, amely más, nem ágazatspecifikus nemzeti jogszabály értelmében alkalmazandó a vállalkozásra,

- nem írhatnak elő az ezen irányelv szerinti kötelezettségek teljesítéséhez szükséges technikai vagy működési feltételeken kívül más feltételeket.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett eljárásoknak, kötelezettségeknek és követelményeknek átláthatónak, hozzáférhetőnek, megkülönböztetéstől mentesnek, arányosnak, pontosnak és egyértelműnek kell lenniük, azokat előre nyilvánosságra kell hozni, és objektív kritériumokon kell alapulniuk. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az engedély egészben vagy részben történő megtagadásának vagy visszavonásának okait a kérelmezővel közöljék, és számára jogorvoslatot biztosítsanak.

10. cikk

(1) Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata és a Szerződés 47. cikkének (2) bekezdése, 55. és 95. cikke alapján eljárva meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek a 9. cikkben említett, a postai szolgáltatásoknak a nyilvánosság részére kereskedelmi alapokon történő nyújtására vonatkozó eljárások harmonizációjához szükségesek.

(2) Az (1) bekezdésben említett harmonizációs intézkedések különösen érintik a postai szolgáltató által figyelembe veendő szempontokat és eljárásokat, ezeknek a szempontoknak és eljárásoknak a közzétételi módját, illetve a követendő fellebbviteli eljárásokat.

11. cikk

Az Európai Parlament és a Tanács a Bizottság javaslata és a Szerződés 47. cikkének (2) bekezdése, 55. és 95. cikke alapján eljárva meghozza azokat a szükséges harmonizációs intézkedéseket, amelyek szükségesek annak biztosítására, hogy a felhasználók és a postai szolgáltatók a postai hálózathoz átlátható és megkülönböztetéstől mentes feltételekkel férjenek hozzá.

11a. cikk

Amennyiben a felhasználók érdekeinek védelme és/vagy az eredményes verseny előmozdítása megköveteli, valamint a nemzeti feltételekre és a nemzeti jogszabályokra figyelemmel, a tagállamok biztosítják a postai infrastruktúra elemeihez vagy az egyetemes szolgáltatás keretében nyújtott szolgáltatásokhoz - például postai irányítószám-rendszerhez, címadatbázishoz, postafiókokhoz, kézbesítő levélszekrényekhez, címváltozásról szóló tájékoztatáshoz, utánküldés szolgáltatáshoz és a feladóhoz való visszaküldésre vonatkozó szolgáltatáshoz - való átlátható, megkülönböztetéstől mentes hozzáférést. Ez a rendelkezés nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a postai hálózathoz való átlátható, arányos és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosító intézkedéseket fogadjanak el.

5. FEJEZET

A díjazás alapelvei és az elszámolások átláthatósága

12. cikk

A tagállamok lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy az egyetemes szolgáltatás részét képező egyes szolgáltatások díjai megfeleljenek a következő elveknek:

- az áraknak megfizethetőnek kell lenniük, és olyanoknak, hogy - a földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül, valamint a sajátos nemzeti feltételekre figyelemmel - valamennyi felhasználó hozzáférjen a nyújtott szolgáltatásokhoz. A tagállamok a vakok és gyengén látók részére ingyenes postai szolgáltatásokat tarthatnak fenn vagy vezethetnek be,

- az áraknak a költségeken kell alapulniuk, és ösztönözniük kell az egyetemes szolgáltatások hatékony nyújtását. Amennyiben az a közérdekhez kapcsolódó okok miatt szükséges, a tagállamok határozhatnak úgy, hogy területük egésze tekintetében egységes díjakat kell alkalmazni a területükön belülre irányuló és/vagy a határokon átnyúló, darabonkénti díjszabással nyújtott szolgáltatásokra és egyéb postai küldeményekre,

- az egységes díjak alkalmazása nem zárja ki az egyetemes szolgáltató(k) azon jogát, hogy a díjakra vonatkozóan a felhasználókkal egyéni megállapodásokat kössön (kössenek),

- a díjaknak átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük,

- amennyiben az egyetemes szolgáltató speciális díjakat alkalmaz például a vállalkozások, tömeges küldeményeket feladók vagy a különböző felhasználóktól származó postai küldemények összegyűjtői esetében, akkor az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség elvét kell alkalmaznia a díjakra és a kapcsolódó feltételekre egyaránt. A díjak és a kapcsolódó feltételek egyenlően alkalmazandók mind a különböző harmadik felek, mind a harmadik felek és az egyenértékű szolgáltatásokat nyújtó egyetemes szolgáltatók viszonylatában. Minden ilyen díjat elérhetővé kell tenni az olyan felhasználók - különösen az egyéni felhasználók, valamint a kis- és középvállalkozások - számára, akik hasonló feltételek mellett adnak fel küldeményeket.

13. cikk

(1) A tagállamok az egyetemes szolgáltatás határokon átnyúló biztosítása érdekében egyetemes szolgáltatásnyújtóikat arra ösztönzik, hogy a Közösségen belüli határokon átnyúló postaforgalom végdíjairól szóló megállapodásaikban gondoskodjanak arról, hogy a következő elveket tiszteletben tartsák:

- a végdíjakat a beérkező határokon átnyúló posta feldolgozási és kézbesítési költségeihez viszonyítva rögzítik,

- a díjazás mértékét az elért szolgáltatás minőségéhez kell viszonyítani,

- a végdíjak átláthatóknak és megkülönböztetéstől menteseknek kell lenniük.

(2) Ezeknek az elveknek a végrehajtása tartalmazhat olyan átmeneti intézkedéseket, amelyek célja az, hogy megakadályozzák a postai piacok indokolatlan megzavarását vagy a gazdasági szereplőkre gyakorolt kedvezőtlen következményeket, amennyiben a származási és érkezési országok szolgáltatói megállapodást kötöttek. Ezeknek a megállapodásoknak azonban a célkitűzések eléréséhez szükséges minimumra kell korlátozódniuk.

14. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az egyetemes szolgáltatók számvitele az e cikkben foglalt rendelkezésekkel összhangban történjen.

(2) Az egyetemes szolgáltatóknak saját belső számviteli rendszerükben külön elszámolást kell vezetniük az egyetemes szolgáltatás részét képező és azon kívüli szolgáltatások és termékek mindegyikének egyértelmű megkülönböztetése érdekében. Ezt a számviteli elkülönítést a tagállamoknak kiinduló adatként kell felhasználniuk az egyetemes szolgáltatások nettó költségének kiszámításához. Az ilyen belső számviteli rendszereknek a következetesen alkalmazott és egyértelműen bizonyítható költségelszámolási elvek alapján kell működniük.

(3) A (2) bekezdésben említett számviteli rendszerekben - a (4) bekezdés sérelme nélkül - a költségeket a következőképpen különítik el:

a) az egy adott szolgáltatáshoz vagy termékhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket ahhoz rendelik hozzá;

b) a közös költségeket, azaz azokat a költségeket, amelyeket nem lehet közvetlenül egy adott szolgáltatáshoz vagy termékhez rendelni, a következőképpen kell felosztani:

i. amennyiben lehetséges, a közös költségeket azok eredetének közvetlen elemzése alapján kell felosztani;

ii. amennyiben a közvetlen költségelemzés nem lehetséges, a közösköltség-kategóriákat egy másik olyan költségkategóriával vagy költségkategóriák csoportjával való közvetett kapcsolat alapján osztják fel, amelyek vonatkozásában a közvetlen hozzárendelés vagy felosztás lehetséges; a közvetett kapcsolatnak összehasonlítható költségszerkezeten kell alapulnia;

iii. amennyiben a költségfelosztásra sem közvetlen, sem közvetett módszer nem alkalmazható, a költségkategóriát egy általános osztótényező alapján kell felosztani, amelynek kiszámítása egyrészről a közvetlenül vagy közvetve az egyes egyetemes szolgáltatásokhoz, másrészről pedig az egyéb szolgáltatásokhoz rendelt vagy kijelölt összes kiadás arányának felhasználásával történik;

iv. a mind az egyetemes, mind a nem egyetemes szolgáltatások nyújtásához szükséges közös költségeket megfelelő módon kell felosztani; ugyanazokat a költségtényezőket kell alkalmazni mind az egyetemes, mind a nem egyetemes szolgáltatásokra.

(4) Egyéb költségelszámolási rendszereket csak akkor lehet alkalmazni, ha azok megfelelnek a (2) bekezdésnek és a nemzeti szabályozóhatóság azokat jóváhagyta. A Bizottságot az alkalmazásuk előtt tájékoztatják.

(5) A nemzeti szabályozóhatóságok gondoskodnak arról, hogy a (3) vagy (4) bekezdésben ismertetett valamelyik költségelszámolási rendszernek való megfelelést egy olyan szerv ellenőrizze, amely az egyetemes szolgáltatótól független. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a megfelelőségi nyilatkozatot rendszeresen közzétegyék.

(6) A nemzeti szabályozóhatóság kellő részletességgel folyamatosan rendelkezésre bocsátja az egyetemes szolgáltató által alkalmazott költségelszámolási rendszerekre vonatkozó információkat, és ezeket az információkat kérésre a Bizottsághoz beterjeszti.

(7) Kérésre az ezekről a rendszerekről szóló részletes számviteli információkat a nemzeti szabályozóhatóság bizalmasan bocsátja a Bizottság rendelkezésére.

(8) Amennyiben egy tagállam nem alkalmaz a 7. cikk értelmében megengedett finanszírozási mechanizmust az egyetemes szolgáltatások nyújtására, és a nemzeti szabályozóhatóság meggyőződött arról, hogy az adott tagállamban egyetlen kijelölt egyetemes szolgáltató sem részesül burkolt vagy egyéb módon állami támogatásban, valamint arról, hogy a piacon valós versenyhelyzet alakult ki, a nemzeti szabályozóhatóság dönthet úgy, hogy az e cikkben foglalt követelményeket nem alkalmazza.

(9) Ez a cikk alkalmazható ugyanakkor a piac teljes megnyitásának tekintetében meghatározott végső határidő előtt kijelölt egyetemes szolgáltatóra, amennyiben másik egyetemes szolgáltató(ka)t nem jelöltek ki. A nemzeti szabályozóhatóság az ilyen döntésekről előzetesen tájékoztatja a Bizottságot.

(10) A tagállamok azoktól a postai szolgáltatóktól, amelyek kötelesek hozzájárulást fizetni a kompenzációs alapba, megkövetelhetik a megfelelő számviteli elkülönítés bevezetését az alap működése érdekében.

15. cikk

Valamennyi egyetemes szolgáltató elszámolását a kereskedelmi vállalkozásokra vonatkozó közösségi és nemzeti jogszabályokkal összhangban állítják össze, egy független könyvvizsgáló által történő auditálásra benyújtják, és közzéteszik.

6. FEJEZET

A szolgáltatások minősége

16. cikk

A tagállamok biztosítják, hogy, a jó minőségű postai szolgáltatás biztosítása érdekében, az egyetemes szolgáltatás vonatkozásában a szolgáltatási minőség szabályait meghatározzák, és közzéteszik.

A minőségi szabványok különösen az átfutási időre és a szolgáltatások rendszerességére és megbízhatóságára vonatkoznak.

Ezeket a szabványokat meghatározzák:

- belföldi szolgáltatás esetén a tagállamok,

- Közösségen belüli, határokon átnyúló szolgáltatások (lásd a II. mellékletet) esetén az Európai Parlament és a Tanács. Ezen előírásoknak a műszaki fejlődéshez vagy a piaci fejleményekhez történő igazítása a 21. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerint történik.

Évente legalább egyszer a 21. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerint megállapítandó szabványosított feltételekkel olyan külső szervek, amelyeknek az egyetemes szolgáltatásnyújtókkal semmilyen kapcsolatuk sincs, független teljesítmény-ellenőrzést hajtanak végre, és azt évente legalább egyszer jelentés formájában közzéteszik.

17. cikk

A tagállamok minőségi szabványokat állapítanak meg a belföldi postai küldeményekre vonatkozóan, és gondoskodnak arról, hogy azok megfeleljenek azoknak, amelyeket a Közösségen belüli határokon átnyúló szolgáltatásokra határoztak meg.

A tagállamok belföldi szolgáltatásra vonatkozó minőségi szabványaikról tájékoztatják a Bizottságot, amely azokat a 18. cikkben említett Közösségen belüli határokon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó előírásokkal azonos módon teszi közzé.

A nemzeti szabályozóhatóságok gondoskodnak arról, hogy a független teljesítmény-ellenőrzést a 16. cikk negyedik albekezdése szerint végezzék, az eredmények megalapozottak legyenek és, ahol szükséges, korrekciós intézkedést hozzanak.

18. cikk

(1) A 16. cikkel összhangban a Közösségen belüli, határokon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó minőségi előírásokat a II. melléklet határozza meg.

(2) Amennyiben az infrastruktúrával vagy földrajzi adottságokkal kapcsolatos kivételes helyzetek úgy kívánják, a nemzeti szabályozóhatóságok a II. mellékletben meghatározott minőségi előírások alóli mentességekről határozhatnak. Amennyiben a nemzeti szabályozóhatóságok ilyen módon mentességekről határoznak, arról a Bizottságot haladéktalanul értesítik. A Bizottság az előző 12 hónap alatt kapott értesítésekről készült éves jelentést tájékoztatás céljából beterjeszti a 21. cikkben említett bizottságnak.

(3) A Bizottság az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétesz minden, a Közösségen belüli határokon átnyúló minőségi szabványokon végrehajtott korrekciót, és lépéseket tesz a teljesítmény színvonala rendszeres független ellenőrzésének és közzétételének biztosítására, amelyek igazolják a szabványoknak való megfelelőséget és az elért fejlődést. A nemzeti szabályozóhatóságok biztosítják, hogy korrekciós intézkedéseket hoznak, ahol szükséges.

19. cikk

(1) A tagállamok - a kártérítési rendszerekre vonatkozó nemzetközi és nemzeti rendelkezések sérelme nélkül - gondoskodnak arról, hogy valamennyi postai szolgáltató átlátható, egyszerű és olcsó eljárásokat biztosítson a felhasználók panaszainak kezelésére, különösen az elvesztéssel, lopással, sérüléssel vagy a szolgáltatás minőségi előírásainak való meg nem feleléssel kapcsolatos esetekben (beleértve a felelősség megállapítását szolgáló eljárásokat azokban az esetekben, amikor egynél több piaci szereplő vesz részt a szolgáltatásban).

A tagállamok intézkedéseket fogadnak el annak biztosítására, hogy az első albekezdésben említett eljárások lehetővé tegyék a viták méltányos és gyors rendezését, indokolt esetben visszatérítési és/vagy kártérítési rendszer biztosításával.

A tagállamok ösztönzik továbbá a postai szolgáltatók és a felhasználók közötti viták rendezésére szolgáló független, peren kívüli megegyezési rendszerek kialakítását.

(2) A nemzeti és közösségi jogszabályok értelmében fennálló egyéb jogorvoslati lehetőségek vagy eszközök sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az egyénileg vagy - amennyiben a nemzeti jogszabályok megengedik - a felhasználók és/vagy fogyasztók érdekeit képviselő szervezetekkel együttesen eljáró felhasználók az illetékes nemzeti hatóságok elé terjesszenek olyan ügyeket, amelyekben az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó postai szolgáltatást nyújtó vállalkozásokkal szembeni panaszt nem rendezték kielégítően.

A 16. cikkel összhangban a tagállamok biztosítják, hogy az egyetemes szolgáltatók és - adott esetben - az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatást nyújtó vállalkozások a teljesítményük ellenőrzéséről szóló éves jelentéssel együtt közzétegyék a velük szemben felmerült panaszok számát és az azok rendezésével kapcsolatos információkat.

7. FEJEZET

Műszaki szabványok harmonizációja

20. cikk

A műszaki szabványok harmonizációja tovább folytatódik, különösen a felhasználók érdekeinek figyelembevételével.

Az Európai Szabványügyi Bizottság megbízást kap arra, hogy a műszaki szabványok és szabályzatok területén történő tájékoztatási eljárás megállapításáról szóló, 1983. március 28-i 83/189/EGK tanácsi irányelvben ( 9 ) rögzített elvek alapján kapott visszajelzések alapján dolgozza ki a postai ágazatra érvényes műszaki szabványokat.

A munka figyelembe veszi a nemzetközi szinten elfogadott harmonizációs intézkedéseket, különösen azokat, amelyeket az Egyetemes Postaegyesületen belül határoztak el.

A vonatkozó előírásokat évente egyszer az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzéteszik.

A tagállamok biztosítják, hogy az egyetemes szolgáltatók, ahol szükséges, a felhasználók érdekében, különösen pedig akkor, amikor a 6. cikkben említett információkat szolgáltatják, hivatkozzanak a Hivatalos Lapban közzétett szabványokra.

A 21. cikkben meghatározott bizottság folyamatos tájékoztatást kap az Európai Szabványügyi Bizottságban folyó tárgyalásokról és e területen a testület által elért haladásról.

8. FEJEZET

A bizottság

21. cikk

(1) A Bizottság munkáját egy bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)-(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

9. FEJEZET

A nemzeti szabályozóhatóság

22. cikk

(1) A postai ágazat vonatkozásában minden tagállam kijelöl egy vagy több, a postai szolgáltatóktól jogilag elkülönített és működési szempontból független nemzeti szabályozóhatóságot. Azok a tagállamok, amelyek megőrzik a postai szolgáltatók feletti tulajdonjogot vagy ellenőrzést, gondoskodnak arról, hogy a szabályozási funkciók és a tulajdonlással és ellenőrzéssel kapcsolatos tevékenységek szervezetileg is ténylegesen elkülönüljenek.

A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy mely nemzeti szabályozóhatóságot jelölték ki az ezen irányelvből eredő feladatok elvégzésére. A nemzeti szabályozóhatóságok által elvégzendő feladatokat könnyen hozzáférhető formában közzéteszik, különösen ha e feladatok ellátásával egynél több szervet bíztak meg. A tagállamok adott esetben biztosítják, hogy a közös érdeklődésre számot tartó ügyekben ezek a szabályozóhatóságok, valamint a versenyjog és a fogyasztóvédelmi jog végrehajtásával megbízott nemzeti hatóságok egymással konzultáljanak és együttműködjenek.

(2) A nemzeti szabályozóhatóságok sajátos feladata az ezen irányelvből eredő kötelezettségek betartásának biztosítása, különösen az egyetemes szolgáltatások nyújtására vonatkozó ellenőrzési és szabályozási eljárások megállapításával. Meg lehet őket bízni továbbá a postai ágazatban a versenyszabályok betartásának biztosításával.

A nemzeti szabályozóhatóságok a már működő megfelelő intézményi keretek között szorosan együttműködnek és egymásnak kölcsönös segítséget nyújtanak ezen irányelv alkalmazásának megkönnyítése érdekében.

(3) A tagállamok nemzeti szinten biztosítanak olyan eredményes mechanizmusokat, amelyek a felhasználók vagy a postai szolgáltatók számára lehetővé teszik, hogy a nemzeti szabályozóhatóság őket érintő határozata ellen az érintett felektől független fellebbviteli testülethez fellebbezzenek. A fellebbezés elbírálásáig - amennyiben a fellebbviteli testület másként nem határoz - a nemzeti szabályozóhatóság határozata hatályban marad.

9a. FEJEZET

Tájékoztatás nyújtása

22a. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a postai szolgáltatók valamennyi szükséges információt - beleértve a pénzügyi információkat és az egyetemes szolgáltatás nyújtására vonatkozó információkat - megadjanak különösen a nemzeti szabályozóhatóságok részére, nevezetesen a következő célokra:

a) a nemzeti szabályozóhatóságok részére az ezen irányelv rendelkezéseivel vagy az ezen irányelvnek megfelelően hozott határozatokkal való összhang biztosítására;

b) egyértelműen meghatározott statisztikai célokra.

(2) A postai szolgáltatóknak az ilyen információkat kérelemre haladéktalanul és szükség esetén bizalmasan, a nemzeti szabályozóhatóság által előírt határidőn belül és részletességgel meg kell adniuk. A nemzeti szabályozóhatóság által kért információknak a hatóság feladatainak teljesítésével arányban kell állniuk. A nemzeti szabályozóhatóságnak az adatszolgáltatásra vonatkozó kérelmét meg kell indokolnia.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályozóhatóságok kérelemre a Bizottság részére átadják az ezen irányelv szerinti feladatai ellátásához szükséges, megfelelő és vonatkozó információkat.

(4) A nemzeti szabályozóhatóságok által titkosnak minősített információkat a Bizottság és az érintett nemzeti szabályozóhatóságok - az üzleti titoktartásra vonatkozó közösségi és nemzeti szabályoknak megfelelően - bizalmasan kezelik.

10. FEJEZET

Záró rendelkezések

23. cikk

A Bizottság minden negyedik évben, első alkalommal legkésőbb 2013. december 31-én jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé az irányelv alkalmazásáról - beleértve az ágazatban különösen a gazdasági, társadalmi, foglalkoztatási minták és a műszaki szempontok tekintetében bekövetkezett fejleményekre vonatkozó megfelelő tájékoztatást - és a szolgáltatás minőségének alakulásáról. A jelentéshez adott esetben az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló javaslatokat mellékelnek.

23a. cikk

A Bizottság segítséget nyújt a tagállamok részére ezen irányelv végrehajtásához, beleértve az egyetemes szolgáltatás nettó költségének kiszámítását is.

28. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

I. MELLÉKLET

Iránymutatás az egyetemes szolgáltatás esetleges nettó költségeinek kiszámításához

A. rész: Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek fogalmának meghatározása

Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség a 3. cikkben említett olyan kötelezettség, amelyet valamely tagállam ír elő valamely postai szolgáltató számára, és amely postai szolgáltatásnak meghatározott földrajzi területen való nyújtására vonatkozik, beleértve szükség esetén egységes árak alkalmazását az adott földrajzi területen az adott szolgáltatás nyújtása tekintetében, vagy egyes meghatározott ingyenes szolgáltatások nyújtását a vakok és gyengén látók számára.

Ezek a kötelezettségek többek között az alábbiakat foglalhatják magukban:

- az ezen irányelvben meghatározottnál több napon történő kézbesítés,

- az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek teljesítését szolgáló hozzáférési pontok elérhetősége,

- az egyetemes szolgáltatás megfizethetősége,

- egységes árak alkalmazása az egyetemes szolgáltatás tekintetében,

- meghatározott ingyenes szolgáltatások nyújtása a vakok és gyengén látók részére.

B. rész: A nettó költségek kiszámítása

A nemzeti szabályozóhatóságoknak minden olyan eszközt mérlegelniük kell, amellyel a (kijelölt vagy nem kijelölt) postai szolgáltatónak az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek költséghatékony teljesítéséhez megfelelő ösztönzést adhatnak.

Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség nettó költsége az egyetemes szolgáltatás nyújtásával kapcsolatban felmerülő és ahhoz szükséges költség. Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség nettó költségét úgy kell kiszámítani, mint egy kijelölt egyetemes szolgáltató egyetemes szolgáltatási kötelezettséggel együttjáró és egyetemes szolgáltatási kötelezettség nélkül jelentkező nettó költségeinek különbségét.

A számításkor figyelembe kell venni minden egyéb lényeges elemet is, így az egyetemes szolgáltatás nyújtására kijelölt postai szolgáltató tekintetében keletkező nem tárgyi és piaci előnyöket, az ésszerű nyereséghez való jogot és a költséghatékonysági ösztönzőket.

Kellő figyelmet kell fordítani az olyan költségek helyes felmérésére, amelyeket bármely kijelölt egyetemes szolgáltató elkerült volna, ha nem lett volna egyetemes szolgáltatási kötelezettsége. A nettó költség kiszámítása során fel kell mérni az egyetemes szolgáltatás nyújtója tekintetében keletkező előnyöket, beleértve a nem tárgyi előnyöket is.

A számításnak olyan költségeken kell alapulnia, amelyek az alábbi okok miatt merülhetnek fel:

i. a meghatározott szolgáltatások olyan elemei, amelyeket csak veszteséggel vagy a szokásos kereskedelmi normáktól eltérő költségfeltételek mellett lehet nyújtani. Ez a kategória magában foglalhat olyan szolgáltatási elemeket, mint az A. részben meghatározott szolgáltatások;

ii. konkrét szolgáltatást felhasználók vagy felhasználók csoportjai, akiket - figyelembe véve a szóban forgó szolgáltatás nyújtásának költségét, a keletkező bevételt és a tagállam által esetlegesen előírt egységes árakat - csak veszteségesen vagy a szokásos kereskedelmi normáktól eltérő költségfeltételek mellett lehet kiszolgálni.

Ebbe a kategóriába tartoznak azok a felhasználók vagy a felhasználók csoportjai, akiket nem szolgálna ki olyan kereskedelmi üzemeltető, amelynek nincs egyetemes szolgáltatási kötelezettsége.

Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek konkrét aspektusainak nettó költségét külön kell kiszámítani, és oly módon, hogy elkerüljék a közvetlen vagy közvetett előnyök és költségek kétszeres számítását. Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek bármely kijelölt egyetemes szolgáltató tekintetében felmerülő teljes nettó költségét az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek egyes összetevői nettó költségeinek összege adja, figyelembe véve az esetleges nem tárgyi előnyöket. A nettó költség kiszámítását a nemzeti szabályozóhatóság ellenőrzi. Az egyetemes szolgáltatók együttműködnek a nemzeti szabályozóhatósággal a nettó költségek ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében.

C. rész: Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségeinek megtérülése

Az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségeinek megtérüléséhez vagy finanszírozásához szükség lehet arra, hogy a kijelölt egyetemes szolgáltatók az általuk nem kereskedelmi feltételek szerint nyújtott szolgáltatásokért kompenzációban részesüljenek. Mivel az ilyen kompenzáció pénzátutalást foglal magában, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen átutalás objektív, átlátható, megkülönböztetéstől mentes és arányos módon történjen. Ez azt jelenti, hogy az ilyen átutalás - amennyiben lehetséges - a lehető legkisebb torzulást okozza a versenyben és a felhasználók keresletében.

A 7. cikk (4) bekezdésében említett, pénzalapra épülő megosztási mechanizmus keretében a hozzájárulások beszedésére olyan átlátható és semleges módszert kell alkalmazni, amellyel elkerülhető a vállalkozások bevételeit és kiadásait egyaránt terhelő hozzájárulások kettős kivetése.

A pénzalapot kezelő független szervezet felel a hozzájárulások olyan vállalkozásoktól történő beszedéséért, amelyeket az érintett tagállamban az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek nettó költségéhez történő hozzájárulás szempontjából hozzájárulásra kötelesként jelöltek meg, továbbá e szervezet felügyeli az esedékes összegek átutalását az alapból teljesítendő kifizetésekre jogosult vállalkozások részére.

II. MELLÉKLET

Közösségen belüli határokon átnyúló posta minőségi szabványai

Az egyes országokban a Közösségen belüli határokon átnyúló postai küldeményre vonatkozó minőségi szabványokat kell megállapítani a leggyorsabb szabvány kategóriába tartozó postai küldeményekre végponttól végpontig ( 10 ) mért átfutási idő vonatkozásában a D + n képlet szerint, ahol D a feladás napja ( 11 ), pedig azoknak a munkanapoknak a száma, ahány az adott nap és a címzett részére történő kikézbesítés között eltelik.

A szabványokat nemcsak a Közösségen belüli forgalom egészére, hanem a két tagállam közti kétoldalú forgalomra is érvényesíteni kell.

( 1 ) HL C 322., 1995.12.2., 22. o. és

HL C 300., 1996.10.10., 22. o.

( 2 ) HL C 174., 1996.6.17., 41. o.

( 3 ) HL C 337., 1996.11.11., 28. o.

( 4 ) HL C 42., 1993.2.15., 240. o.

( 5 ) HL C 48., 1994.2.16., 3. o.

( 6 ) Az Európai Parlament 1996. május 9-i véleménye (HL C 152., 1996.5.27., 20. o.), a Tanács 1997. április 29-i közös álláspontja (HL C 188., 1997.6.19., 9. o.) és az Európai Parlament 1997. szeptember 16-i határozata (HL C 304., 1997.10.6., 34. o.); az Európai Parlament 1997. november 19-i határozata és a Tanács 1997. december 1-jei határozata.

( 7 ) HL L 95., 1993.4.21., 29. o.

( 8 ) HL L 134., 2004.4.30., 144. o.

( 9 ) HL L 109., 1983.4.26., 8. o., utoljára a Bizottság 96/139/EK határozatával módosított irányelv (HL L 32., 1996.2.10., 31. o.).

( 10 ) A végponttól végpontig mért eljuttatást a hálózat elérési pontjától a címzett részére történő kézbesítési pontig mérik.

( 11 ) A feladás figyelembe veendő napja megegyezik azzal a nappal, amelyen a küldeményt feladták, amennyiben a feladás a kérdéses hálózat hozzáférési pont által bejelentett utolsó begyűjtési időpont előtt történik. Ha a feladás ezen időpontot követően történik, a feladás figyelembe veendő napja a következő begyűjtési nap.