A Kúria Mfv.10703/2012/4. számú precedensképes határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 79. §] Bírók: Magyarfalvi Katalin, Patassyné dr. Dualszky Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A - munkaviszonyban álló felek által tudottan - gyermek gondozása miatt fizetés nélküli szabadságot igénybe vevő munkavállaló távollétének idejére történő foglalkoztatásra/munkavégzésre a felek a munkaszerződésben név szerint megjelölt munkavállaló távollétének idejére való utalással is szerződhetnek.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.703/2012/4.szám

A Kúria a "Radnay és Virág" Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Radnay Márta ügyvéd) által képviselt felperesnek az Ambrus Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Ambrus Péter ügyvéd és a Dukkon Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Dukkon Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 16.M.173/2011. szám alatt indított és a Fővárosi Törvényszék 2012. május 4-én kelt 49.Mf.635.957/2011/2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. szeptember 16. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 49.Mf.635.957/2011/2. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint + ÁFA felülvizsgálati eljárási költséget.

Kötelezi az alperest, fizessen meg külön felhívásra a magyar állam javára 184.190 (száznyolcvannégyezer-százkilencven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a közte és a felperes között fennállt határozott idejű munkaviszonyt a 2010. december 13-án kelt rendes felmondással a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 88. § (1) bekezdésébe ütközően, jogellenesen szüntette meg, ennek jogkövetkezményeként az Mt. 88. § (2) bekezdése alapján munkabér és nem bérjellegű juttatás címén marasztalta az alperest. A bíróság nem fogadta el az alperes azon érvelését, hogy a munkaszerződésnek a szerződésben név szerint megjelölt munkavállaló újbóli munkába állásáig terjedő határozott időre vonatkozó kikötése az Mt. 79. § (2) bekezdésébe ütközik, ezért semmis, így a munkaviszonyt határozatlan idejűnek kell tekinteni, amely rendes felmondással megszüntethető.

A bíróság megállapította, hogy a munkaszerződésben megnevezett munkavállaló - a peres felek által tudottan - gyermek születése miatt volt távol, a felperesnek ezen munkavállaló távollétének idejére való alkalmazása pedig a "klasszikus" határozott idejű foglalkoztatás esete. A szerződésben foglalt kikötés a határozott idejű munkaviszony időtartamának meghatározására alkalmas, ezért a munkaviszony nem volt megszüntethető rendes felmondással.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésében foglaltak kapcsán kifejtette, hogy az Mt. 79. § (2) bekezdésének második fordulata lehetővé teszi a határozott idő meghatározását a naptári meghatározástól eltérő módon; ennek feltétele, hogy a munkáltató tájékoztassa a munkavállalót a munkaviszony várható időtartamáról. A munkaszerződésből egyértelmű, hogy a felperes alkalmazásának tartamát a felek a helyettesített munkavállaló távollétének idejére állapították meg, a helyettesített munkavállaló - a peradatok szerint - gyermekvállalás miatt volt távol, annak időtartama a társadalombiztosítási jogszabályok szerint valószínűsíthető. A másodfokú bíróság az alperes akarathibára vonatkozó hivatkozását nem fogadta el, mivel alappal vélelmezhető, hogy a vitatott feltételt a távollévő munkavállaló helyettesítéséről való gondoskodás érdekében a munkaszerződés megkötésekor az alperes határozta meg.

A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen - az Mt. 79. §-a megsértése miatt - a másodfokú bíróság új eljárásra való utasítását, másodlagosan - az Mt. 88. § (2) bekezdése megsértése miatt - az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a nem bérjellegű juttatás megfizetésére való kötelezése "mellőzését", valamint a felperes költségekben való marasztalását kérte.

Az alperes kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták, hogy a felperes munkaviszonyának időtartama a munkaszerződés alapján megközelítőleg sem volt meghatározható. A helyettesített munkavállaló távollétének ideje - a másodfokú bíróság érvelésével ellentétben - a társadalombiztosítási jogszabályok alapján sem volt valószínűsíthető, hiszen a felülvizsgálati kérelem benyújtása időpontjában sem bizonyos, hogy a munkavállaló hány gyermeket kíván vállalni.