A Debreceni Ítélőtábla Bf.422/2012/38. számú határozata csalás bűntette (KÜLÖNÖSEN NAGY KÁRT okozó csalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 16. §, 47. §, 137. §, 276. §, 290. §, 310. §, 318. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 10. §, 296. §, 348. §, 351. §, 352. §, 353. §, 354. §, 371. §, 372. §, 373. §, 381. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.422/2012/38.sz.

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2012. november 26-án és 2013. január 23. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és 2013. január 28. napján kihirdette a következő

ítéletet:

A különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt vádlott és társa ellen indított büntetőügyben a Miskolci Törvényszék 2012. április 23. napján kihirdetett 11.B.242/2010/128. számú ítéletét megváltoztatja.

Megállapítja, hogy II.r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 28.340 (huszonnyolcezer-háromszáznegyven) Ft bűnügyi költség merült fel, melyet a vádlottak egyetemlegesen kötelesek viselni.

Indokolás:

A Miskolci Törvényszék az első fokú ítéletével I.r. vádlottat csalás bűntettének kísérlete (Btk. 318. § (1), (6) bekezdés a) pont, Btk. 16. §), költségvetési csalás bűntettének kísérlete (Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont, Btk. 16. §), valamint kettő rendbeli, részben folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt 1 év 10 hónap börtönre és 500.000 Ft pénzmellékbüntetésre, II.r. vádlottat egy rendbeli bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérlete (Btk. 318. § (1), (6) bekezdés a) pont, Btk. 16. §) és egy rendbeli folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége (Btk. 276. §) miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte.

I.r. vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette.

Ugyanakkor II.r. vádlottat az ellene költségvetési csalás bűntettének kísérlete (Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont, Btk. 16. §) miatt emelt vád alól felmentette.

Rendelkezett a pénzbüntetés megfizetési és átváltoztatási feltételeiről, valamint külön kötelezte a vádlottakat a felmerülés arányában a bűnügyi költség viselésére.

Az ítélet ellen I.r. és II.r. vádlottak, valamint védőik jelentettek be fellebbezést a bűnösség megállapítását sérelmezve, felmentés érdekében (128.sz.jkv.2.o.).

A védők jogorvoslataikat a másodfokú eljárásban írásban részletesen indokolták.

I.r. vádlott védője a 13. sorszám alatt csatolt fellebbezési iratban a fellebbezést elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében tartotta fenn. Álláspontja szerint a bizonyítási eljárást az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, azonban a tényállás részleges felderítetlensége, iratellenessége és helytelen ténybeli következtetések miatt részben megalapozatlan. Az ítélet indokolása két vallomáskört helyezett el egymással szemben, a vádlotti vallomásokat és sértett vallomását. E bizonyítékokat azonban a vádlottak terhére egyoldalúan értékelte és nem tért ki arra megfelelő részletességgel, hogy mely bizonyítékoknak adott hitelt s melyeknek nem, ezáltal nem ellenőrizhető, hogy e döntését pontosan mire alapozta. Az indokolási kötelezettség megsértését jelenti, hogy a bíróság csak a vádat alátámasztó bizonyítékokat elemezte a szükséges mélységben, a vádlottak javára szóló körülmények gondos vizsgálata ugyanakkor elmaradt. Tévesen állapította meg továbbá a törvényszék, hogy tanúvallomásaiban csak kisebb részleteket illetően merültek fel ellentétek, mert az iratok tanúsága szerint számos, lényegi kérdésben is fel nem oldható ellentmondások tapasztalhatók. Tévesnek találta a védelem a csalás tekintetében a megtévesztési szándékkal kapcsolatban elfogadott elsőfokú bírósági következtetéseket, valamint hiányosan és megalapozatlanul foglalt állást a bíróság tanúvallomásának értékelésekor is. Ilyen bizonyíték-értékelési hibára hivatkozott a védő több más tanú, így többek között tanúk vallomásának mérlegelésével kapcsolatban is. Utalt rá, hogy tanú a vádlotti védekezést támasztotta alá, ezzel szemben a bíróság meggyőző indokok nélkül vetette el a mentő tartalmú tanúvallomásokat. Tévesen vont következtetést a bíróság ügyvéd tanúk vallomásából is, melyek a védelmi álláspont szerint nem cáfolják, hanem megerősítik a vádlotti védekezést, szemben tanú vallomásával, aki a tanúk előtt a szerződéskötés napján szóban elismerte a vételár átvételét.

A védő másodlagosan a fellebbezési eljárásban bizonyítás felvételét, a megalapozatlanság orvoslását, a vádlott javára eltérő tényállás megállapítását és védence felmentését kérte. Elsődlegesen utalt arra, hogy a gazdasági ügyben hozott ítélet még nem jogerős, ezért a bíróság a jogerő bevárása nélkül nem alapozhat tényállást a vádlottak terhére az érintett szerződés érvénytelenségével kapcsolatban. A védelem számára a másodfokú eljárásra idézhetőségi címe elérhetővé vált, ezért a kihallgatását a védő feltétlen indokoltnak tartotta, mivel az elsőfokú eljárásban ismeretlen tartózkodási helye miatt csak a nyomozás során tett vallomása kerülhetett be az értékelhető bizonyítás anyagába. A bizonyítás által helyesbítendő tényállás szerint a csalás és a költségvetési csalás, valamint magánokirat-hamisítás törvényi tényállási elemei már nem állapíthatók meg, ezért I.r. vádlott felmentésének van helye valamennyi vád tárgyává tett bűncselekmény vonatkozásában.

II.r. vádlott védője a fellebbezést írásban szintén részletesen indokolta (15.sz. másodfokú irat). E védő is elsődlegesen megalapozatlanság és az indokolási kötelezettség súlyos megszegéséből eredő feltétlen eljárási szabálysértés miatt az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan a tényállás helyesbítését, és a vádlott felmentését indítványozta. A védő álláspontja szerint a bíróság nem tett eleget mindenben ügyfelderítési kötelezettségének és nem tárta fel, hogy 2007. augusztus 8. napján a vádlottak, illetve tanúk, vagy esetleg más személyek jártak-e a kőbányában a n aláírt szerződés megkötését megelőzően, illetve azt követően. Hivatkozott tanúvallomására is, melyek törvényes, logikus értékelését követően az ítéletben foglaltaktól a vádlottak javára eltérő tényállás megállapításának lehet helye. Az okiratszerkesztő ügyvédek a védő érvelése szerint a bíróság megállapításaival szemben nem, hanem a vádlottak vallomását támasztják alá. Sérelmezte továbbá könyvszakértői véleményén alapuló bírói következtetéseket is. E védő is kifogásolta, hogy a bíróság egy jogerőre még nem emelkedett ítéletet vett figyelembe a tényállás megállapítása során.

Az ügyész nem élt jogorvoslattal, II.r. vádlottat érintő felmentő rendelkezés első fokon jogerőre emelkedett. A részjogerő tényét a törvényszék a 2012. augusztus 17-én kelt záradékában megállapította.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.228/2012/1-II. számú átiratában a bizonyítási eljárást törvényesnek, a tényállást megalapozottnak, a vádlottak büntetőjogi felelősségére vont következtetést okszerűnek tartotta. Álláspontja szerint a védelmi fellebbezések a bíróság perrendszerű bizonyíték-értékelő tevékenységén keresztül támadják a megalapozott tényállást, így eredményre nem vezethettek. Érvelése szerint a vádlottak terhére rótt cselekmények jogi minősítése azonban téves. Egyrészt a bíróság a Bkv.61. számú kollégiumi véleményben foglalt iránymutatástól eltérve szükségtelenül rögzítette a bűncselekmények megnevezésekor a kísérlet szöveges megjelölése mellett annak törvényhelyét. Azzal egyetértett, hogy az elsőfokú bíróság gondos vizsgálat után az elbíráláskor hatályos büntető törvényt alkalmazta. A 2. tényállásban írt által elkövetett költségvetési csalást azonban tévesen minősítette kísérletnek, mert a költségvetés sérelmére elkövetett bűncselekmény törvényesen Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott és a (3) bekezdés a) pontja szerint minősülő befejezett költségvetési csalás bűntettének minősül. Jogi okfejtése során kiemelte, hogy korábban az általános forgalmi adóra elkövetett adócsalás és a csalás tekintetében a cselekmény befejezettsége kapcsán kialakult értelmezési elvek jelen ügyben is irányadók. Ennek megfelelően az I.r. vádlott cselekvősége 702.000 Ft pozitív adó összegéig 2007. szeptember 20. napjával befejezett, mert ezen összeggel az adóbevétel, illetőleg a költségvetési bevétel csökkent, mely által vagyoni hátrány is bekövetkezett. A további 13.579.000 Ft vonatkozásában az ügyészi érvelés szerint a cselekmény a más adónemekre történt átvezetés vagy kiutalás megtörténtéig, azaz a negatív adó elszámolása valóban kísérlet, amely esetben a költségvetési vagyoni hátrány bekövetkezését az adóellenőrzés időközben megakadályozta. Erre figyelemmel az átirat indokai szerint a leghátrányosabb jogkövetkezményekkel járó elkövetési stádium szerint, egységesen befejezettnek minősül a már felhívott törvényhely szerint a költségvetési csalás bűntette.