BH+ 2014.9.400 I. A 14. életévét betöltött gyermek elhelyezéséről döntés - kivételes körülmények hiányában - csak az egyetértésével hozható.

II. Nem minősül a házastársi közös lakás részének a többszintes ingatlan, üzlet és rendelő célját szolgáló alsó szintje, így a lakáshasználatot a felső szinten, lakás céljára használt helyiségek vonatkozásában kell rendezni [1952. évi IV. tv.31/B. §, 72/A. §].

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek 1994. július 9-én kötöttek házasságot. 1996. július 18-án I. D., 1998. július 14-én pedig B. utónevű gyermekeik születtek. Utolsó közös lakóhelyük az O., E. út 40/C. szám alatti ingatlan volt, melyet a házassági életközösség fennállása alatt vásároltak meg, az ingatlan-nyilvántartás szerint azonban az alperes tulajdonát képezi.

A felek házassága az együttélés során fokozatosan megromlott, az életközösség 2010 januárjában megszűnt. Ezt követően egy ideig egy ingatlanon belül, azonban elkülönülten éltek.

A perbeli ingatlan kétszintes, a földszinten állatorvosi rendelő, állateledel bolt, lottózó terminál, raktár, valamint egy WC található. Az alsó helyiségeket az F. Kft. bérli, ezen gazdasági társaság keretében fejti ki az alperes az állatorvosi tevékenységét. A tetőtér egy keskeny lépcsőházból közelíthető meg, két, kb. 20-20 négyzeméteres szobából áll, amelyek egymásból nyílnak. A lépcsőházból került leválasztásra a közel 4 négyzetméteres fürdőszoba.

A felperes gyermekeivel együtt a volt közös lakásból 2011. július elején elköltözött a K. u. 48. szám alatti ingatlanba, ahol szívességi lakáshasználó.

A felperes orvoslátogatóként dolgozik a tulajdonát képező B. Kft.-ben. Nettó havi jövedelme 170 000-200 000 forint. Az alperes az F. Kft. keretében dolgozik állatorvosként, a cég egyszemélyes tulajdonosa az alperes édesapja, ügyvezetője pedig az alperes, akinek igazolt havi jövedelme 100 000 forint.

Az elsőfokú eljárás időszakában a peres felek I. D. utónevű gyermeke 10. osztályos gimnáziumi tanuló volt, B. pedig általános iskolába járt 7. osztályos tanulóként.

A felperes módosított keresetében kérte a házasság felbontását, a két kiskorú gyermek nála történő elhelyezését, az alperes tartásdíj fizetésére történő kötelezését 2010. január 1-jétől kezdődően, gyermekenként havi 78 000 forint mértékben, kérte továbbá a kapcsolattartás szabályozását is. Az O. E. u. 40/c. szám alatti ingatlan osztott használatát kérte oly módon, hogy a bíróság az ingatlan felső szintjének kizárólagos használatára a felperest, míg az alsó szint kizárólagos használatára az alperest jogosítsa fel, figyelemmel arra, hogy a perbeli lakást nem a visszatérés szándéka nélkül hagyta el. Igényelte a házastársi közös vagyon megosztását is.

Az alperes a házasság felbontását nem ellenezte. Az eljárás kezdeti szakaszában a két kiskorú gyermek felperesi elhelyezéséhez még hozzájárult, utóbb azonban viszontkeresetet nyújtott be a két kiskorú gyermek nála történő elhelyezése, valamint a felperes 2011. január 1-jétől kezdődően tartásdíj fizetésére történő kötelezése iránt, a mindenkori jövedelmének 20-20%-ában, de legalább a havi 25 000-25 000 forint alapösszeg mellett.

A gyermekek felperesnél történő elhelyezése esetén gyermekenként 20-20%-os, havi 30 000 forint alapösszegű gyermektartásdíj fizetését vállalta. A lakáshasználat vonatkozásában a felperesi kereset elutasítását kérte, előadta, hogy a bíróság legfeljebb a perbeli ingatlan felső szintjének megosztott használatáról rendelkezhetne, ugyanis az alsó szinten műhely és egyéb, nem lakás céljára szolgáló helyiségek vannak, az osztott lakáshasználatot ezen helyiségekre vonatkozóan elrendelni nem lehet, erre jogszabályi lehetőség nincsen.

A felperes az alperesi viszontkereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság részítéletével a felek házasságát felbontotta. Az 1996. július 18-án született I. és az 1998. július 14-én született B. utónevű gyermekeket a felperesnél helyezte el. Kötelezte az alperest, hogy 2011. július 1-jétől kezdődően fizesse meg a két gyermek tartására a mindenkori jövedelme 20-20%-át, de legalább gyermekenként 30 000 forint gyermektartásdíjat. A hátralékos gyermektartásdíj összegét 98 600 forintban állapította meg. Szabályozta az alperes és a gyermekek közötti folyamatos és időszakos kapcsolattartást.

A felek utolsó közös lakóhelyét képező O., E. út 40/C. szám alatti ingatlan használatát a házastársi vagyonközösség megszüntetéséig akként szabályozta, hogy az ingatlan felső szintjének kizárólagos használatára a felperest, az alsó szint kizárólagos használatára pedig az alperest jogosította fel az ingatlanhoz tartozó udvar közös használata mellett és kötelezte az alperest, hogy az ingatlan felső szintjét 30 napon belül bocsássa a felperes birtokába.

Ezt meghaladóan a felperes gyermektartásdíjra vonatkozó keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság a perben a gyermekelhelyezésre vonatkozóan széles körű bizonyítási eljárást foganatosított, ennek keretében személyesen meghallgatta a kiskorú gyermekeket is. A felek I. utónevű gyermeke, aki a meghallgatásakor a 14. életévét már betöltötte, egyértelműen akként nyilatkozott, hogy a bíróság döntése esetén az édesanyjához szeretne kerülni, előadta, hogy vele kiegyensúlyozott, jó a kapcsolata. Hangsúlyozta az édesapjával kapcsolatban kialakult ellenérzését és ennek okait. B. a tárgyaláson történt meghallgatásakor még csak 13 éves volt. Előadta, hogy a házassági bontóper kezdetekor még gondolkodott azon, hogy kivel szeretne maradni, azonban később eldöntötte, hogy az édesanyjával. Ugyanakkor nővérével ellentétben azt is elmondta, hogy az édesapját is szeretné látogatni.

Az elsőfokú bíróság a perben szakértőt rendelt ki. Az igazságügyi pszichológus szakértő véleményében megállapította, hogy a gyermekek erősebb érzelmekkel kötődnek a felperesi anyához, megfogalmazták azon kívánságukat, hogy a jövőben vele szeretnének élni. A gyermekek érzelmi orientációja a család szétesését eredményező konfliktusos időszakban alakult ki, melyben az édesanyával azonosultak, ezért érzelmileg és erkölcsileg elkötelezték magukat mellette. A szakértő megállapította, hogy a szülőtárs elleni nevelés egyik fél vonatkozásában sem volt megállapítható.

A bizonyítékok összességének mérlegelésével az elsőfokú bíróság a peres felek kiskorú gyermekeit - figyelemmel a Csjt. 74. §-ában foglaltakra is, tehát az elhelyezésükkel kapcsolatos meghallgatásukra, - a felperesi anyánál helyezte el. Ennek megfelelően szabályozta a kapcsolattartást és döntött az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségéről, illetve annak mértékéről.

Az elsőfokú bíróság a Csjt. 31/B. §-ában foglaltak szerint szabályozta a felek utolsó közös lakásának használatát, melynek tulajdoni lapján ugyan vétel címén kizárólag az alperes szerepel tulajdonosként, azonban az ingatlant a felek a házassági életközösség fennállása alatt vásárolták, az a házastársi vagyonközösséghez tartozik, a felperes ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonostárs. Az ingatlan alaprajza alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek az együttélésük alatt az ingatlan mintegy 40 négyzetméter alapterületű felső szintjét használták közösen, gyermekeikkel együtt, melyben két egybe nyíló szoba található, valamint a nappaliban kialakított konyharész, továbbá egy WC és zuhanyozó helyiség, ami az alaprajzból, valamint a beszerzett környezettanulmányból megállapíthatóan objektíve nem alkalmas a megosztott használatra.