BH 2005.7.251 A fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatásával okozott károkra irányadó felelősségi szabály alapján felel a kórház, ha orvosai a beteg műtétje előtt alkoholos vegyszerrel végzik a fertőtlenítést, egyben elektromos kést használnak, amely által kibocsátott szikra lángra lobbantja a fertőtlenítő vegyszert és a beteg súlyos égési sérüléseket szenved [Ptk. 339. §, 345. §; 1997. évi CLIV. tv. 77. §].

A felperesek édesapját - F. T. - 1999. december 8-án, 54 éves korában vette fel az alperes Belgyógyászati Klinikája a szívproblémáinak kivizsgálása végett. A vizsgálatok eredménye szívkoszorúér-szűkületet mutatott, és az ajánlott éráthidaló szívműtét elvégzése végett a beteget december 14-én az alperes Szívsebészeti Klinikájára helyezték át és ott a műtétet december 16-án el is végezték. A műtét megkezdésekor az érzéstelenítés bevezetésekor, a betegnél kamrafibrilláció, majd szívmegállás következett be. Emiatt újraélesztésre, szívmasszázsra szorult. Közben az altatást folytatták, a műtéti területet az alperes orvosa alkoholos oldattal fertőtlenítette, majd elektromos késsel a mellkas megnyitásához fogott. Az eszköz által kibocsátott elektromos szikra a szegycsont megnyitásakor lángra lobbantotta a még meg nem száradt alkoholos oldatot, és a beteg a testének mintegy 1/3-án másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett. A szívműtétet tovább folytatták, majd befejezték. Az égési sérülések miatt más kórházból felkért orvos december 18-án műtétet javasolt, ezért a beteget az alperes kórházban a K. utcai kórház orvosai december 21-én és 23-án megoperálták, majd december 27-én átszállították a K. utcai kórházba és ott kezelték 2000. január 7-ig. Ekkor az alperes Belgyógyászati Klinikájára helyezték, ahol az állapota egyre romlott, vérszegénység, vese- és májműködési zavarok, testszerte vizenyők alakultak ki, majd láz, végül a beteg tudatállapota is romlott, és január 12-én újból megállt a szíve. Az újraélesztése sikerrel járt, de az állapota egyre romlott, január 31-én már oxigénhiányos agykárosodást is diagnosztizáltak. A február 5-én bekövetkezett ismételt szívmegállás következtében a beteg meghalt.

A halottkém jelentése szerint az orvosi beavatkozás és a beteg halála között az okozati összefüggés feltételezhető, ezért a rendőrhatóság intézkedését kérte.

A rendkívüli haláleset következtében a Budapesti Rendőr-főkapitányság V. Kerületi Rendőrkapitányságánál nyomozás indult ismeretlen tettes ellen, foglalkozás körében elkövetett halált okozó gondatlan veszélyeztetés vétségének alapos gyanúja miatt. A nyomozó hatóság elrendelte a holttest igazságügyi boncolását, amely február 11-én történt meg. Ennek eredményeképpen a boncolási jegyzőkönyvben előzetes véleményt adó orvos szakértők úgy foglaltak állást, hogy a beteg halála olyan szív-, keringési és légzési elégtelenség folytán állott be, amely a testfelület mintegy 35%-ára kiterjedő másod-, harmadfokú égési sérülésekre visszavezethető általános vérmérgeződés miatt következett be. A szakértők végül a teljes iratanyag ismeretében - szívsebész szakkonzulens igénybevételét követően - elkészített orvosszakértői véleményükben azt állapították meg, hogy a beteg operációja előtt a gyógyszeres műtéti előkészítés elmaradt, tehát a műtétre nem készítették elő megfelelően, holott maga a szívműtét nem sürgős, hanem tervezett műtét volt, így a gyógyszeres előkészítésre mód és lehetőség lett volna. Ez a szakmai hiányosság nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a beteg a műtét bevezető szakában a klinikai halál állapotába került, és újraélesztésre szorult. Gyakorlatilag az újraélesztése közben került sor a mellkas megnyitására, de ilyen - vészhelyzetnek minősülő - körülmények között sem fogadható el a fertőtlenítő oldat lángra lobbanása. Ennek lett egyenes következménye a testfelület 35%-ára kiterjedő égés, amely végül a beteg halálához vezetett.

A rendőrkapitányság a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntette.

A felperesek a keresetükben édesapjuk halála - és így az ő károsodásuk - folytán személyenként 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata, valamint 127 079 forint vagyoni kártérítés megfizetésére kérték az alperes kötelezését. A kártérítési felelősségét elsődlegesen a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésére, másodlagosan a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapították. Arra hivatkoztak, hogy az alperes orvosai megsértették az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eü. tv.) 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt legnagyobb gondosság követelményét, mert a fertőtlenítésre használt alkoholos oldatot az operatőr nem az előírt tűzveszélyességi foknak megfelelően használta, anélkül fogott hozzá a mellkas megnyitásához, hogy meggyőződött volna a vegyszer megszáradásáról. Az alperes késlekedett az égési felület műtéti ellátásával is, a beteg csak három nappal később került a K. utcai kórház orvosainak kezelése alá. Ez a késedelem hozzájárult az életveszélyes állapot kialakulásához, és végül a beteg halálához.

Álláspontjuk szerint az alperes által használt elektromos kés és az alkoholos oldat együttes használata fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősül. A fokozott veszélyt az eszköz technikai bonyolultsága és az adott közeg melletti tűzveszélyessége okozza és alapozza meg. Az alperes jogellenes és felróható magatartásával a személyhez fűződő jogaik, az egészséges és teljes családban éléshez való jogaik sérültek, ezért nem vagyoni kártérítésre jogosultak.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az orvosai nem mulasztottak, és gondosan jártak el, amikor a klinikai halál állapotában levő betegnél elvégezték az életmentő beavatkozást, illetőleg amikor a szívsebészeti klinikán a további gyógykezelését végezték. A váratlanul kialakult helyzetben még a fertőtlenítés hiánya is elfogadható lenne, arra ugyanis nincs idő, hogy az orvos a fertőtlenítő szer felszáradására várjon. Az a tőle elvárható követelmény, hogy a birtokában levő eszközzel a lehető leggyorsabb időn belül mindent megtegyen az újraélesztés sikeréért. Az égési szövődmény neki nem róható fel.

A beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében megállapította az alperes kártérítési felelősségét néhai F. T. 2000. február 5-én bekövetkezett halálával kapcsolatos károkért. A rendelkezésre álló bizonyítékok - közöttük a nyomozati eljárásban készült szakértői vélemények - alapján tényként megállapította, hogy az alperes orvosai nem az Eü. tv. 77. §-ának (3) bekezdésében megfogalmazott legnagyobb gondossággal, és nem a beteg egészségi állapotának megfelelő szinten [Eü. tv. 75. § (3) bek., 76. § (1) bek.] látták el a felperesek hozzátartozóját a gyógykezelések során, miután a műtéti előkészítése nem történt meg, az elektromos kés használata során égési sérüléseket okoztak, és az égési sérüléseit sem kezelték megfelelő gondossággal, csak pár napos késedelem után került sor az égési sérülések szakorvos által történő ellátására és kezelésére. Az alperes kártérítési felelősségét ezért a Ptk. 348. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította.