17/2012. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2012/9.)
Kapcsolódó határozatok:
Kaposvári Törvényszék K.20173/2010/10., Kúria Kfv.35496/2011/6. (*17/2012. AVÉ bírósági gyakorlat (AVÉ 2012/9.)*), 3023/2013. (I. 28.) AB végzés
***********
I. Az illetékekről szóló törvény értelmében a jogorvoslati eljárásban megfizetett valamennyi illetéket az ügyfélnek vissza kell téríteni, ha a közigazgatási hatóság döntése az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult. Az eljárási illeték törléséről szóló döntés semmilyen formában nem érinti azt a jogkérdést, hogy az adóhatósági határozattal szemben előterjesztett fellebbezésre figyelemmel az adóhatóságnak rendelkeznie kell a fellebbezést benyújtó által meg nem fizetett fellebbezési eljárási illeték kiszabásáról, amely döntés jogszerűségét nem befolyásolja az, hogy utóbb - mert az adóügyben a jogorvoslat eredményes volt - törvényi előírás alapján az illetéket vissza kell téríteni II. Amennyiben a fellebbezésben az elsőfokú adóhatóság egész eljárását, az elsőfokú határozat jogszerűségét - az adóalap és az adóhiány teljes összegét, és a megállapított tényállás alapján levont adójogi következményeket - teljeskörűen, egészében vitatja a felperes, úgy a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapíthatónak minősül [az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény 32. § (1) bekezdés, 73. § (3) bekezdés, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 37. § (3) bekezdése, 172. § (11), (21) bekezdései]
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal - a felperesnél lefolytatott, valamennyi adónemre kiterjedő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként - 2009. június 24. napján kelt határozatával a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Határozatában tájékoztatta a felperest arról, hogy: "A fellebbezés illetékköteles. Az illeték mértéke a fellebbezéssel érintett, vagy vitatott összeg minden megkezdett 10 000 Ft-ja után 400 Ft, de legalább 5 000 Ft, legfeljebb 500 000 Ft. Ha a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben nem állapítható meg, a fellebbezés illetéke 5 000 Ft. Az illetéket a pénzforgalmi bankszámlanyitásra kötelezett adózónak belföldi pénzforgalmi bankszámlájáról átutalással, a pénzforgalmi bankszámlanyitásra nem kötelezett adózónak belföldi postautalvánnyal vagy bankszámlájáról történő átutalással kell teljesítenie."
A felperes a határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, beadványán 5 000 Ft fellebbezési illetéket illetékbélyeg formájában lerótt. A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2009. október 19. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú adóhatóság a 2009. augusztus 6-i levelében tájékoztatta a felperest arról, hogy az illetéket téves összegben és téves módon rótta le, az illeték mértéke helyesen 278 400 Ft, amelyet átutalással vagy postai készpénz átutalási megbízással fizethet meg. Felhívta a felperest arra, hogy az eljárási illetéket szankciómentesen 8 napon belül kell megfizetnie, ellenkező esetben - az eljárási illeték összegének késedelmes (8 napon túli), vagy nem teljes összegű megfizetése, illetőleg meg nem fizetése esetén - az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 73. § (3) bekezdés második mondata szerinti határozat kiadására kerül sor. A felperes 2009. augusztus 24-i keltezéssel válaszlevelet írt, amelyben közölte, hogy a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben meg nem állapítható, ezért kérte az általa lerótt mértékű illeték elfogadását. Az elsőfokú hatóság a 2009. szeptember 2. napján kelt határozatával a felperest 278 400 Ft eljárási illeték, és 100 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte. Döntését az Itv. 73. § (3) bekezdése, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. § (3) bekezdése, 172. § (11), (21) bekezdései alapján hozta meg. Indokolása szerint felperes a törvény kötelező rendelkezése ellenére a fellebbezési eljárás illetékét nem fizette meg. A mulasztási bírság összegét a meg nem fizetett illeték 35,92%-os mértékében szabta ki, megállapítva, hogy nem állt fenn olyan körülmény, amely a bírság alacsonyabb összegben való megállapítását indokolta volna.
A mulasztási bírságot kiszabó határozat ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, melynek folytán eljárt alperes a 2009. november 6. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot - az indokolás részbeni kiegészítésével helybenhagyta. Indokolásában megállapította, hogy helytálló az elsőfokú hatóság határozata, ugyanis az adózó fellebbezésében a terhére adókülönbözetet és annak járulékait kiszabó határozat valamennyi megállapítását vitatta. Az alperes az elsőfokú határozatnak a mulasztási bírság mérlegelésére vonatkozó részét egészítette ki.
Az adóhatóság Elnöke 2010. október 18-án hozott határozatában - felügyeleti intézkedés keretében - az alperes adóügyben meghozott határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megváltoztatva az adózó fizetési kötelezettségét részben csökkentette, és elrendelte a terhére előírt 278 400 Ft fellebbezési, valamint felügyeleti eljárási illeték törlését, mely rendelkezése az Itv. 79. § (1) bekezdésén alapult.
A felperes közigazgatási pert kezdeményezett az illetékügyben hozott határozatok felülvizsgálata iránt. Álláspontja szerint helyesen fizetett 5.000 Ft fellebbezési illetéket, ugyanis a fellebbezési eljárás tárgyának az értéke pénzben nem volt megállapítható. Vitatta a kiszabott mulasztási bírságot is, mert az adóhatóság az Art. 172. § (21) bekezdésével ellentétben nem mérlegelte az eset összes körülményeit. Az adóhatóság Elnöke a 2011. január 5. napján kelt levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy illetékügyében felügyeleti intézkedést nem tesz, és az adóhatóság a mulasztási bírság jogalapjáról és összegszerűségéről is helytállóan rendelkezett. Rámutatott arra, hogy az adózó a jogorvoslati illetéket nem fizette meg, és e mulasztás miatt szabott ki az adóhatóság a terhére mulasztási bírságot. Jóllehet a jogorvoslati illetéket az adózónak az Itv. alapján utóbb vissza kellett téríteni, illetve a jogorvoslati illeték visszatérítésének lett volna helye, azonban ezen visszatérítés nem érinti a mulasztási bírság kiszabásáról rendelkező határozat jogszerűségét. Az illeték visszatérítésének ténye ugyanis nincs hatással az adózó korábbi mulasztására, így a mulasztásra tekintettel hozott határozatra sem. Az eljárt adóhatóságok a mulasztási bírság összegének megállapításánál megfelelően értékelték az eset összes körülményét, az adózó jogellenes magatartásának súlyát és gyakoriságát.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában tényként állapította meg, hogy felperes a fellebbezésében az elsőfokú adóhatóság egész eljárását, a meghozott határozatát teljes egészében jogszabálysértőnek minősítette, egészében vitatta az adóalap és az adóhiány teljes összegét, és a megállapított tényállás alapján levont adójogi következményeket. Mindezek alapján az adóhatóság jogszerűen ítélte pénzben megállapíthatónak a fellebbezési eljárás tárgyának értékét, és 278 400 Ft összegben helyes mértékben szabta ki a fellebbezési eljárási illetéket, amely egyben törvényes alapja volt a mulasztási bírság kiszabásának. A mulasztási bírság összegszerűsége vonatkozásában pedig az elsőfokú bíróság álláspontja szerint indokolási kötelezettségének az adóhatóság eleget tett, határozatából megállapítható, hogy milyen tényeket és körülményeket mérlegelve határozta meg helyes mérlegeléssel a bírságmértéket.
A felperes a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melyben annak hatályon kívül helyezését, és az új határozatban a 278 400 Ft illeték tekintetében a per megszüntetését, továbbá a 100 000 Ft mulasztási bírság elengedését vagy nagymértékű mérsékelését kérte. Előadta, hogy az adóhatóság Elnökének a 278 400 Ft illeték törlését (is) tartalmazó határozata meghozatalát követően a keresetét nem változtatta meg, az elsőfokú bíróság azonban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 337. §(3) bekezdése alkalmazásával a pert nem szüntette meg. Álláspontja szerint az ítélet a mulasztási bírságra vonatkozóan az Itv. 29. § (2) bekezdését, az Art. 172. § (11) bekezdését, a Pp. 339/B. §-át sérti, e körben fenntartotta és megismételte a keresetében foglaltakat. Hivatkozott arra, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 4. § (1) bekezdése alapján az ügyfelet megilleti a tisztességes ügyintézéshez való jog, továbbá arra is, hogy a tévesen illetékbélyegben megfizetett 5 000 Ft jogorvoslati illeték átvezetésének kérése a részéről a megfelelő formanyomtatványon megtörtént. Az alperes ellenkérelmében az ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria felülvizsgálati eljárás során megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes által sem vitatott tény, hogy az adóhatóság határozatával szemben fellebbezést nyújtott be, illetve, hogy a fellebbezési eljárás az Itv. 28. § (1) bekezdése, 29. § (2) bekezdése alapján illetékköteles.
A Kúria ítéletében rámutatott arra, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy felperes fellebbezésében az elsőfokú határozat jogszerűségét teljes körűen vitatta, a fellebbezési eljárás tárgyának értéke pénzben megállapítható volt, ezért az elsőfokú határozatnak - az Art. 5. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ket. 72. § (1) bekezdés da) pontjának megfelelő - a jogorvoslatra vonatkozó, és az illetékfizetés összegére és módjára is kiterjedő részletes tájékoztatása alapján kellett volna felperesnek a fellebbezési eljárás illetékét, az Art. 37. § (3) bekezdése értelmében a fellebbezés benyújtásakor, megfizetnie. A felperes illetékfizetési kötelezettségének - felszólítás ellenére - nem tett eleget, ezért az alperes az Itv. 29. § (2) bekezdése, 73. § (3) bekezdése, 73/A. §-a alapján jogszerűen szabta ki terhére a fellebbezési eljárási illetéket. A fellebbezési eljárási illetékfizetésre kötelező határozatok jogszerűségét nem érinti, hogy a felperes és az adóhatóság milyen eljárási cselekményt (jóváírás, átvezetés, kiutalási kérelem benyújtása) végzett a felperes által téves összegben (5 000 Ft) és téves módon (illetékbélyegben) lerótt illetékre vonatkozóan. A Kúria ítéletében hangsúlyozta továbbá, hogy a - felperest fellebbezési eljárási illetékfizetésre kötelező - határozatok jogszerűségét nem érinti az sem, hogy a meghozatalukat követően az adóhatóság Elnöke a jogorvoslati (fellebbezési, felügyeleti) eljárási illeték törlését rendelte el. Az Itv. 32. § (1) bekezdése szerint ugyanis a jogorvoslati eljárásban megfizetett valamennyi illetéket az ügyfélnek vissza kell téríteni, ha a közigazgatási hatóság döntése az ügyfél hátrányára részben vagy egészben jogszabálysértőnek bizonyult. Az adóhatóság Elnöke - mivel az adóhatározatokat a felperes javára részben megváltoztatta - e jogszabályhely alkalmazásával rendelkezett a 278 400 Ft fellebbezési eljárási illeték törléséről, amely döntése semmilyen formában nem érintette azt a jogkérdést, hogy a fellebbezési eljárási illeték kiszabásáról az elsőfokú hatóság és az alperes jogszerűen döntött. Az adóhatóságnak ugyanis rendelkeznie kellett a felperes által meg nem fizetett fellebbezési eljárási illeték kiszabásáról, amely döntés jogszerűségét nem befolyásolja az, hogy utóbb - mert az adóügyben a jogorvoslat eredményes volt - törvényi előírás alapján az illetéket vissza kell téríteni. Az illeték fizetésére kötelezett terhére, ha az eljárás kezdeményezésekor fennálló eljárási illetékfizetési kötelezettségét - felhívás ellenére - egyáltalán nem vagy nem teljes mértékben vagy nem a megszabott határidőben teljesítette, a fizetendő illetéken felül, az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott mértékű, mulasztási bírságot kell fizetni [Itv. 82. § (1) bekezdés]. E jogszabályhely alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperes azzal a magatartásával, hogy a fellebbezési eljárási illetéket nem fizette meg, egyben megvalósította a mulasztási bírság jogalapját képező tényállási elemet. Az elsőfokú bíróság - figyelemmel a Pp. 339/B. §-ában foglaltakra - a mulasztási bírság összegszerűsége körében helytállóan értékelte jogszerűnek az Art. 172. § (11) és (21) bekezdései alkalmazásával meghozott alperesi döntést, és helyesen állapította meg azt is, hogy az adóhatóság eljárása során a Ket. alapelvi rendelkezéseit sem sértette meg. Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
[Kúria Kfv.V.35.496/2011/6. szám, Somogy Megyei Bíróság 20.K.20.173//2010/10. szám]