BH 1998.3.123 Az írásban kötött szerződés módosítására tett ajánlat elfogadása ráutaló magatartással [Ptk. 216. § (1) bek., 217. § (2) bek., 240. §, 423. §].

Az elsőfokú bíróság - helyt adva a felperes keresetének - kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 87.539 forint tőkét és ennek 1992. január 31-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 1990. április 25-én kelt szerződéssel a felperestől havi 71 300 forint bérleti díj megfizetése ellenében bérbe vette a perbeli italboltot. A szerződésben a bérleti díj összege után a felek külön áfa-fizetési kötelezettséget nem határoztak meg. A felperes írásbeli felszólítását követően azonban az alperes 1991. január 1-jétől kezdődően 1991. augusztus 31-ig a havi bérleti díjakon felül, annak 25%-át kitevő, havi 17.825 forint áfát is megfizetett a felperesnek. A felek a bérleti szerződést 1992. január 31-ig (az 1991. december 12-én írásba foglalt szerződéssel) meghosszabbították, amely szerződésben már a havi 71.300 forint bérleti díjon felül áfát is meghatároztak. Az alperes 1991. szeptember 1-jétől kezdődően a havi 17.825 forint áfát nem fizette meg, így összesen 89.125 forint áfa-tartozása keletkezett, amelyből 1250 forint bérleti díj túlfizetés levonása után 87.975 forint terheli.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek szerződése eredetileg külön áfa-kikötést valóban nem tartalmazott, de a peres felek ráutaló magatartással a Ptk. 240.§-ának megfelelően módosították a szerződést, amelynek az alperes köteles eleget tenni.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 16.675 forintra leszállította.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek az alapszerződés 14. pontjában a szerződés díjfizetésre vonatkozó 3. pontjának írásbeli módosítását kötötték ki. Ebből eredően az alperes önkéntes teljesítését, figyelemmel a felperes által kilátásba helyezett szankcióra is, nem lehet olyannak tekinteni, mint aki ráutaló magatartással kívánta a szerződést módosítani, amire egyébként a (tartalma szerint) kikötött írásbeliség miatt nem is volt lehetőség. Ebből eredően az alperes csak az 1992. januárjára, az írásbeli módosításnak megfelelően járó áfa-túlfizetéssel csökkentett összegét köteles megtéríteni.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását. A felperes álláspontja szerint a szerződés érvényességét sem jogszabály, sem maga a szerződés nem kötötte írásbeli alakhoz, így nem volt akadálya annak, hogy ráutaló magatartással módosítsák azt. Olyan akarathibát, amelyre az alperes hivatkozott, a perben az alperes nem bizonyított.

Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.