BH 1980.4.119 A testi sértés alapesete és minősített esetei egymás közötti viszonylatukban a különös visszaesés szempontjából "ugyanolyan" bűncselekmények [Btk. 137. § 13. pont, 170. § (1) és (2) bek., 14. sz. Irányelv].

A városi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki súlyos testi sértés bűntettének a kísérletében és könnyű testi sértés vétségében s ezért őt - mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül 5 hónapi szabadságvesztésre ítélte azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani.

A megállapított tényállás szerint a terheltet megelőzően a járásbíróság súlyos testi sértés bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt - halmazati büntetésként - 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte, mely büntetését 1977. október 7. napján töltötte ki. A jelen ügyben elbírált súlyos testi sértés kísérletét 1979. június 23. napján, a könnyű testi sértésként értékelt cselekményt pedig 1979. július 24. napján követte el.

A megyei bíróság mint másodfokú bíróság az első fokú ítéletet helyben hagyta. A végzés indokolásában megjegyezte, hogy a vádlott csupán a súlyos testi sértés bűntettének kísérlete vonatkozásában különös visszaeső, mert a korábbi, ugyanilyen bűncselekmény miatti elítéltsége - a Legfelsőbb Bíróság

14. sz. Irányelve IV. fejezetének 4/A. pontja értelmében - nem alapozza meg ugyanezt a könnyű testi sértés esetében.

A megyei bíróság végzésének említett indokolása miatt emelt törvényességi óvás alapos.