A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21487/2010/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 227. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter, Udvary Katalin

Kapcsolódó határozatok:

Debreceni Törvényszék P.21618/2008/31., Debreceni Ítélőtábla Pf.20884/2009/4., *Kúria Pfv.21487/2010/5.*

***********

Pfv.III.21.487/2010/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt felperesnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály által képviselt I.r. és II.r. alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság előtt 5.P.21.618/2008. szám alatt megindított és másodfokon a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.884/2009/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által 45. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2011. május 18. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy térítsen meg az államnak külön felhívásra 12.100 (Tizenkettőezer-egyszáz) forint felülvizsgálati illetéket.

I n d o k o l á s

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a P. Kft-ben fennálló üzletrészek átruházásával kapcsolatban több - utóbb vitatottá vált - szerződés, jognyilatkozat keletkezett, ezek közé tartoztak azok a megállapodások, amellyel a Ps. Kft., majd B.M. kívánt megszerezni egy 29.100.000 forint névértékű üzletrészt. Erre az üzletrészre B.M. és a felperes 2004. március 29-én ajándékozási szerződést kötöttek, majd B.M. 2007. május 8-án a II.r. alperes bíróságon a felperessel szemben előterjesztett szóbeli keresetének azonnali tárgyalását kérte és a peres felek egyezséget kötöttek, amelyben egybehangzóan elismerték, hogy B.M. jogelődje a 29.100.000 forint névértékű üzletrész hányadot adásvétel jogcímén, B.M. pedig az üzletrészét adásvétel és ajándékozás jogcímén megszerezte. B.M. tulajdona 1994. október 15. és 2004. március 29. között háborítatlanul fennállt, majd az üzletrészt a felperes szerezte meg a 2004. március 29-i ajándékozási szerződéssel. A II.r. alperes az egyezséget 2007. május 8-án a végzésével (6.P.22.115/2007/1.) jóváhagyta és megállapította, hogy a végzés jogerős. A T. és a P. Vagyonkezelő Kft-nek a végzés elleni fellebbezése folytán eljárt I.r. alperes bíróság a végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a jóváhagyást megtagadta. A másodfokú végzés indokolása szerint a jóváhagyott egyezség a P. Kft-n belüli tulajdonosi összetételt érintette, ezért szükséges az érintett üzletrész tagnyilvántartás szerinti korábbi és jelenlegi tulajdonosainak a perbenállása, enélkül az egyezség nem hagyható jóvá. A fellebbező gazdasági társaságoknak a fellebbezésre a Pp. 233. §-ának (1) bekezdése alapján joga volt, kötelezni kellett azonban őket arra, hogy a lerótt 5.000 forint fellebbezési illetéken felül leletezés terhével fizessék meg a pertárgy értékéhez igazodó fellebbezési illetéket. A másodfokú végzés ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság a végzésével 2009. április 2-án hivatalból elutasította.

Ebben a perben a felperes a keresetében a vagyoni és nem vagyoni kárai egyetemleges megfizetésére kérte az alperesek kötelezését a Ptk. 349. §-ának (3) bekezdése, a Ptk. 339. §-a és a Pp. 2. §-a alapján. Másodlagos kereseti kérelme annak megállapítására irányult, hogy az I.r. alperes határozata ellentétes az EB hivatkozott döntéseivel, az Alkotmánnyal, a 9/1992. (I.30.) AB határozattal és a Pp. több rendelkezésével; a II.r. alperes pedig az Alkotmánybíróság határozatával és a Pp. rendelkezéseivel ellentétesen a felperes perbeli jogait sértően járt el.

A felperes szerint az I.r. alperes azért járt el jogellenesen, mert a nem jogosult által és hiányosan előterjesztett fellebbezést érdemben elbírálta és döntését meg sem indokolta, a II.r. alperes a felülvizsgálati kérelmet pedig csak kilenc hónap elteltével terjesztette fel a Legfelsőbb Bírósághoz. Az I.r. alperes végzése sérti a jogbiztonságot és sérült a felperesnek az ügyfél egyenlőséghez való joga is. A felperes kárként a perköltségben és a munka ráfordításban jelentkező vagyoni kárát és a jogbiztonságba vetett hite megrendülése és az ügyvédi tevékenysége elnehezülése miatti nem vagyoni kárát kívánta érvényesíteni.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját és a kártérítés mértékét is vitatták.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítélete indokolásában azt állapította meg, hogy a felperes nem bizonyította a jogellenes magatartást, a kárt és az okozati összefüggést. A felperes által állított jogsértés megvalósulásának elfogadása esetén sem állapítható meg, hogy a személyiségi jogai csorbultak volna, illetőleg indokolt lenne a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti szankció alkalmazása. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy a felülvizsgálati kérelem felterjesztésénél indokolatlan késedelem nem volt, az I.r. alperes a végzését kellően megindokolta és a fellebbezésre jogosultak meghatározásával kapcsolatban sincs olyan hiba, amely a kártérítési felelősséget megalapozza. A Pp. 2. §-ának (1) bekezdése alapján a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme nem áll fenn, a felperes alapvető eljárási jogai nem sérültek és a Pp. 123. §-ában írt valamennyi feltétel hiánya miatt a megállapítás iránti kereset is alaptalan.