EH 2004.1016 I. A pótmagánvádló vádindítványát elutasító végzés nem ügydöntő határozat, ezért ellene felülvizsgálati indítványnak nincs helye [Be. 405. §].
II. Ügydöntőnek azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a törvényes vádról határoz. Az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést [Be. 257. §].
III. A pótmagánvádló a Be. 408. § I/b) pontja alapján azokban az esetekben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, amelyekben a bírósági eljárás lefolytatását követően hoz a vádindítvánnyal szemben jogerős felmentő vagy eljárást megszüntető ügydöntő határozatot [Be. 53. §, 231. §, 233. §, 408. §, 417. §].
S. L. sértett 2003. június 2.-án feljelentést tett K. L. p.-i lakos ellen a sérelmére elkövetett magánlaksértés vétsége miatt.
A G.-i Rendőrkapitányság a K. L. elleni nyomozást a Be. 190. § (1) bekezdés a) pontja alapján bűncselekmény hiányában megszüntette.
A G.-i Városi Ügyészség a sértett panaszát elutasította. A nyomozást a Be. 190. § (1) bekezdés b) pontja alapján tekintette megszüntetettnek, mivel "a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény". Egyben tájékoztatta a sértettet, hogy pótmagánvádlóként léphet fel.
S. L., mint pótmagánvádló - jogi képviselője útján - a G.-i Városi Bírósághoz K. L. és K. L.-né ellen is - a Btk. 176. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő magánlaksértés vétsége miatt vádindítványt nyújtott be.
A G.-i Városi Bíróság a 2004. február 5. napján meghozott végzésével a vádindítványt jogi és ténybeli alap hiányában, a Be. 231. § (2) bekezdésének d) pontja alkalmazásával elutasította.
E végzés ellen a Be. 408. § I/b) pontjára utalással az eljárás megszüntetése miatt, anyagi jogi szabálysértésre hivatkozással S. L. pótmagánvádló felülvizsgálati indítványt terjesztett elő.
A felülvizsgálat azonban a törvénynél fogva kizárt.
A Be. 405. § (1) bekezdése ugyanis kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozatával szemben biztosítja - további feltételek mellett - a felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat lehetőségét.
Ügydöntőnek pedig csak azok a határozatok tekinthetők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai (Be. 234-256. §-ai) szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a törvényes vádról határoz [Be. 257. § (1) és (2) bek.]. Az ügy érdemében hoz tehát mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet (Be. 329. §), illetve a Be. 332. §-a szerinti eljárást megszüntető végzést.
Az ügydöntő határozat ún. res iudicatat eredményez, vagyis ugyanazon bűncselekmény miatt - a rendkívüli perorvoslatot kivéve - nem indulhat újabb büntetőeljárás.
Ezzel szemben a pótmagánvádló vádindítványának az elfogadása az ügyészi vádemeléssel azonos tartalmú olyan eljárási cselekmény, melynek következtében a büntetőeljárás új szakaszba lép. Megindítja a bírósági eljárást, míg a vádindítványnak a Be. 231. § (2) bekezdése szerinti elutasítása meggátolja azt. Ez esetben tehát meg sem indul az a bírósági eljárás, amelynek eredményeként a bíróság ügydöntő, érdemi határozatot hozhatna.
A pótmagánvádló vádindítványát elutasító végzés tehát ügydöntőnek nem tekinthető. Az res iudicatat sem eredményez. Egyfelől ugyanis a Be. 231. § (3) bekezdésében írt törvényi feltételek fennállása esetén a vádindítvány ismételten előterjeszthető. Másfelől annak elutasítása nem akadálya annak, hogy a nyomozás folytatását rendeljék el [Be. 233. § (2) bek.].
A fentiekből következően a Be. 408. § I/b) pontja alapján a pótmagánvádló azokban az esetekben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, amelyekben a bíróság a pótmagánvádló vádindítványát elfogadva, bírósági eljárás lefolytatását követően hoz a vádindítvánnyal szemben jogerős felmentő, vagy eljárást megszüntető ügydöntő határozatot.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a pótmagánvádló felülvizsgálati indítványát, mint a törvényben kizártat, a Be. 417. § (1) bekezdése alapján - és a Be. 422. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében tanácsülésen eljárva - elutasította. (Legf. Bír. Bfv. I. 306/2004. sz.)