BH 1997.10.466 A felbujtónak a cselekmény jogi minősítésére kiható büntetőjogi felelőssége a tettesi cselekményhez igazodik;

ha a tettesi magatartás a felbujtás tartalmán "alul marad", és a rábíró magatartás a súlyosabb minősítést megalapozó következmény tekintetében eredménytelen: a felbujtó csak a tettes által ténylegesen megvalósított cselekmény miatt vonható büntetőjogi felelősségre [Btk. 21. § (1) bek, 170. § (2) bek, (5) bek I. ford.].

Az elsőfokú bíróság az 1996. március 25. napján meghozott ítéletével a vádlottat felbujtóként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a kísérlete miatt 1 évi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádbeli napon délután 4 óra körül a 25 éves vádlott a gépkocsijával ismerősét a lakására vitte, hogy onnan egy kávéfőzőt hozzon el. A vádlott a gépkocsival az úttest mellett, a bejárati kaputól pár méterre parkolt. Az ismerőse az udvaron keresztül bement a lakásába, míg a vádlott a gépkocsiban várakozott rá. A vádlott egy idő után megunta a várakozást, ismerőse után ment a ház udvarába, maga után nyitva hagyva a kaput, és kiabált "Ági siess, mert mennék". Ismerőse visszaszólt, hogy már zárja az ajtót, ezután a vádlott indult kifelé az utcára.

Ebben az időben a sértett az utca túloldalán a barátja gépkocsijának a szerelésében segédkezett. A sértett látta, hogy amikor a vádlott bement az udvarba, a kaput nem csukta be maga után. Ezért odament a kapuhoz, és azt becsukta, eközben rászólt a vádlottra, hogy a "kaput mindenütt be szokták csukni".

A sértett felesége az udvarban tartózkodott, és ugyancsak észlelte, hogy a kapu nyitva maradt a vádlott után, ezért ő is szólt a vádlottnak, hogy be kell csukni a kaput. A vádlott a sértett feleségének a figyelmeztetésére kijelentette: "mit akarsz te vén k., nem csinálsz itt új házirendet", és közben kiment az udvarból.

A sértett hallotta a vádlottnak a feleségére tett sértő kijelentését, és kérdőre vonta a vádlottat, hogy miért beszél így a feleségével. A vádlott erre olyan kijelentést tett: "mi közöd hozzá, te vén köcsög". Ezt követően a vádlott és a sértett drasztikus szavakkal szidalmazták egymást. A sértett egy csavarhúzóval hadonászott, amit a vádlott kivett a kezéből, és eldobott, majd a sértettel szemben bokszolóállásba helyezkedett, és közben olyan kijelentést tett a sértett felé, hogy megverekszenek.

Az utca másik oldaláról a sértett barátja hallotta a vádlott sértő megjegyzéseit, és látta a vádlott támadó állását, ezért odament hozzájuk, a kettőjük közé állt, nehogy összeverekedjenek. Kérdőre vonta a vádlottat, hogy mit akar az öreg, közölte, ne vele verekedjen. A vádlott ezután a sértettet otthagyta, és elindult a kocsija felé, közben kijelentette a sértett felé, hogy lesz még itt dáridó, és mindkettőjüket elkapják. Beszállt a kocsiba, és ismerősével együtt eltávoztak.

A vádlott elmondta a történteket az apjának. A vádlott az őt ért sérelem miatt közölte az apjával, hogy elmegy, összeszedi a srácokat, és azokkal tér vissza a sértetthez.

A vádlott apja ezután elment a sértetthez - aki még mindig az utcán tartózkodott - és kérdőre vonta, hogy mit csinált a fiával, mert a fia elment a srácokat összeszedni, majd idejönnek, és őket összeverik, vérfürdő lesz, felgyújtják az egész utcát, baseballütő és szamurájkard a fegyverük, nincs olyan rendőrség, amely őket meg tudná gátolni.

Miután a sértett elmondta, hogy mi történt közöttük, a vádlott apja kijelentette, hogy ilyenek a fiatalok, ő sem tud a fiának parancsolni. Ígérte, megkeresi a fiát, és lebeszéli arról, hogy idejöjjenek. Ezután eltávozott. A sértett átment az utca túloldalára, és ott tovább szerelte a gépkocsit.

20 óra felé a vádlott a társaival - akik kb. tízen voltak, közülük több személy baseballütővel felszerelve - megjelentek az utcában. Odamentek a még mindig gépkocsit szerelő sértetthez, és őt a csoportból valaki valamilyen kemény ütleggel, a közepesnél nagyobb erővel fejbe ütötte. Az ütés következtében a sértett az eszméletét veszítette, és a földre esett hanyatt fekvő helyzetbe.

A sértett a bántalmazás következtében a bal oldali fali halántéktájon kb. 12 cm hosszú törést, 3 cm hosszú hámhorzsolással a koponyacsont törését és agyzúzódást szenvedett el. A sérülés gyógytartama a nyolc napot meghaladta, a tényleges gyógyulási idő négy hétre tehető, de a sérülés nem okozott életveszélyt.

A sértett azóta szívinfarktusban meghalt. A sértett halála semmilyen oksági kapcsolatba nem hozható a másfél évvel korábban elszenvedett koponyasérüléssel.

Az ítélet ellen a vádlott és a védője a tényállás téves megállapítása, a cselekmény téves minősítése miatt és felmentésért fellebbezett.

A védő a másodfokú tárgyaláson a fellebbezést részben módosított tartalommal tartotta fenn. A tényállás megalapozatlansága - hiányos és részben téves ténybeli következtetésen alapuló volta - miatt, elsősorban az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta, másodsorban pedig bebizonyítottság hiányában a vádlott felmentésére tett indítványt. A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.