A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21508/2009/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 345. §, 484. §, 485. §] Bírók: Almásy Mária, Besenyeiné dr. Varga Katalin, Havasi Péter

Pfv.III.21.508/2009/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Mihály Noémi Klára pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr.Tallósy Frigyes ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróságnál 15.P.22.999/2006. szám alatt folyamatban volt és másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla 5.Pf.20.065/2009/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről 77. és Pfv.3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2010. évi február hó 10. napján megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (Húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A felperest képviselő pártfogó ügyvéd díját, valamint a felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 1993. március 12-én a T. Önkormányzat tulajdonában és a B.I. bérleményében levő, B., L. tér 6. szám alatti épületben tartózkodott, amikor észlelte, hogy gőz árasztotta el a helyiségeket. Az épület egyik bérlőjével kísérletet tettek arra, hogy a kazán üzemeltetését végző fűtőt megkeressék és a kazán leállítását kérjék, vagy a kazánház kulcsait elkérve oda bejussanak, mert a helyzetet életveszélyesnek tartották. Nem jártak eredménnyel, mert a fűtőt és a kulcsokat sem találták. Ekkor egy ott dolgozó biztonsági őrrel a felperes a pincébe ment, aki a kazánház vasajtaján levő lakatot kalapáccsal leütötte, de egy lepattanó fémdarab a felperes szemébe vágódott, és emiatt utóbb a jobb szemét el kellett távolítani.

A felperes a keresetében az I.r. és a II.r. alperes egyetemleges kötelezését kérte 10.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és 2002. április 8-tól havi 74.014 forint baleseti járadék megfizetésére.

A bíróság jogerős részítéletével a II.r. alperessel szemben teljesen elutasította a keresetet, az I.r. alperessel szemben pedig a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elévülés okából elutasította, míg a felperesnek az I.r. alperessel szembeni vagyoni kárigénye körében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Indokolásában kifejtette, hogy ha igaz a felperesnek az a tényállítása, miszerint a perbeli épületet a kérdéses időben gőz árasztotta el, és feltehető volt, hogy ezt a kazán meghibásodása okozta, úgy felmerül a kazán üzembentartójának a Ptk. 345. §-a (1) bekezdése szerinti kárfelelőssége. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy vizsgálja: 1993. március 12-én fennállott-e a kazán rendellenes működésével összefüggésben rendkívüli helyzet, illetőleg a kazánhoz való bejutást az I.r. alperes folyamatosan biztosította-e, vagy igaz a felperesnek az az előadása, hogy az adott napon sem a fűtő, sem a kazánház kulcsa nem volt fellelhető. Bizonyítandó tehát az, hogy megbízás nélküli ügyvivőként eljárva a felperes beavatkozása helyénvaló volt [Ptk. 485. § (2) bekezdés], illetve, hogy a felperes szemének eltávolításához vezető zöldhályog a perbeli sérüléssel okozati összefüggésben következett-e be.

A bíróság az újabb eljárásban hozott jogerős ítéletével ismét elutasította a keresetet. Tényként megállapította, hogy a felperes szemének sérülése az alperes által üzemeltetett kazánhoz való bejutás érdekében, a lakat leverése során keletkezett, ezért azt vizsgálta, hogy az alperes az ilyen körülmények között bekövetkezett kárért felelős-e. Kifejtette, hogy a kazán üzemeltetése a jellegénél fogva veszélyes üzem. A fokozott veszély elhárítása érdekében tanúsított magatartás során keletkezett kár is a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése szerint térítendő meg. A felperesre a megbízás nélküli ügyvitel szabályai (Ptk. 484. §) alkalmazandók azzal, hogy a Ptk. 485. §-ának (2) bekezdése szerinti feltételek fennállta vizsgálandó. E szerint az életveszély elhárítása végett az életveszélybe került személy, széles körben fenyegető veszély megelőzése, vagy elhárítása érdekében a tulajdonos, vagy más rendelkezésre jogosult személy akarata ellenére is beavatkozhat. Az adott helyszínen azonban objektíve nem álltak fenn azok a körülmények, amelyek a beavatkozást szükségessé tették.

A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok, közöttük dr.F.Á. tanúvallomása alapján nem látta bizonyítottnak, hogy a pincében, a kazánházhoz közlekedve is észlelhető volt a gőz, ha pedig ott nem volt, akkor megdőlt a felperesnek az az eredeti elképzelése, hogy a gőz csak a kazánházból jöhet. A tanú csak arra emlékezett, hogy a földszinten ömlött a gőz a vészkijárat irányából, a szakértő azonban kizárta annak a lehetőségét, hogy a kazánházból gőz kerülhessen a földszinti helyiségekbe. Ha pedig a pinceszintre leérve a kazánháznál nem volt gőz, akkor a kazánház ajtajának a lakat leverésével történt kinyitása már nem indokolható a veszélyhelyzettel. Az adott esetben a beavatkozást a felperes és társai szükségesnek hitték, de az nem bizonyított, hogy alappal feltételezhették, miszerint a gőzfejlődés a kazán meghibásodásával van okozati összefüggésben. A felperes beavatkozása a Ptk. 485. §-ának (2) bekezdése szerinti feltételek bizonyítottsága hiányában nem volt helyénvaló, és így az alperes kárfelelőssége sem áll fenn. Az időmúlásból eredő bizonyítási nehézség a felperes mulasztásának a következménye, a szakértő kirendelése iránti bizonyítási indítványa pedig tényre vonatkozott, amelyre a szakértői bizonyítás alkalmatlan. Emiatt azt a bíróság mellőzte.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet és a hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő határozattal a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte, másodlagosan az ügyben eljárt elsőfokú, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását. Álláspontja szerint a kártérítés feltételeit bizonyította. A gőz képződése megállapítható volt, ebből pedig rendkívüli helyzetre következtettek. A pincében a lakat leveréséig a tényleges helyzetet nem ismerhették, ezért a feltevésük sem dőlhetett meg. A fellépésük szükséges és jogos volt, az alperes kárfelelőssége fennáll.

Álláspontja szerint tévedtek a bíróságok, amikor a gőz jelenléte ellenére a Ptk. 485. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételeket nem állapították meg. Az adott helyzetben ő joggal feltételezhette, hogy veszélyhelyzet áll fenn, amely beavatkozást igényel. Az alperes által üzemeltetett kazán üzemeltetésre már alkalmatlan volt, állandó felügyelet mellett is fokozott figyelmet igényelt volna, de az alperes ezt nem biztosította. A szakértő véleménye csak feltevésekből, bizonytalan tényekből indult ki, tehát arra a bíróság nem alapíthatta volna az ítéletét. Új szakértőt kellett volna kirendelnie, amelyet indítványozott is, a bíróság azonban ennek az indítványának nem adott helyt. Az időmúlás miatti bizonyítási nehézségek pedig nem értékelhetők a terhére, mert a keresetét már 2000. évben megindította.