BH 2004.12.511 I. A bizományos által érvényesítendő igények körébe tartozik a harmadik személynek a bizományossal szemben tanúsított jogellenes magatartásából eredő, szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti igény is; a bizományosnak a Ptk. 509. §-ának (2) bekezdése szerinti elszámolási kötelezettsége e kártérítési követelésre is kiterjed.

II. Kártérítési perben a közbenső ítéletben kell eldönteni egyrészt a felperes károsodása bekövetkezésének tényét, másrészt a beállott kárnak a károkozó magatartásával való okozati összefüggését [Ptk. 339. §, 507. §, 509. § (1) és (2) bek.; Pp. 213. § (3) bek.].

A jogerős közbenső ítéletben a jogalap körében megállapított tényállás szerint a felperes és a perben nem álló DLG Kft. 1999. június 21-én bizományi keretszerződést kötöttek. E keretszerződésben a felperes vállalta, hogy bizományosként értékesíti a B. Bank Rt. által kibocsátott 100 000 000 Ft névértékű, a B. E. Rt. által kibocsátott 85 000 000 Ft névértékű, az Sz. C. Rt. által kibocsátott 30 000 000 Ft névértékű és a H. Rt. által kibocsátott 59 000 000 Ft névértékű részvényeket. A bizományosi szerződésben a felek a bizományos díját 0,5%-ban határozták meg és kikötötték, hogy amennyiben a felperes a szerződésben írt teljes részvénymennyiséget az ugyanezen a napon kötött egyedi megbízási szerződésekben írt limitáron értékesíti, további 10% sikerdíj illeti meg.

A felperes a bizományi keretszerződés megkötésének napján - 1999. június 21-én - a 100 000 000 Ft névértékű B. Bank Rt. részvényeket az alperes részére értékesítette 140%-os árfolyamon. Ezt követően a felperes az alperes Központi Értéktárának átadta 1999. június 22-én a B. E. Rt. által, 1999. június 24-én a H. Rt. által, míg 1999. június 29-én az Sz.C. Rt. által kibocsátott - a bizományi szerződéssel érintett - részvényeket, adásvételi szerződés megkötésének reményében. A szerződés megkötése azonban elmaradt. Az alperes 1999. július 15-én, majd július 19-én felhívta a felperest, hogy a júniusban átadott részvényekre vagy kössön letéti szerződést, vagy azokat szállítsa el. A felperes azonban a részére küldött letéti szerződéstervezetet nem írta alá és a részvények elszállításáról sem gondoskodott.

Később 1999. szeptember 17-én, 29-én, október 15-én, 20-án, november 9-én, december 8-án, végül december 22-én a felperes kérte a részvények kiadását az alperestől, aki azonban ekkor már nem adta ki azokat a felperes részére. 1999. december 23-án a felek letéti szerződést kötöttek, melyet a felperes jogfenntartás mellett írt alá. Az alperes által kért letéti díjat a felperes kifizette, s az alperes december 29-én a részvényeket a felperes részére kiadta.

A felperes keresetében az alperes kötelezését kérte 291 683 000 Ft megfizetésére, kártérítés jogcímén. Keresetét arra alapította, hogy közte és az alperes között a részvények átadásával és azok átvételével a Ptk. 462. § (1) bekezdése szerinti letéti szerződés jött létre. Ennek alapján az alperes felhívásra köteles lett volna kiadni részére a részvényeket. Az alperes azonban a letéti szerződést megszegve, 1999. szeptember 17-e helyett csak 1999. december 29-én tett eleget a kiadási kötelezettségének. A visszatartás oka az volt, hogy az alperes a részvények kiadását a B. Bank Rt. részvényekre kötött adásvételi szerződés felbontásához kötötte. Emiatt az alperes köteles a szerződésszegéssel okozott kár megtérítésére a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és 339. §-ának (1) bekezdése alapján.

A kár összege tekintetében a felperes azt adta elő, hogy a követelt összeg egyrészt a nála felmerült azt a kárt foglalja magában, amely a sikerdíj és a jutalékok egy részének elvesztése, valamint a szükségtelenül kifizetett letéti díj kifizetése miatt érte. Másrészt 227 250 000 Ft kár megfizetésére azzal az indokkal tartott igényt, hogy megbízója a részvényeket 1999. december 30-án lényegesen alacsonyabb vételáron tudta értékesíteni, mint amilyen vételár ajánlatokat ő, mint bizományos az 1999. október 18-án, november 19-én és december 3-án különböző gazdálkodó szervezetektől kapott. A legjobb vételi ajánlat és a megbízó által 1999. december 30-án elért vételár közötti különbség címén a követelt 227 250 000 Ft összegű kár érte. Álláspontja szerint a megbízója kárát a Ptk. 509. §-ának (2) bekezdése szerint jogosult és köteles érvényesíteni.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a felperes a megbízója kárát a saját nevében nem érvényesítheti, ezért a 227 250 000 Ft követelés tekintetében a felperesnek nincs perbeli legitimációja. A saját követeléseként érvényesített kárigény pedig alaptalan, mert nem állnak fenn a kártérítésnek a Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt feltételei. A részvények visszatartása felróható magatartásnak nem tekinthető, mert azokat az őrzési díjának kifizetéséig jogosult volt visszatartani. Másrészt a felperes nem bizonyította, hogy a kérdéses részvények étékesítése 1999. december 30-án valóban megtörtént. Az alperes összegszerűségi kifogásokat is tett és beszámítási kifogást is érvényesített.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Elfogadta az alperes érvelését, miszerint a felperes megbízója nem adott megbízást a felperesnek a kára érvényesítésére, s e nélkül a felperes a megbízóját ért kárt a saját nevében nem érvényesítheti. Ezért 227 250 000 Ft kárigény tekintetében a felperes perbeli legitimációjának hiányát állapította meg.

Alaptalannak ítélte a felperes saját kárának megtérítése iránt előterjesztett keresetet is. Az volt a jogi álláspontja, hogy a felek csak írásban köthettek letéti szerződést az 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 210. §-ának (1) bekezdése értelmében. Szóban nem jöhetett létre közöttük érvényes letéti szerződés. Nem találta bizonyítottnak a felperes arra vonatkozóan tett előadását, hogy az alperes a részvények kiadását a B. Bank Rt. részvényekre kötött adásvételi szerződés felbontásához kötötte. Elfogadta az alperesnek azt a védekezését, hogy a felperes által átadott részvények kiadására azért nem került sor, mert a felperes nem fizette meg a letéti díjat. Akként foglalt állást, hogy amennyiben emiatt a felperest kár érte, az a saját, nem pedig az alperes felróható magatartásával áll okozati összefüggésben.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, melyben kérte annak megváltoztatását és kereseti kérelmének megfelelően az alperes marasztalását.

Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és megállapította, hogy a felek közrehatása a kár bekövetkeztében az alperesre terhesebben 40-60%. Ebben az arányban az alperes kártérítési felelőssége fennáll. Az elsőfokú bíróságot a kár összege tekintetében a tárgyalás folytatására utasította. A felperes másodfokú perköltsé­gét 1 750 000 Ft-ban, az alperes másodfokú perköltségét 1 000 000 Ft-ban állapította meg.

Határozatának indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek között a részvények átadásával és átvételével nem jött létre letéti szerződés, jogviszonyukra a jogalap nélküli birtoklás szabályait kell alkalmazni. Az alperes a Ptk. 193. §-ának (1) bekezdése alapján köteles lett volna kiadni az értékpapírokat a felperesnek, mint birtoklásra jogosultnak. A Ptk. 193. §-ának (2) bekezdésében szabályozott visszatartási jogának gyakorlásához meg kellett volna jelölnie költségeinek összegét és fel kellett volna hívnia a felperest, hogy meghatározott idő alatt térítse meg azokat. Ennek megtörténte esetén jogállására a felelős őrzés szabályai lennének az irányadóak. Ennek megtörténtét azonban az alperes nem bizonyította. 1997. szeptember 17-étől az alperes a részvények kiadását jogtalan feltételhez kötötte, nevezetesen ahhoz, hogy a B. Bank Rt. részvényekre kötött adásvételi szerződés tekintetében az eredeti állapotot állítsák helyre. A másodfokú bíróság megállapítása szerint az alperesnek ez a törekvése jogellenes volt, mert a megkötött és teljesedésbe ment adásvételi szerződést nem lehetett együtt kezelni a később átadott további részvények sorsával. Ez utóbbiak birtoklására az alperesnek nem volt jogcíme.