A Tatabányai Törvényszék K.20396/2009/14. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi IV. törvény (Csjt.) 27. §, 1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 4. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 109. §] Bíró: Vörösné dr. Vilimszky Anna

Kapcsolódó határozatok:

*Tatabányai Törvényszék K.20396/2009/14.*, Kúria Kfv.35214/2010/8. (BH 2011.4.117)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság a dr. A.F. ügyvéd (....) által képviselt V.Zs. (.....) felperesnek , dr. F.Zs. jogtanácsos által képviselt APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Közép-Dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály(....) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránti perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A megyei bíróság a. felperes kereseti kérelmét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az Államnak külön felhívásra fizessen meg 55.140,-Ft (azaz:ötvenötezer-száznegyven forint) le nem rótt eljárási illetéket, továbbá alperesnek 15 napon belül bruttó 45.000,-Ft (azaz: negyvenötezer forint) perköltséget.

Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A bíróság a peradatok alapján az alábbi t é n y á l l á s t állapította meg.

Az APEH Közép-Dunántúli Regionális Igazgatósága Magánszemélyek és Egyéni Vállalkozók Ellenőrzési Osztálya 3. ....sz. 2008.09.26. napján kelt I. fokú határozatában megismételt eljárás keretében 918.972,-Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. Ez után 459.486,-Ft adóbírságot szabott ki és 439.464,-Ft késedelmi pótlékot állapított meg és kötelezte a felperest mindezek megfizetésére. Az I. fokú határozat indoklása szerint a felperesnél a ..sz. megbízólevél alapján adóellenőrzést végeztek 2002-2004-es évekre vonatkozóan a személyi jövedelemadó adónemben. 2008. 07.30. napján készült el a jegyzőkönyv, amely az ellenőrzés megállapításait tartalmazta és az adózó a jegyzőkönyvre észrevételt tett. Az észrevételében , hogy 2002. szeptemberében a házastársával közösen vásárolták a .. sz alatti ingatlant és az általa kifizetett vételárrész helytelenül került 600.000,-Ft-ban megállapításra. Korábban már nyilatkozott és a felesége nyilatkozataiban is ez az összeg mindösszesen 250.000,-Ft volt.

Ezen ingatlan bérbeadásából a 2004. évben származó 64.000,-Ft-os bevételt állapította meg a revízió és azt, hogy ez a felperes bevallásában nem szerepel. A felperes szerint ez az állítás téves, a 2004. évi személyi jövedelemadó bevallásában 64.000,-Ft bérbeadásából származó bevételt szerepeltette, ugyanis ez az összeg egyéni vállalkozásával kapcsolatosan felmerülő költség.

Észrevételében kifejtette a felperes, hogy nem fogadta el a revízió a vizsgált időszakot megelőző 2.400.000,-Ft-os megtakarítását annak ellenére, hogy ez igazolható bankbetétekben , értékpapírokban ész készpénzben állt a rendelkezésére. A jelen vizsgálatot megelőző ellenőrzés 2.396.432,-Ft-ot elfogadott mint megtakarítást, mert ezek bizonylatokkal alá voltak támasztva és ezek az 1999.május 17. és 2000. szeptember 01. közötti időszakban történt értékpapír eladásokból származó összegek. Helytelenül helyezkedett a revízió arra az álláspontra, hogy a 2002. január 01-i pénzforgalmi mérleg nyitóállományát 0 forintban jelölte meg. Kifogásolta, hogy a revízió nem adott magyarázatot arra, hogy az alapvizsgálat által dokumentumokkal alátámasztott és elfogadott megtakarítást milyen okból nem állt módjában a későbbiekben elfogadni.

Az I. fokú határozat megvizsgálta az adózó észrevételét és megállapította, hogy kétségtelen, hogy a felperes a réti úti ingatlan vásárlása kapcsán 250.000,-Ft önrészről nyilatkozott, azonban a házastársa nem forintosítva tett nyilatkozatot, hanem akként, hogy a lakást férjével közösen fele-fele arányban vásárolták 1.200.000,-Ft önrésszel. Ebből fakadóan a fele rész a felperesnél került elszámolásra.

Változatlanul fenntartotta az I. fokú határozat a vizsgálati jegyzőkönyvben rögzítetteket, miszerint a 2004. évre ingatlan bérbeadásából a felperes jövedelmet nem vallott, sőt bejelentési kötelezettségének sem tett eleget, mert a megvásárolt ingatlant noha rendelőként használta, de amennyiben ezt költségként kívánta elszámolni akkor a 2005. évi személyi jövedelemadó bevallásában sem kellett volna szerepeltetni az ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet.

Kitért arra az I. fokú határozat a felperes észrevételeinek mentén, hogy a felperes banki folyószámlájának 2002. évi nyitóegyenlege 46.929,-Ft volt, de változatlanul fenntartotta a revízió azt az álláspontját, hogy a megtakarításokra vonatkozóan a felperes által benyújtott bizonylatok nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a megtakarítás valóban az adózó rendelkezésére állt. A hatóság álláspontja szerint a felperes félreértelmezi a megtakarítás fogalmát, mert a nulla forint megtakarítás nem azt jelenti, hogy a napi életvitelköltsége nulla forint lenne, a bankszámlán lévő év eleji nyitóegyenlegen túlmenően készpénz is állhatott a felperes rendelkezésére, de ez nem minősül megtakarításnak. Ennél fogva a felperes észrevételét elutasította az I. fokú hatóság. Megállapította a személyi jövedelemadó körében az összevont adóalapba tartozó 2002.-2003.-2004. évi munkaviszonyból származó bérjövedelmeket. Megállapította az összevont adóalapba tartozó jövedelmeket, szintén 2002.-2003.-2004. évben. Ezen túlmenően megvizsgálta a felperes vagyoni helyzetét, vagyongyarapodását és ennek körülményeit és ezeket részletesen elemezte is. A felperest az őrzés során egy kérdéssorral kereste meg az adóhatóság és az új eljárás keretében ismételten megnyilatkoztatta ugyan ezen kérdéssor tekintetében. A felperes azt nyilatkozta, hogy házastársa és közte házastársi vagyonközösség áll fenn, de vagyonközösségi szerződés nincs, bevételeik, költségeik közösek és a kiadásokhoz is fele-fele részben járulnak hozzá. Az I. fokú határozatot megelőző revízió feltárta a felperes birtokában lévő ingatlanokat és a felperes és házastársa életvitelével kapcsolatos kiadásokat, az ellenőrzés alá vont időszakra vonatkozó adás-vételeket. Feltárta továbbá a felperest terhelő hitelek törlesztésére vonatkozó pénzügyi vonatkozásokat is.

Megállapította a revízió, hogy az adatok egyenként és összességében való értékelése arra enged következtetni, hogy a felperes a kiadások forrásául szolgáló jövedelmek illetve megtakarítások valós létét, összegét, hiteltérdemlő módon nem tudta igazolni , ismert kiadásai meghaladják az ismert bevételeit, ezért az Árt. 109.§ (1) bekezdése szerint becslési eljárás lefolytatása indokolt.

Megállapította az I. fokú hatóság, hogy a vizsgált időszakban két fő kereső és két fő eltartott volt a családban. A megélhetésre fordított költségek a KSH adatai alapján e háztartás típusonkénti létminimumhoz hasonlíthatók. Ennek alapján a revízió mérleget készített, az adatokat pénzforgalmi szemléletben a feltárt gazdasági események bekövetkeztének időpontjában vezette fel. Megállapította a bevételi és kiadási oldalt, és megállapította a vizsgált időszak vonatkozásában a forráshiányokat illetve forrástöbbletet. Mindezek alapján pedig arra a megállapításra jutott, hogy alaposan feltehető, hogy a felperesnek voltak olyan jövedelmei, amelyek eredete és tényleges összege ismeretlen és amelyek nyilvánvalóan a táblázatba foglalt és kiszámított kiadások összegét elérték.