A Kúria Kfv.37985/2015/5. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ÉLELMISZER-ELLENŐRZÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2004. évi CXL. törvény (Ket.) 94. §, 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) 15. §, 59. §] Bírók: Fekete Ildikó, Kovács Ákos, Kovács András

A határozat elvi tartalma:

Lejárt minőségmegőrzési idejű termékek nem elkülönítetten történő tárolása élelmiszer-ellenőrzési bírság kiszabását vonja maga után.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.III.37.985/2015/5.szám

A Kúria a dr. Kleszó Mariann ügyvéd által képviselt (...) felperesnek a (...) jogtanácsos által képviselt Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal alperes ellen élelmiszer-ellenőrzési bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015. június 10. napján kelt 6.K.27.973/2014/15. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.27.973/2014/15. számú ítéletét, valamint az alperes 2014. május 26. napján kelt 02.4/01416/0005/2014. számú határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezi és az elsőfokú közigazgatási hatóságot új eljárásra kötelezi.

Kötelezi a Kúria az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú hatóság a fogyasztóvédelmi felügyelőség által áttett lakossági közérdekű bejelentés kivizsgálása során 2013. november 12-én mintát vett a (...) Zrt. egyik élelmiszer áruházában. A mintázott Pilvax őrölt pörkölt kávé 250 g termék a vizsgálati jegyzőkönyv alapján érzékszervileg kifogásolható volt. Az elsőfokú hatóság 2013. november 29-én helyszíni ellenőrzést végzett a felperes és a terméket forgalmazó (...) Kft. által közösen üzemeltetett telephelyen, amelyről jegyzőkönyv készült. Ebben rögzítésre került, hogy a raktárban a Pilvax őrölt pörkölt kávé 250 grammos [minőségmegőrzési idő: 22.09.13, tételszáma: 2413, mennyisége 4752 db (2 raklap), bruttó eladási ára: 329 forint] lejárt minőségmegőrzési idejű terméket tároltak, melyet nem különítettek el az egyéb termékektől, és elkülönítő jelzéssel sem láttak el. A termékről fényképfelvételek is készültek. Az ott felvett nyilatkozatok szerint a kávé a felperes birtokában volt. Az elsőfokú hatóság elrendelte a lejárt minőségmegőrzésű élelmiszerek megsemmisítését, amelynek a felperes okiratilag igazolhatóan eleget tett. Az elsőfokú hatóság a feltárt jogszabálysértés miatt a 2014. február 3. napján kelt PEI/001/13-11/2014. számú határozatával a felperest 4.690.224 forint élelmiszer-ellenőrzési bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a felperes a Pilvax őrölt kávé termék forgalmazásával megsértette az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (a továbbiakban: Éltv.) 15. § (2) bekezdésében foglaltakat. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2014. május 26. napján kelt 02.4/01416/0005/2014. számú másodfokú határozatával az indokolás kiegészítésével, alapvetően helyes indokaira tekintettel az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Elsődlegesen kifogásolta, hogy a hatóság nem vette figyelembe a kis- és középvállalkozásokról szóló, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv.tv.) 12/A. § rendelkezését, eszerint ugyanis a felperessel szemben szankcióként figyelmeztetést kellett volna alkalmazni. Kifejtette, a lejárt szavatossági idejű termékek egy kartondobozban voltak, a többi, még jó szavatossági idejű termék pedig egy másik dobozban. A termék, bár nem volt jelölten elkülönítve a többitől, egyértelműen nem volt forgalomban. A társaság raktára zárt raktár, a nyilvánosság számára nem nyitott, ott vevő nem vehet le terméket a polcról. A társaság tehát nem forgalmazta a terméket, ily módon nem sérthette meg a hatóság által hivatkozott Éltv. 15. § (2) bekezdésében foglaltakat. Hivatkozott arra, hogy a termék egyértelmű elkülönítő jelölése a raktárkezelési programban történik, utalt a fellebbezésében foglaltakra. Eszerint a felperes által alkalmazott raktárkezelési program pontosan és naprakészen nyilvántartja a raktárban tárolt árukat. A lejárt szavatossági idejű termékek forgalomba kerülését azzal akadályozza meg, hogy ezeket a termékeket a raktárkezelő program zárolja egy ún. 'UND' megjelöléssel, így azok nem adhatók ki. Kifogásolta a felperes a hatóság által alkalmazott bírság nagyságát is, arra hivatkozva, hogy a jogsértéssel érintett vagy potenciálisan érintett állatok, emberek, illetve vállalkozások száma elenyésző a kávépiachoz viszonyítva, így a hatóság által alkalmazott kétszeres szorzó eltúlzott.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Ket. 33. § (1) bekezdésére, a Kkv.tv. 3. § (1)-(2) bekezdésére, az Éltv. 15. § (2) bekezdésére, 59. § (6)-(7) bekezdésére, 62. § (1) bekezdésére és 1. számú mellékletére, valamint a 178/2002/EK rendelet 3. cikk 8. pontjára hivatkozott.

Elsődlegesen kifejtette, hogy az eljárás 2013. november 28. napján indult, és a tényállás tisztázásához szükséges eljárási cselekmények zajlottak, amelynek során maga a felperes élt határidő hosszabbítási kérelemmel. Ennek tükrében az volt megállapítható, hogy az eljáró hatóság határidőn belül hozta meg határozatait.

Nem találta megalapozottnak a bíróság a felperes védekezését a Kkv.tv. rendelkezéseire alapítottan. Osztotta az alperes álláspontját, miszerint az Éltv. 59. § (7) bekezdése kategorikusan meghatározza azokat az eseteket, amelyek során e szabály nem alkalmazható. Mivel a felperes jogsértése egyértelműen ebbe a körbe sorolható, így kizárt a bírság mellőzése, és helyette figyelmeztetés alkalmazása. Jelen perbeli tényállás esetén a figyelmeztetés nem volt alkalmazható. Ismertette az elsőfokú bíróság az Éltv. Mellékletének 29. pontja, és a 178/2002/EK rendelet 3. cikkének 8. pontja alapján a forgalomba hozatal fogalmának meghatározását. Vizsgálta azt a tényt, hogy a felperes magatartásával megvalósította-e a jogszabályban írt forgalmazás törvényi kritériumait. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy azzal a felperesi magatartással, hogy a lejárt minőségmegőrzésű termékek megkülönböztetés nélkül, fizikailag sem elkülönítetten, több hónapon keresztül vegyítve tárolta a forgalmazott termékei között, valamint nem helyezte hulladék tárolására alkalmas szállítótartályban sem, megvalósította a forgalmazás tényét. Megjegyezte a bíróság, hogy nem elég a raktárkezelői programban jelzéssel ellátni ezen termékeket, fizikálisan is el kell különíteni, figyelemfelkeltő módon lokalizálni kell azokat, melynek a felperes a későbbi (2013. december 2.) ellenőrzéskor felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint már eleget tett. Nem tudta elfogadni a bíróság a felperes jogi képviselőjének tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt azon állítását, miszerint a kérdéses áru a raktárban eladás céljára nem volt készleten, hanem el volt különítve a többi terméktől egy kartondobozban, mivel az ellenőrök által készített és az iratokhoz csatolt fényképfelvételek egyértelműen az alperesi álláspontot támasztották alá, amely szerint nem volt semmiféle megkülönböztetés a raklapon tárolt termékeken. A bíróság mindezek alapján az Éltv. 15. § (2) bekezdésében meghatározott jogsértést bizonyítottnak ítélte.