A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27973/2014/15. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ÉLELMISZER-ELLENŐRZÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 164. §, 339. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 38. §, 43. §, 62. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 33. §, 2004. évi XXXIV. törvény (KKV tv.) 3. §, 2008. évi XLVI. törvény (Éltv.) 15. §, 59. §, 62. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bíró: Szivák József
Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
6.K.27.973/2014/15.
A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a ... által képviselt ... (... ..., valamint a dr. Farkas Mónika Krisztina jogi előadó által képviselt alperes neve (1024 Budapest, Keleti Károly u. 24.) alperes ellen élelmiszer ellenőrzési bírság ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi
Í T É L E T E T:
A bíróság a felperes keresetét elutasítja.
A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg alperesnek 50.000 (azaz: ötvenezer) Ft perköltséget, míg a Magyar Állam részére 281.400 (azaz: kettőszáz nyolcvanegyezer-négyszáz) Ft eljárási illetéket.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
I N D O K O L Á S
A bíróság felperes kereseti kérelme, alperes ellenkérelme, a csatolt és megküldött közigazgatási iratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:
Az elsőfokú hatóság a Pest Megyei Kormányhivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőség által áttett lakossági közérdekű bejelentés kivizsgálása során 2013. november 12-én mintát vett a .... szám alatti élelmiszer áruházban. A mintázott ... kávé 250g (forgalmazó: ....) az ... sz. vizsgálati jegyzőkönyv alapján érzékszervileg kifogásolt.
Az elsőfokú hatóság 2013. november 29-én helyszíni ellenőrzést végzett a ... Felperes és a .... által közösen üzemeltetett .... szám alatti telephelyen, amelyről ... számú jegyzőkönyv készült. A jegyzőkönyvben rögzítésre került, hogy a raktárban ... kávé 250 grammos (minőségmegőrzési idő:22.09.13., tételszáma 2413., mennyisége 4752 db (2 raklap), bruttó eladási ár 329 Ft) lejárt minőségmegőrzési idejű terméket tároltak, melyet nem különítettek el az egyéb termékektől és elkülönítő jelzéssel sem látták el. A termékről fényképfelvételek is készültek. A .... és a ... - személyében azonos- cégvezetőjének nyilatkozata szerint a ... kávé a .... birtokában volt.
Az elsőfokú hatóság PEI/001/3258-12/2013 számú határozatával elrendelte a lejárt minőség- megőrzésű élelmiszerek megsemmisítését, amelynek felperes okiratilag is igazolhatóan eleget tett.
Az elsőfokú hatóság a fenti jogszabálysértés miatt 2014. február hó 3. napján kelt PEI/001/13-11/2014 számú határozatával felperest 4.690.224 Ft élelmiszer-ellenőrzési bírság megfizetésére kötelezte. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes a ... kávé termék forgalmazásával megsértette az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény (továbbiakban Éltv.) 15.§ (2) bekezdésében foglaltakat, emiatt szankcióként a részletesen kimunkált és összegszerűségében levezetett fenti élelmiszer-biztonsági bírságot alkalmazta vele szemben.
A döntés ellen felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben sérelmezte, hogy az elsőfokú hatóság az eljárását 2013. november 29-én indította, de az elsőfokú határozatot csak 2014. február 10-én kapta kézhez, amely a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvény ( továbbiakban Ket.) 33.§ (1) bekezdésében előírt 30 napot meghaladta. Előadta továbbá, hogy az elsőfokú hatóság helyesen állapította meg, hogy a lejárt minőségmegőrzési idejű termék a Felperes birtokában volt, azonban kifogásolja a hatóság azon megállapítását, mely szerint a kifogásolt termékek nem voltak elkülönítve a többi terméktől. A felperesnél alkalmazott "..." nevű raktárkezelési program pontosan és naprakészen nyilvántartja a raktárban tárolt árukat. A lejárt szavatossági idejű termékek forgalomba kerülését azzal akadályozza meg Felperes, hogy ezeket a termékeket a raktárkezelő program zárolja egy un. "..." megjelöléssel, így azok nem adhatók ki.
Előadta, hogy a vizsgálat napján is ez a helyzet állt fenn a vizsgált termékkel kapcsolatban, vagyis a programban zárolva voltak, így forgalomba nem kerülhettek. Az ellenőrzést végzők figyelmen kívül hagyták felperes ellenőrzésnél jelen lévő munkatársának ( ...) erre történő jelzését, amelynek fültanúja volt ... és ....
Határozottan visszautasította Felperes azt az elsőfokú hatósági megállapítást, hogy a termék forgalmazásával sértette meg a bírság jogalapjának tekintett Éltv. 15.§ (2) bekezdésben foglaltakat. E körben előadta, hogy a társaság nem forgalmazta a nevezett terméket, mivel csak a szavatossági időn belül történt a forgalmazás, annak lejártát követően a terméket annak megsemmisítéséig csak raktározta, ezt az álláspontját erősíti a korábban előadott raktározási program nyilvántartási kódja is.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2014. május 26. napján kelt .... számú határozatával az elsőfokú határozatot annak indokolási kiegészítésével - alapvetően helyes jogi indokaira tekintettel - helybenhagyta.
Indoklásában utalt arra, hogy az ügyfél által sérelmezett 30 napon túli ügyintézési határidő Felperes téves értelmezésén alapul. Az elsőfokú hatóság eljárását ugyan 2013. november 29. napján indította, de tekintettel az ügy bonyolultságára, a tényállás tisztázására hosszas levelezés, adatbekérés zajlott. Előadta, hogy a Ket. 33. § (3) bekezdés c) pontja alapján a tényállás tisztázásához szükséges adatok közlésére irányuló felhívástól annak teljesítéséig terjedő idő nem számít bele az ügyintézési határidőbe. Indokolásában felhívta az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet II. melléklet VI. fejezet (1) és (2) és (3) bekezdését, valamint az Éltv. alkalmazott - és az elsőfokú határozatban a bírság összegének meghatározásakor nem idézett - jogszabályi hivatkozásokat.
A jogerős közigazgatási határozat ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a nyitva álló határidőn belül, amelyben annak hatályon kívül helyezését és perköltség megfizetésére kötelezését kérte a bíróságtól.
Elsődlegesen kitért arra, hogy a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény ( továbbiakban Kkv. tv.) 12/A §-a alapján a hatóság nem vette figyelembe, hogy felperes Kkv.-nak minősül, így e szakasz alapján a felperessel szemben szankcióként figyelmeztetést kellett volna alkalmaznia, tekintettel arra, hogy a határozatban foglalt jogsértést még annak elkövetése esetén is felperes első ízben követte volna el.
Keresetében előadta, hogy a termék nem volt elkülönítve a többi terméktől, a lejárt szavatossági idejű termékek egy karton dobozban voltak, a többi, még jó szavatossági idejű termék pedig egy másik dobozban. A termék bár nem volt jelölten elkülönítve a többi terméktől, az egyértelműen nem volt forgalomban. A társaság raktára zárt raktár, a nyilvánosság számára nem nyitott, ott vevő nem vehet le terméket a polcról. Előadta a felperes, hogy a fentiek alapján a társaság nem forgalmazta a terméket, ilyen módon nem sérthette meg a hatóság által felhívott Éltv. 15.§ (2) bekezdésében foglaltakat.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!