A Győri Ítélőtábla Pf.20016/2021/9. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 252. § (1) bek.] Bírók: Lezsák József, Maurer Ádám, Molnár Andrea

A határozat elvi tartalma:

Az alperesi büntetés-végrehajtási intézet kártérítési felelősséggel tartozik, ha megalapozatlan orvosi vizsgálatok alapján, meg nem engedett módon nehéz fizikai munkakörben foglalkoztatta a már a befogadáskor dokumentáltan diagnosztizált gerincbántalmakban szenvedő felperest, és ennek következtében a felperes a munkáltatása következtében fájdalmakat volt kénytelen elviselni.

A büntetés-végrehajtási intézet felróható magatartást tanúsít azzal, ha a jogszabályban meghatározott fogvatartási körülményeket az előírt minimális mozgástér biztosításával nem teszi lehetővé a fogvatartott számára.

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Törvényszék P.20105/2019/26., *Győri Ítélőtábla Pf.20016/2021/9.* (ÍH 2021.44)

***********

Győri Ítélőtábla 2

I.Pf.20.016/2021/9

Győri Ítélőtábla

Pf.I.20.016/2021/9.

A Győri Ítélőtábla Dr. Szmulai Ügyvédi Iroda (cím4, ügyintéző: dr. Szmulai István ügyvéd) által képviselt Felperes1 (cím2) felperesnek Dr. Szabó Ágota ügyvéd (cím9) által képviselt Alperes1 (cím10) alperes ellen kártérítés iránt indított perben a Székesfehérvári Törvényszék 2020. november 26. napján kelt 4.P.20.105/2019/26. számú ítélete ellen a felperes 27. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatja, és az alperes által a felperes javára fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 800.000,- (nyolcszázezer) forintra felemeli.

Kötelezi a felperest az alperes javára 30.000,- (harmincezer) Ft másodfokú perköltség megfizetésére.

A feljegyzett 592.000,- (ötszázkilencvenkettőezer) Ft fellebbezési illetéket az állam viseli.

Ezzel az ítélettel szemben fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes az alperesi intézet fogvatartottja volt 2011. október 3. napjától 2013. július 3. napjáig. A felperest az alperes a fogvatartását megelőzően diagnosztizált gerincbetegsége ellenére a 2011. október 4-i orvosi nyilatkozat, illetve a 2011. október 14-i előzetes munkaalkalmassági vizsgálat alkalmasnak, illetve nehéz fizikai munkára alkalmasnak minősítette, majd az élelmiszerraktárba osztotta be, ahol időnként nagy fájdalmakat szenvedett el, illetve állapota súlyosbodott. Szabadulását követően gerincműtétre került sor.

[2] A felperes az alperesi bv-intézetnél töltött időszakban változó létszámú, illetve méretű zárkákban került elhelyezésre, a fogvatartotti időszak kb. felében a felperes elhelyezése túlzsúfolt volt, 4, illetve időnként 3 négyzetméternél is kevesebb egy főre jutó mozgástérrel.

[3] A felperes a keresetében összesen 8 millió forint kártérítés megfizetésre kérte kötelezni az alperest.

[4] Ebből 5 millió forint nem vagyoni kárigényét a fogvatartás alatti foglalkoztatása során bekövetkezett egészségi állapotának romlására, mint személyiségi jogsértésre alapította. Hivatkozott ara, hogy az alperesnél történő munkába állítása alkalmával nem kérdezték meg tőle, hogy kíván-e munkát végezni, hiszen a munkavégzési kötelezettsége a szabadságvesztés büntetése teljes időtartama alatt fennállt. E körben utalt az 1979. évi. 11. tvr. 33.§ (1) bekezdés d) pontjára és a 2013. évi CCXL. törvény 222.§ (1) bekezdés a) pontjára. Önmagában nem a munkavégzést tartotta jogellenesnek, hanem azt, hogy az ismert gerincproblémái ellenére az alperes nehéz fizikai munka végzésére alkalmasnak minősítette, és ennek megfelelően osztotta be az élelmiszerraktárba munkavégzés céljából. Kiemelte, hogy az alperes felelőssége volt, hogy egészségügyi állapotára (gerincsérv, korábbi gerinctörés) tekintettel olyan munkákkal lássa el, amelyek az egészségét nem károsítják, illetve szükségtelen szenvedéssel nem járnak. Miután az alperes nem így járt el, a felperes időnként komoly fájdalmakat szenvedett el. Mindezt hiába jelezte, korábbi jogi képviselője, jogi képviselő1 budapesti ügyvéd is az alperes felé. Az alperes ezen eljárásával megsértette a Bvtvr. 44. § (3) bekezdésében és 45. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. Az alperes a testi és az egészségi állapotára tekintet nélkül foglalkoztatta, a szükséges gyógykezelést nem biztosította, és ezzel komoly fájdalmakat okozott a felperesnek munkavégzése során.

[5] A felperes további 3 millió forint nem vagyoni kártérítés iránti igényét arra alapította, hogy az elhelyezése során az alperes megsértette az 1979. évi 11. tvr. 25. § (1) bekezdés b) pontjában, 36. § (1) bekezdés a) pontjában, illetve 47. § (1) pontjában foglaltakat, és nem biztosította a jogszabályban meghatározott minimális életteret.

[6] Ezentúl hivatkozott még arra is, hogy Carpal tunnel szindrómában is szenvedett, az orvosa B6-vitaminkezelést írt elő, azonban részére a bv-intézet a szükséges gyógykezelést nem biztosította.

[7] Sérelmezte az elhelyezési körülményeit is a tekintetben, hogy napi 1 óra hosszát volt szabad levegőn, 100 négyzetméteren körülbelül harmincan. A dolgozók naponta fürödhettek, de nem mindig volt meleg víz. Helység1-n a tusolók penészgombásak, koszosak voltak. A tusolók nem voltak egymástól elválasztva, a fürdővíz egyik emberről a másikra fröcsögött. A vécében vécédeszka nem mindig volt. A közeli disznótelep miatt nagyon sok légy volt, és a fogvatartottak által vásárolt szúnyoghálót az őrök nem engedélyezték, azokat eltávolították. A munkavégzés helye pedig (pince) poros és levegőtlen volt (Dunaújvárosi Járásbíróság 4.P.21.287/2016. 1. számú keresetlevél).

[8] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Elsősorban arra hivatkozott, hogy a felperes 2011. évre vonatkozó igénye már elévült, mert a keresetét 2016. december 22-én nyújtotta be a Dunaújvárosi Járásbíróságnál, az 2017. január 4-én került áttételre a Székesfehérvári Törvényszékhez.

[9] Érdemben előadta, hogy a fogvatartottak befogadásakor minden esetben történik egészségügyi befogadás is, ezt követően pedig a munkába állítások előtt is történik speciális orvosi vizsgálat, amely azt hivatott megállapítani, hogy az adott munkakör betöltésére alkalmas-e a vizsgált személy. Álláspontja szerint sem az egészségügyi anyag, sem pedig a kérelmi lapok tartalma nem támasztotta alá a felperes állításait, azaz a felperes nem bizonyította, hogy kérte volna másik munkára történő áthelyezését egészségi állapota miatt, vagy a munkáltatása mellőzését.

[10] A túlzsúfolt elhelyezéssel kapcsolatban azzal érvelt, hogy a bv-intézetnek jogszabályban előírt befogadási kényszere van. Az ideküldött fogvatartottak ítéletét foganatba kell vennie a már meglévő létszámtól függetlenül, ebből következően felróhatóság az alperest nem terheli.

[11] A fogvatartottak szabad levegőn való tartózkodását az alperes a vonatkozó jogszabályok szigorú betartásával biztosítja. A tusolókat a fogvatartottak takarítják, a vécédeszka hiányát pedig az okozza, hogy azt a fogvatartottak, és tönkreteszik. A zuhanyozás szintén a jogszabályi előírások betartásával biztosított. Rovar- és bogárirtást pedig rendszeresen, szerződés alapján végeztet vállalkozóval az alperes.