BH 1998.4.163 Az ittas járművezetés megállapítása szempontjából a szeszes italtól befolyásolt állapoton olyan állapotot kell érteni, amelynél a véralkohol-koncentráció foka, valamit a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy a szeszes ital fogyasztása következtében a járművezető már nem képes a biztonságos vezetésre [Btk. 188. §, KRESZ 4. §].

A városi bíróság az 1996. április 25. napján kelt végzésével a terhelttel szemben ittas járművezetés vétsége miatt keletkezett iratokat az illetékes rendőrkapitánysághoz mint szabálysértési hatósághoz tette át. A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1996. február 17-én 10 óra 55 perckor a községben, a főúton a tulajdonában levő személygépkocsit vezetve úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy a vezetés megkezdése előtt szeszes italt fogyasztott. A terhelt vérében a cselekmény időpontjában 0,6 ezrelék alkohol lehetett, amely igen enyhe fokú alkoholos befolyásoltság állapotának felel meg.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szeszes italtól befolyásolt állapot fogalma tekintetében a bírói gyakorlat az alkoholkoncentráció fokát tekinti kiindulási alapnak. Amennyiben a véralkohol koncentrációjának szintje 0,5-0,8 ezrelék között van, akkor azoknak a klinikai tüneteknek van jelentősége, amelyekből arra lehet következtetni, hogy a jármű vezetője nem volt alkalmas a biztonságos járművezetésre. Mivel a vérvételi jegyzőkönyv ilyen klinikai tüneteket nem tüntetett fel, de a szervezetben szeszes ital fogyasztásától eredő alkohol volt, így a KRESZ 4.§-ának rendelkezéseire figyelemmel csupán szabálysértés állapítható meg. Ezért az elsőfokú bíróság az ügy iratait a Be. 168. §-a alapján a szabálysértési hatósághoz tette át.

Az ügyész eljárásjogi és anyagi jogi szabálysértést is sérelmező fellebbezése folytán eljáró megyei bíróság az 1996. június 28. napján hozott végzésével az elsőfokú bíróság végzését annyiban változtatta meg, hogy az ittas járművezetés vétsége miatt a terhelt ellen indított büntetőeljárást megszüntette, és felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy az eljárás megszüntetéséről a városi rendőrkapitányságot mint szabálysértési hatóságot értesítse.

A másodfokú bíróság az ügyész fellebbezését az anyagi jogszabálysértést kifogásoló részében nem találta alaposnak.

A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság érvelésével egyetértve - a szeszes italtól befolyásolt állapot értelmezésével kapcsolatban kialakult bírói gyakorlatra utalva kiemelte, hogy a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében írt "szeszes italtól befolyásolt állapoton" olyan állapotot kell érteni, amikor a véralkohol-koncentráció foka, valamint a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy a járművezető a szeszes ital fogyasztása következtében már nem képes a biztonságos vezetésre. Álláspontja szerint önmagában az igazságügyi orvos szakértő által véleményezett igen enyhe alkoholos befolyásoltsági szint nem elegendő következtetési alap a vezetési képességet károsan befolyásoló állapot megállapítására, hanem emellett olyan tényezők megléte is szükséges, amelyek arra mutatnak, hogy a jármű vezetője a biztonságos vezetésre nem képes. Ilyen körülmények azonban az adott esetben nem állnak fenn, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény csak szabálysértés.

A megyei főügyész 1996. szeptember 10. napján felülvizsgálati indítványt terjesztett elő az eljárt bíróságok határozatai ellen a büntető anyagi jogszabálysértés miatt.