BH 2004.1.2 Ha a vádlott annak tudatában adta el a személyi igazolványát és a járművezetői engedélyét, hogy a külföldről illegálisan Magyarországra jött vevő azokban a fényképeket a sajátjára cseréli ki, majd az így meghamisított személyi igazolvány felhasználásával a vádlott nevére szóló útlevelet igényel: mint bűnsegéd nemcsak a két rendbeli közokirat hamisítás, hanem további (intellektuális) közokirat-hamisítás bűntettét is megvalósítja [Btk. 21. § (2) bek., 274. § (1) bek. a) és c) pont].

A városi bíróság a 2000. május 10. napján kelt ítéletével a II. r. vádlott bűnösségét egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, 3 rb., társtettesként elkövetett egyedi azonosító jel meghamisításának bűntettében, folytatólagosan, részben tettesként, részben társtettesként nagyobb értékre elkövetett orgazdaság bűntettében, valamint 2 rb., bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg, és ezért a vádlottat halmazati büntetésül főbüntetésként 1 év 2 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésként 2 évre a közügyektől eltiltásra, és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A II. r. vádlott nős, havi jövedelme nettó 25 000 forint. Házasságukból két gyermek született, akiket közösen nevelnek.

A II. r. vádlott szakmunkásképzőt végzett, szakképzettsége esztergályos. Büntetve volt lopás miatt három esetben, közokirat-hamisítás bűntette miatt pedig egy esetben pénzbüntetésre.

Az I. r. vádlott különböző társasházak lépcsőházaiból mintegy kilenc esetben tulajdonított el egyenként 200 000 forintot meg nem haladó értékű segédmotoros kerékpárokat, amelyeket a II. r. vádlott tőle megvásárolt tudva, hogy azok lopás útján jutottak az I. r. vádlott birtokába.

Egy esetben egyedül, három esetben pedig a III. r. vádlottal együtt a járműben levő alvázszámot átütötték, majd a járművet értékesítették.

A II. r. vádlott ekként összesen 458 000 forint értékben vett át az I. r. vádlottól lopott segédmotoros kerékpárokat.

A IV. r. vádlott 1999 januárjában útiokmányok nélkül, illegálisan jött át Jugoszláviából Magyarországra azzal a céllal, hogy Ausztriába vagy Németországba távozik. Azért, hogy a kiutazáshoz vízumot szerezzen, megvásárolta 1000 márkáért a II. r. vádlottól az annak nevére kiállított személyi igazolványát, gépjárművezetői engedélyét és az adókártyáját. Az 1000 márkából azonban csak 700 márkát fizetett ki a II. r. vádlottnak. A IV. r. vádlott elmondta a II. r. vádlottnak, hogy az iratokat mire akarja felhasználni.

1999 januárban a IV. r. vádlott Budapesten ismeretlen személlyel az iratokban levő fényképeket a sajátjára cseréltette, majd másnap az ilyen módon meghamisított személyi igazolvány felhasználásával a polgármesteri hivatalnál a II. r. vádlott nevére útlevélkérelmet terjesztett elő.

A IV. r. vádlott 1999 februárjában megkapta a valótlan tartalmú, a II. r. vádlott nevére kiállított magyar magánútlevelet, melyet több alkalommal felhasznált.

1999. október 29. napján a zöldhatáron ismét Magyarországra jött, ekkor a határjárőrök igazoltatták. A vádlott a járőröknek a valótlan tartalmú útlevelet és a hamisított személyi igazolványt és jogosítványt felmutatta, majd felfedte valódi személyi adatait.

A vádlottól az útlevelet, a személyi igazolványt és a vezetői engedélyt lefoglalták.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a II. r. vádlott és a védője jelentett be fellebbezést enyhítésért, és a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése érdekében.

A megyei főügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.