A Tatabányai Törvényszék Bf.481/2011/5. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 16. §, 20. §, 72. §, 73. §, 170. §, 175. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 127. §, 330. §, 338. §, 339. §, 348. §, 352. §, 361. §, 371. §, 372. §, 381. §, 403. §] Bírók: Budai Vince, Jasku Ildikó, Takácsné dr. Varga Erzsébet

Tatabányai Törvényszék

1.Bf.481/2011/5. szám

A Tatabányai Törvényszék, mint másodfokú bíróság Tatabányán, a 2012. évi április hó 10. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A törvényszék a testi sértés bűntettének a kísérlete és más bűncselekmény miatt vádlottal szemben folyamatban lévő büntetőeljárásban a Tatabányai Városi Bíróság 2011. év október hó 14. napján kihirdetett 6.B.350/2011/5. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy vádlott bűnös: testi sértés bűntettének a kísérletében (Btk. 170. § (1) bekezdés és (2) bekezdés), valamint társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének a bűntettében (Btk. 175. § (1) bekezdés).

Ezért 1 (egy) évi időtartamra p r ó b á r a b o c s á t j a.

A büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költségből vádlottat 58.530,- (ötvennyolcezer-ötszázharminc) Ft megfizetésére kötelezi, további 9.000,- (kilencezer) Ft bűnügyi költség az állam terhén marad.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú bíróság ítéletét.

A másodfokú eljárás során felmerült 3.620,- (háromezer-hatszázhúsz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

I n d o k o l á s :

A Tatabányai Városi Bíróság vádlottat az ellene testi sértés bűntettének a kísérlete (Btk. 170. § (1) és (2) bekezdés, Btk. 16. § ) valamint társtettesként elkövetett személyi szabadság megsértésének a bűntette (Btk. 175. § (1) bekezdés) miatt emelt vád alól a cselekmény társadalomra veszélyességének a hiányában, bűncselekmény hiányában felmentette. Megállapította, hogy a büntetőeljárás során felmerült 67.730,-Ft bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú ítélettel szemben az ügyész a vádlott bűnösségének a megállapításáért, a terhelttel szemben büntetés kiszabásáért és megalapozatlanság miatt jelentett be fellebbezést.

A Komárom-Esztergom Megyei Főügyészség a Bf.2088/2010/3. számú átiratában az elsőfokú ítéleti tényállás pontosítását, a vádlott bűnösségének a megállapítását súlyos testi sértés bűntettének a kísérletében (Btk. 170. § (1) és (2) bekezdés, Btk. 16. §), valamint személyi szabadság megsértésének a bűntettében (Btk. 175. § (1) bekezdés) és halmazati büntetésül a terhelttel szemben pénzbüntetés kiszabását indítványozta.

A másodfokú bíróság által a Be. 361. § (1) bekezdése értelmében nyilvános ülésre kitűzött büntetőügyben megtartott perbeszédében a vádhatóság képviselője az írásbeli átiratban foglaltakat fenntartotta, kiemelte, hogy megítélése szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott cselekménye nem veszélyes a társadalomra. A Be. 127. § (3) bekezdése értelmében az elkövetésen tettenért személyt foghatja el bárki, őt köteles azonban a nyomozóhatóságnak haladéktalanul átadni, illetőleg amennyiben erre nincs mód, akkor a rendőrséget értesíteni. Ehhez képest a terhelt a tettenérés után 50 perc keresgélést követően fogta el a sértettet, ezalatt társával módjuk lett volna a rendőrséget értesíteni, de ezt nem tették meg. Mindezek alapján a tettenérés önmagában nem állapítható meg, hiszen észrevették a sértett általi elkövetést, azonban akkor nem fogták el, utána viszont még abban sem voltak egészen biztosak, hogy a tényleges elkövetőt fogták el a rendőrség közelében, mivel a cipőtalpat össze kellett, hogy vessék a nyomokkal. Mivel nem üldözték a sértettet, hanem szem elől tévesztették és később találtak rá, a rendőrséget nem is értesítették, holott erre idejük és lehetőségük lett volna, így az esetükben nem állapítható meg, hogy a cselekményük ne lett volna a társadalomra veszélyes. Ezen túlmenően az államnak azt a jogát, hogy a bűnelkövetőkkel szemben a jogalkotó általi jogkövetkezményt alkalmazza az állam magának tartja fenn, ezt nem lehet az államtól elvitatni. Mindezek alapján továbbra is indítványozta az elsőfokú ítélet megváltoztatását, a vádlott bűnösségének a megállapítását testi sértés bűntettében és személyi szabadság megsértése bűntettében, és halmazati büntetésül pénzbüntetés kiszabását.

Vádlott kirendelt védője az ügyészi fellebbezés és az abban írt indítványok elutasítását, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

Az ügyészi fellebbezés és a főügyészség indítványa túlnyomórészt megalapozott.

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott elsőfokú ítéletet a Be. 348. § (1) bekezdéséből következően a meghozatalát megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy a megalapozatlansági és indokolási kötelezettség elmulasztása miatt hatályon kívül helyezés folytán megismételt bírósági eljárás során a városi bíróság a büntető perrendtartás rendelkezéseinek megfelelően kihallgatta terheltet, T1 sértettet, T2 és T3 tanúkat. Az ellentétes vallomásokra tekintettel szembesítést foganatosított a vádlott és a sértett, illetőleg a vádlott és T3 tanú között, mely utóbbi esetben részben eredményre vezetett. Meghallgatta az igazságügyi orvosszakértőt, ismertette a releváns okirati bizonyítékokat (orvosi látleletet és véleményt, rendőri jelentést, feljegyzést, a Tatabányai Városi Bíróság 6.B.287/2010. számú iratát). Az ügy ténybeli és jogi megítélését megalapozó bizonyítékokat ezzel az elsőfokú bíróság feltárta.

Az iratok tartalmára figyelemmel a Be. 352. § (1) bekezdés a/ pontja értelmében a törvényszék kiegészíti, illetőleg helyesbíti az elsőfokú ítélet történeti tényállását az alábbiakkal.

2010. február 1. napján 23 óra 50 perc körüli időpontban, kb. 50 perccel a bűncselekmény észlelését követően és kb. 500 méterre az elkövetés helyszínétől pillantotta meg vádlott T1 sértettet (az előállítás végrehajtásáról szóló rendőri jelentés alapján, [nyomozati irat 8. oldal] 23 óra 50 perckor érkeztek a helyszínre a rendőrök). A vádlott T2 tanúval együtt a K........ úton a piacig közlekedett, onnan vissza a garázsig, ahol a helyszínen hagyott kalapácsnyelet, illetőleg zsákot T2 tanú elrakta, utána mentek a könyvtár felé, amikor meglátták a megyei rendőrkapitányság épületénél a sértettet (T2 tanúvallomása 5. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 16. oldal).

A fenti kiegészítéssel, illetőleg helyesbítéssel együtt vált hiánytalanná az elsőfokú ítéleti tényállás, az a lefolytatott bizonyítási eljárásnak és az iratok tartalmának megfelel, megalapozott, a Be. 352. § (2) bekezdése alapján irányadó volt a másodfokú eljárás során is.

A városi bíróság teljesítette ténybeli és jogi indokolási kötelezettségét egyaránt.

Az iratok tartalmának megfelelően rögzítette vádlott tagadásban megnyilvánuló védekezését, azt összevetette az egyéb bizonyítékokkal, így a tanúvallomásokkal, a rendőri jelentéssel is és a vádlott védekezésével szemben a sértett nyilatkozatára, T2 és T3 tanúk vallomására, illetőleg az igazságügyi orvosszakértő szakvéleményeire figyelemmel helytállóan állapította meg, hogy T1 sértett sérülését a terhelttől származó ökölütés okozta, az a sértett elesése során nem keletkezhetett.