A Győri Ítélőtábla Pf.20061/2017/4. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 28. §] Bírók: Szabó Péter, Szalay Róbert, Zámbó Tamás

Győri Ítélőtábla

Pf.II.20.061/2017/4.szám

A Győri Ítélőtábla felperes neve felperesnek, a Tóth Ügyvédi Iroda által képviselt ... alperes ellen sérelemdíj megfizetése iránt indított perében,

a Veszprémi Törvényszék 2017. január 24-én kelt 5.P.21.555/2016/6. számú ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Megállapítja, hogy a felmerült 16.000- (tizenhatezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A törvényszék ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000- Ft-ot, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felmerült 18.000- Ft eljárási illetéket az állam viseli.

Határozata indokolásában rögzítette, hogy a felperes 2014. november 21-étől 2015. január 23-áig előzetes letartóztatottként tartózkodott az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben. Jogerősen kiszabott szabadságvesztés büntetését 2015. január 23-ától 2015. február 5-éig fogház fokozatban, majd ezt követően 2015. február 27-éig börtön fokozatban töltötte. 2014. november 21-étől 2014. december 17-éig a nyolc férőhelyes 2/038. számú zárkában tartották fogva, ahol 2014. december 1-jéig 5, 2014. december 2-ától 2014. december 4-éig 4, 2014. december 5-étől 2014. december 14-éig 6, 2014. december 15-étől 2014. december 17-éig 7 személyt helyeztek el. Ekkor került át a háromszemélyes 2/023., 1/007. és 3/005. számú zárkákban, amelyek létszáma folyamatosan 3 fő volt, és ahol 2015. február 27-éig helyezték el. A nyolcszemélyes zárka alapterülete 21,65 m2, berendezési tárgyakkal csökkentett hasznos alapterülete 12,75 m2, a háromszemélyes zárka alapterülete pedig 10,35 m2, berendezési tárgyakkal csökkentett hasznos alapterülete 5,9 m2, ha a zárkákban a bútorzat a maximális létszámhoz igazodó darabszámú. Valamennyi zárkában leválasztott WC van.

Az alperes befogadóképessége 198 fő, ugyanakkor nem állapítható meg, hogy a felpereses fogvatartása alatt hány személy elhelyezéséről kellett gondoskodnia. Túlzsúfoltsága általános, s a perbeli időszakban folyamatosan 133 %-os telítettségi mutató mellett működött.

Az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a felperes kérte, kötelezze az alperest 300.000- Ft sérelemdíj megfizetésére. Hivatkozott arra, hogy az alperes a minimális lég-, élet-, és mozgásteret számára fogvatartása alatt egyáltalán nem biztosította, az embertelen és megalázó körülmények között történt.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. A zsúfoltság tényét nem vitatta, hivatkozott viszont arra, hogy befogadási kötelezettség terheli, melynek kapcsán nincs mérlegelési lehetősége. A befogadás elutasítására helyszűke folytán jogszabályi felhatalmazása nincs, a fogvatartotti létszám objektív körülményei miatt pedig felelősségét sikerrel ki tudja menteni. Előadta azt is, hogy a fogvatartás ideje alatt az elhelyezési körülmények miatt az alperes panasszal, jelzéssel nem élt; abból pedig, hogy valamely helyiségben többen tartózkodnak, mint amennyit a jogszabály lehetővé tesz, még nem következik, hogy az emberi tartózkodásra alkalmatlan, elviselhetetlen, vagy embertelen volna. A felperes emberi méltósághoz fűződő személyiségi joga azért sérült, mert Magyarországon az elítélt jóval több, mint a férőhelyek száma, tehát ez jogellenes állapot fennállásának következménye.

Az elsőfokú bíróság felhívta a Ptk. 2:42. § (2) bekezdését, 2:52. § (1)-(3) bekezdéseit, 6:519. §-át, 6:548. § (1) bekezdését, és arra a következtetésre jutott, hogy a kereset jogalapjában megalapozott, összegszerűségében részben alapos.

A törvényszék rögzítette, hogy a felperes fogvatartásának szabályait 2014. december 31-éig az 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bvtvr.) és a 6/1996. (VII.12.) IM rendelet (a továbbiakban: régi R.), majd 2015. január 1-jétől a 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bvtv.) és a 16/2014. (XII.19.) IM rendelet (a továbbiakban: R.) szabályozta. A régi R. 239. § (1) bekezdése értelmében az előzetes letartóztatás során lehetőség szerint 10 m3 légteret és 4 m2 mozgásteret kellett a zárkákban biztosítani személyenként, míg a R. 186. §-a alapján a zárkában elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy személyenként lehetőleg 10 m3 légtér és 4 m2 mozgástér jusson az előzetes letartóztatottakra. Az előzetes letartoztatását követő időszakra a felperest érintően a R. 137. § (1) bekezdése volt irányadó, amely szerint a zárkában (lakóhelyiségben) elhelyezhető létszámot úgy kell meghatározni, hogy minden elítéltre lehetőleg 6 m3 légtér és lehetőség szerint az elítéltek számára 3 m2 mozgástér jusson. Az Alkotmánybíróság 32/2014. (XI.3.) határozatában ugyanakkor e rendelkezést - mivel az nemzetközi szerződésbe és az Alaptörvénybe ütközik - megsemmisítette, hivatkozással arra, hogy az Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságok Védelméről szóló, az 1993. évi XXXI. Törvénnyel kihirdetett, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény 3. cikkében, valamint az Alaptörvényben is szabályozott embertelen, vagy megalázó bánásmód tilalmából az vezethető le, hogy a többszemélyes zárkában fogvatartottak számára a biztosított élet- és mozgástérnek mindenkor el kell érnie azt a minimális mértéket, amely az emberi méltósághoz való alapvető joguk sérelme nélküli elhelyezésüket biztosítja. Az ennek hiányában kialakuló túlzsúfoltság embertelen, megalázó bánásmódnak, büntetésnek minősül. Magyarország Alaptörvénye III. cikke (1) bekezdése alapján senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak, vagy büntetésnek alávetni, míg az Európa Tanács Kínzás Elleni Bizottsága (CPT) szerint a fogvatartottak számára meghatározott legkisebb mozgástérnek el kell érnie a 4 m2-t. Ha ez 3 m2-nél is kevesebb, úgy az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlata alapján az extrém túlzsúfoltságnak minősül.

Az elsőfokú bíróság kiemelte azt is, a R. 121. § (1) és (2) bekezdései az elítéltek elhelyezése tekintetében úgy rendelkeznek, hogy a zárkában, vagy a lakóhelyiségben elhelyezhető létszám meghatározásakor minden elítéltre lehetőleg 6 m3 légtérnek, férfi elítélt esetén legalább 3 m2 mozgástérnek kell jutnia. A mozgástér meghatározása szempontjából a zárka, vagy a lakóhelyiség alapterületéből az azt csökkentő berendezési és felszerelési tárgyak által elfoglalt területet figyelmen kívül kell hagyni. Mindezek szerint tehát az alperes 2015. január 23-áig 4 m2, majd azt követően 3 m2 életteret volt köteles biztosítani a felperesnek, amely kötelezettsége 2014. december 31-éig nem kategorikus, hanem lehetőség szerinti volt. Hangsúlyozta, a peradatokból nem lehetett megállapítani, hogy a fogvatartás során az alperes a berendezési és felszerelési tárgyak területét leszámítva a felperes számára hány m3 légteret, hány m2 területet biztosított, illetve az alperes nem bizonyította, hogy a nyolcszemélyes zárkában az 5, 4 és 6 fő létszám idején a tárgyak kihelyezésével a bútorzatot ehhez igazították, illetve ekkor mekkora nettó alapterület volt figyelembe veendő. Ezért az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes számára biztosított élettér nem érte el a 4 m2-t, utóbb a 3 m2-t, hanem mindvégig számottevően alatta maradt. Ez az érték a felperes előzetes letartóztatása alatt 1,82 m2 és 3,18 m2 között ingadozott, míg jogerős szabadságvesztés büntetésének töltésekor 1,96 m2 volt.