A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10063/2011/4. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §, 96. §, 100. §, 103. §, 104. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.063/2011/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Kövesi Margit ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Nagy Imre ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.595/2009. szám alatt megindított és másodfokon a Zala Megyei Bíróság 4.Mf.20.940/2010/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a Zala Megyei Bíróság 4.Mf.20.940/2010/5. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 2.M.595/2009/15. számú ítéletét megváltoztatja, megállapítja, hogy az alperes 2009. július 17-én kelt rendkívüli felmondásával jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely az alperesnél 2011. október 19-én szűnik meg. A jogellenes megszüntetés jogkövetkezményei iránti követelések összegszerűségére vonatkozóan az elsőfokú bíróságot új eljárásra, és új határozat meghozatalára utasítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 /tízezer/ forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket. I n d o k o l á s :

Az alperes 2009. július 17-én kelt rendkívüli felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. A határozat indokolása szerint a felperes mint "pénz- és egyéb értéktárgyakkal dolgozó munkatárs, bizalmi jogkört töltött be. Ezen bizalmi jogkörben lényeges kötelezettségszegést követett el azzal, hogy a kulcsot szándékosan nem tartotta magánál, így a kulcsok feletti felügyelet kikerült az ellenőrzése alól, amely miatt a munkavállaló a munkáltató bizalmára méltatlannak bizonyult. 2009. július 5-én a felperes volt felelős az üzlet irányításáért". A felperes a keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Kifejtette, hogy K.N. üzletvezető közölte vele a területi vezető azon utasítását, hogy a trezorkulcsot nem tarthatják az íróasztal fiókjában, de amikor azt a kulcscsomójára fel akarta fűzni, azt az utasítást adta, hogy a közösen használt kulcsot ne tartsa magánál, hanem az iroda üvegszekrényében helyezze el. 2009. július 5-én tehát a felettese utasításának megfelelően hagyta a trezorkulcsot az irodában. Hivatkozott arra is, hogy kérte az üzletvezetőtől másolat készítését, amelyre elutasító választ kapott.A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság a 2.M.595/2009/15. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte őt 100.000 forint perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes részlegvezetőként dolgozott az alperes zalaegerszegi üzletében. Az üzlet kasszáit, a váltópénzt és az üzlet bevételét az irodában lévő trezorban őrizték. A részlegvezetőnek munkaköri feladatát képezte az üzlet reggeli nyitásakor a kasszák és a váltópénz pénztárosoknak történő kiadása, zárás előtt pedig a trezorban lévő készpénzállomány és a kasszák átszámolása, majd a trezorban való elhelyezése. Ezen kívül a trezorban őrzött bevételt a részlegvezető adta át kétnaponta a pénzszállító cégnek. Az alperes z. üzletében - a felperes munkaviszonya megszüntetéséig - egy üzletvezető és három részlegvezető dolgozott az eladókon kívül. Az irodában elhelyezett trezorhoz három kulcs volt, egy S.B. részlegvezetőnél, a második L.L. részlegvezetőnél, a harmadik pedig a felperes felvételekor az üzletvezetőnél volt. A felperes alkalmazásától kezdve K.N. üzletvezető és a felperes - 2009. májusáig - közösen használta a harmadik trezorkulcsot, úgy, hogy azt állandó jelleggel a nyitott iroda asztali fiókjában tartották. 2009. májusában Sz.P. területi vezető észlelte ezt a gyakorlatot és utasította az üzletvezetőt, hogy a trezorkulcs nem tartható a fiókban, "mindenki hordja a nyakában lévő kulcscsomóján". A területi vezető utasítását K.N. üzletvezető szóban továbbadta a részlegvezetőknek. Ezzel egyidejűleg a felperessel a harmadik trezorkulcs közös használatára nézve úgy állapodott meg, hogy olyan esetekben, amikor az üzletvezető nyitja az üzletet és a felperes nem dolgozik, előző nap este záráskor a felperes hagyja a trezorkulcsot az iroda üvegszekrényében az üzletvezető részére.2009. július 5-én a felperes egyedül dolgozott részlegvezetőként, az üzletvezetőnek aznap nem volt munkanapja. A trezorkulcsot napközben a nyitott iroda üvegszekrényében hagyta, miközben az eladótérben végzett munkát. Az üzlet esti zárásakor észlelte, hogy a kulcs eltűnt, a trezorból pedig 1.463.500 forint hiányzik.

A munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában utalt arra, hogy nem volt vitás, mely szerint a felperes K.N. üzletvezetővel közös trezorkulcsot használt 2009. májusáig oly módon, hogy a kulcsot a nyitott iroda asztali fiókjában tartották. Ezt követően a területi vezető utasítása szerint a közös kulcs használatában úgy állapodtak meg, hogy azt a jövőben az iroda üvegszekrényében fogják tartani. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a rá háruló bizonyítási teher ellenére nem tudta igazolni, hogy az üzletvezetőtől a területi vezető utasításával ellentétes utasítást kapott. Kifejtette, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontjára - az elvárható szakértelem és gondosság megkövetelte volna, hogy az üzlet készpénzét és bevételét tartalmazó trezor kulcsát annak kezelője állandóan magánál, kizárólagos őrizetében tartsa. A felperesnek ez külön munkáltatói utasítás nélkül is kötelezettségét képezte. Álláspontja szerint, amennyiben a felperes a perben bizonyítani tudta volna az üzletvezetőnek a területi vezető utasításával ellentétes utasítását, akkor is csak úgy mentesülhetett volna saját munkajogi felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a kár veszélyére figyelmeztette az üzletvezetőt. Összességében az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az Mt. 103. § (1) bekezdés b) pontjából és a területi vezető utasításából következő lényeges kötelezettségét eshetőleges szándékkal, jelentős mértékben megszegte, ezért az alperesi rendkívüli felmondás megalapozott és jogszerű volt. A felperes fellebbezése folytán eljárt Zala Megyei Bíróság 4.Mf.20.940/2010/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, és a felperest kötelezte 80.000 forint fellebbezési perköltség megfizetésére.A megyei bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással, valamint az abból levont jogi következtetéssel is. Rámutatott arra, hogy a rendkívüli felmondás indoka, vagyis, hogy a felperes a trezor kulcsát szándékosan nem tartotta magánál, világos és okszerű indoka volt a munkaviszony rendkívüli felmondással történő megszüntetésének. Kiemelte, hogy az eset megtörténtekor a felperes a páncélszekrény kulcsa felett, mint az üzlet aznapi felelős vezetője kizárólagosan diszponált. A felperes a per során nem tudta igazolni, hogy az üzletvezető trezorkulcs irodában való tartására egyértelműen utasítást adott volna, ezért a munkaügyi bíróság a felek bizonyítási kötelezettségét és a bizonyítási teher viselését helytállóan minősítette. Álláspontja szerint az utasítás bizonyításának hiányában a felperesnek a 2009. július 5-én a trezorkulcsot magánál kellett volna tartania, mivel aznap az üzletvezető egyáltalán nem volt az üzletben. Miután a felperes nem így járt el, ezért a magatartása legalább súlyosan gondatlan volt és megfelelt az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjában írt rendkívüli felmondási feltételnek. A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes által felhozott körülmények, vagyis az alperes esetleges közrehatása nem a rendkívüli felmondás jogszerűségének megítélése körében jöhetnek szóba, hanem például a felperes kártérítési felelőssége tekintetében. Mivel a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes előírásai szerint minden körülmények között az üvegszekrényben kellett tartania aznap a trezor kulcsát, a munkáltató a felperesi rendkívüli felmondásban írt kötelezettségszegést jogszerűen szankcionálta rendkívüli felmondással. A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára történő utasítását kérte.