BH 2003.10.419 I. Az ügyész perindítási jogosultsága a környezet veszélyeztetésével kapcsolatban.

II. Környezetveszélyeztetést valósít meg az előírt határértéket meghaladó szennyező anyagnak a folyóvízbe juttatása [1995. évi LIII. tv. 4. § j), k) és l) pont, 109. § (2) bek., Pp. 164. § (1) bek.].

A jogerős ítéletben a bíróság elutasította a megyei főügyészség felperes keresetét, amelyben a Sz. Rt. alperesnek a környezetveszélyeztető tevékenységtől való eltiltását kérte. A felperes a keresetét arra alapította, hogy az alperessel szemben 1993-tól kezdve több esetben környezetvédelmi bírságot szabtak ki, mert a kibocsátott szennyvíz szennyezőanyag-tartalma meghaladta az előírt határértéket, és ezzel az alperes a M-i Dunát szennyezte, a tisztításhoz szükséges berendezésekkel nem rendelkezett.

Az alperes azzal védekezett, hogy a víztisztítás érdekében ütemtervet dolgozott ki, amelynek folyamatos megvalósításával a szennyvízkibocsátás egyre inkább csökken.

A jogerős ítélet indokolása szerint az ügyész perindítási jogosultságát a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 109. §-ának (2) bekezdése alapján akkor lehet megállapítani, ha környezeti veszélyeztetés történt, amelynek tényét a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett bizonyítania. A felperes azonban csak a környezetszennyezés tényét bizonyította, azonban ez nem azonos a környezet veszélyeztetésével. A Kvt. 4. §-ának j), k) és l) pontja értelmében csak az a környezetszennyezés valósít meg környezeti veszélyeztetést, amelynek hatására a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke fenyeget, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minősége) csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti. A jogerős ítélet indokolása szerint a környezeti veszélyeztetés bizonyítatlansága folytán a felperes keresete nem alapos.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó ítélet meghozatalát kérte. A felperes szerint bizonyított, hogy az alperes változó mértékben, de folyamatosan szennyezte a M-i Dunát. A szennyezési határérték túllépése pedig önmagában környezetveszélyeztetés. A bírói gyakorlatnak is megfelelően a hét éven keresztül történő folyamatos határérték-túllépés környezetveszélyeztetésnek minősülő környezetkárosítás.

A Legfőbb Ügyészség a felperes felülvizsgálati kérelmét fenntartotta.