62012CJ0556_SUM[1]

A Bíróság (harmadik tanács) 2014. június 19-i ítélete. TDC A/S kontra Teleklagenavnet. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Ostre Landsret - Dánia. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások - 2002/19/EK irányelv - 2. cikk, a) pont - A meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés, és azok használatának lehetővé tétele - 5., 8., 12. és 13. cikk - A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre - A meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés, és azok használatának a lehetővé tételére vonatkozó kötelezettség - Az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozás - A hozzáférési hálózatban található elosztási pontot és a végfelhasználónál található hálózati végpontot összekapcsoló bekötőkábel - A meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség arányossága - 2002/21/EK irányelv - 8. cikk - A nemzeti szabályozó hatóságok feladatainak elvégzésére vonatkozó általános célkitűzések. C-556/12. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2014. június 19.( * )

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások – 2002/19/EK irányelv – 2. cikk, a) pont – A meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés, és azok használatának lehetővé tétele – 5., 8., 12. és 13. cikk – A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre – A meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés, és azok használatának a lehetővé tételére vonatkozó kötelezettség – Az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozás – A hozzáférési hálózatban található elosztási pontot és a végfelhasználónál található hálózati végpontot összekapcsoló bekötőkábel – A meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség arányossága – 2002/21/EK irányelv – 8. cikk – A nemzeti szabályozó hatóságok feladatainak elvégzésére vonatkozó általános célkitűzések”

A C-556/12. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Ostre Landsret (Dánia) a Bírósághoz 2012. december 3-án érkezett, 2012. november 26-i határozatával terjesztett elő az előtte

a TDC A/S

és

a Teleklagenavnet

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: M. Ilešič tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Ó Caoimh, C. Toader és E. Jarašiunas (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Cruz Villalón,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a TDC A/S képviseletében R. Offersen advokat,

–        a dán kormány képviseletében V. Pasternak Jorgensen, meghatalmazotti minőségben, segítője: J. Pinborg advokat,

–        a belga kormány képviseletében M. Jacobs és T. Materne, meghatalmazotti minőségben,

–        a francia kormány képviseletében J.-S. Pilczer és D. Colas, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében L. Nicolae, valamint G. Braun és H. Stovlbak, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2014. január 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 337., 37. o.) módosított, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Hozzáférési irányelv) (HL L 108., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 323. o.; a továbbiakban: hozzáférési irányelv) 2., 8. és 12. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a távközlési szolgáltató TDC A/S (a továbbiakban: TDC) és a Teleklagenavnet (távközlési panaszbizottság) között a végfelhasználók részére az optikai hálózathoz való hozzáférést lehetővé tevő bekötőkábeleknek a valamely másik hírközlési szolgáltató kérelmére történő lefektetésére irányuló kötelezettség tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A hozzáférési irányelv 1. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A [2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002. március 7-i] 2002/21/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv (»keretirányelv«) [HL L 108., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 29. kötet, 349. o.; a továbbiakban: keretirányelv] szerinti keretben ez az irányelv harmonizálja azt, hogy milyen módon szabályozzák a tagállamok az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és a kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférést, valamint ezek összekapcsolását. A cél az, hogy a belső piaci elvekkel összhangban, a hálózatok és szolgáltatások szolgáltatói közötti kapcsolatok olyan keretszabályozása jöjjön létre, amely fenntartható versenyhez, az elektronikus hírközlési szolgáltatások közötti együttműködési képességhez és a fogyasztók számára előnyökhöz vezet.”

4 A hozzáférési irányelv 2. cikkének a) és b) pontja a következőt írja elő:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában [a keretirányelv] 2. cikkében szereplő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni.

A következő fogalommeghatározásokat szintén alkalmazni kell:

a)      »hozzáférés«: eszközök és/vagy szolgáltatások rendelkezésre bocsátása más vállalkozás számára, meghatározott feltételek mellett, kizárólagos vagy nem kizárólagos jelleggel, elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából, beleértve azt is, amikor ezeket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások vagy műsorszolgáltatói tartalomszolgáltatás nyújtására használják. Ez magában foglalja többek között: a hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférést, amely tartalmazhatja a berendezések helyhez kötött vagy nem helyhez kötött módon történő csatlakoztatását (ez különösen tartalmazza a helyi hurokhoz való hozzáférést és a helyi hurok révén történő szolgáltatásnyújtáshoz szükséges eszközökhöz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést); továbbá a fizikai infrastruktúrához való hozzáférést, beleértve az épületeket, alépítményeket és antennatartókat; a megfelelő szoftverrendszerekhez – köztük a működést támogató rendszerekhez – való hozzáférést; az informatikai rendszerekhez vagy adatbázisokhoz való hozzáférést előrendelés, ellátás, rendelés, karbantartás, javítási igények és számlázás céljából; a számfordításhoz vagy az azzal egyenértékű funkcióval rendelkező rendszerekhez való hozzáférést; a helyhez kötött és a mobil rendszerekhez való hozzáférést különösen barangolás céljából; a digitális televíziós szolgáltatások feltételes hozzáférésű rendszereihez való hozzáférést és a virtuális hálózati szolgáltatásokhoz való hozzáférést;

b)      »összekapcsolás«: olyan nyilvános hírközlő hálózatok fizikai és logikai összekapcsolása, amelyeket ugyanaz a vállalkozás vagy különböző vállalkozások használnak, azzal a céllal, hogy az egyik vállalkozás ügyfelei számára lehetővé váljon az ugyanazon vállalkozás vagy egy másik vállalkozás ügyfeleivel [helyesen: felhasználóival] való kommunikáció, vagy pedig a másik vállalkozás által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférés. A szolgáltatásokat nyújthatják az érintett felek, vagy más, a hálózathoz hozzáféréssel rendelkező felek. Az összekapcsolás a nyilvános hálózatüzemeltetők kötött létrehozott különleges hozzáféréstípus.”

5 A hozzáférési irányelvnek „A nemzeti szabályozó hatóságok hatásköre és feladatköre a hozzáférés és az összekapcsolás tekintetében” címet viselő 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A nemzeti szabályozó hatóságok – a [keretirányelv] 8. cikkében foglalt célok érdekében eljárva – ösztönzik és adott esetben biztosítják, ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban, a megfelelő hozzáférést és összekapcsolást, valamint a szolgáltatások átjárhatóságát, feladatkörüket oly módon gyakorolva, hogy az a hatékonyságot, a fenntartható versenyt, valamint a hatékony beruházást és innovációt előmozdítsa, és a végfelhasználók számára a lehető legelőnyösebb legyen.

Különösen, a jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozások vonatkozásában a 8. cikknek megfelelően tehető intézkedések sérelme nélkül, a nemzeti szabályozó hatóságok megállapíthatnak:

a)      végpontok közötti összeköttetés biztosításához szükséges mértékben kötelezettségeket a végfelhasználók hozzáférését ellenőrző vállalkozások számára, beleértve indokolt esetben a kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy kapcsolják össze hálózataikat, ha azok még nincsenek összekapcsolva;

[...]”

6 A hozzáférési irányelv „Kötelezettségek előírása, módosítása, illetve visszavonása” címet viselő 8. cikkének szövege a következő:

„(1)      A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságoknak legyen hatásköre arra, hogy a 9–13a. cikkben meghatározott kötelezettségeket írjanak elő.

(2)      Amennyiben a [keretirányelv] 16. cikke szerint végzett piacelemzés eredményeként egy üzemeltetőt egy bizonyos piacon jelentős piaci erővel rendelkezőként jelölnek ki, a nemzeti szabályozóhatóságok szükség szerint előírják az ezen irányelv 9–13. cikkében meghatározott kötelezettségeket.

[...]

(4)      Az e cikk szerint előírt kötelezettségeknek az azonosított probléma jellegén kell alapulniuk, és a [keretirányelv] 8. cikkében megállapított célokhoz képest arányosaknak és indokoltaknak kell lenniük. [...]

[...]”

7 A hozzáférési irányelvnek „A meghatározott hálózati eszközökhöz való hozzáférésnek és azok használatának a lehetővé tételére vonatkozó kötelezettségek” címet viselő 12. cikke a következőt írja elő:

„(1)      A nemzeti szabályozó hatóság a 8. cikk rendelkezéseivel összhangban kötelezettségeket állapíthat meg az üzemeltetők számára a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére vonatkozóan, többek között olyan helyzetekben, amikor a nemzeti szabályozó hatóság úgy ítéli meg, hogy a hozzáférés biztosításának megtagadása, illetve az ahhoz hasonló hatású indokolatlan feltételek kikötése gátolná kiskereskedelmi szinten a fenntartható versenypiac kialakulását, vagy nem szolgálná a végfelhasználók érdekeit.

[...]

(2)      A nemzeti szabályozó hatóságok annak mérlegelése során, hogy az (1) bekezdésben említett kötelezettségeket előírják-e, és különösen annak vizsgálata során, hogy az ilyen kötelezettségek arányosak lennének-e a [keretirányelv] 8. cikkében foglalt célokkal, különösen a következő tényezőket kötelesek figyelembe venni:

a)      piacfejlődés ütemének tükrében a versengő eszközök használatának vagy üzembe helyezésének műszaki és gazdasági megvalósíthatósága, figyelembe véve a szóban forgó összekapcsolás és/vagy hozzáférés jellegét és típusát, beleértve az egyéb upstream hozzáférési termékek – például az alépítményekhez való hozzáférés – megvalósíthatóságát;

b)      a tervezett hozzáférés szolgáltatásának a kivihetőségét [helyesen: megvalósíthatóságát] a rendelkezésre álló kapacitás alapján;

c)      az eszköz tulajdonosának kezdeti befektetése, figyelembe véve minden közbefektetést és a befektetés kockázatait;

d)      a verseny hosszú távú megőrzésének szükségessége, különös figyelmet fordítva a gazdaságilag hatékony, infrastruktúraalapú versenyre;

[...]”

8 A hozzáférési irányelvnek az „Árellenőrzési és költségszámítási kötelezettségek” címet viselő 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A nemzeti szabályozó hatóság a 8. cikk rendelkezéseivel összhangban az összekapcsolás és/vagy a hozzáférés bizonyos típusainak szolgáltatása tekintetében a költségmegtérülésre és az árszabályozásra vonatkozó kötelezettségeket állapíthat meg – beleértve az árak költségalapúságára vonatkozó és a költségszámítási rendszerekre vonatkozó kötelezettségeket – abban az esetben, ha a piacelemzés azt mutatja, hogy a tényleges verseny hiányának következtében az érintett üzemeltető a végfelhasználók kárára túlságosan magas szinten tarthatja az árakat vagy árprést alkalmazhat. Az üzemeltető általi befektetések – többek között az új generációs hálózatokba való befektetések – ösztönzése érdekében, a nemzeti szabályozó hatóság figyelembe veszi az üzemeltető befektetését, és a megfelelő befektetett tőke ésszerű megtérülését biztosítja számára az adott új hálózati beruházási projekthez szorosan kötődő minden kockázat figyelembevétele mellett.

[...]”

9 A keretirányelv 2. cikkének da) pontja a hálózati végpontot a következőképpen határozza meg: „az a fizikai pont, amelyen az előfizetőnek hozzáférést biztosítanak egy nyilvános hírközlő hálózathoz”.

10 A keretirányelv 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezen irányelvben és a különös irányelvekben meghatározott szabályozási feladatok ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságok a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott célok elérésére irányuló minden ésszerű intézkedést meghozzanak. Az ilyen intézkedéseknek a célokkal arányosnak kell lenniük.

[...]”

11 A keretirányelv 8. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„A nemzeti szabályozó hatóságok többek között a következők révén mozdítják elő a versenyt az elektronikus hírközlő hálózatok, az elektronikus hírközlési szolgáltatások, a kapcsolódó eszközök és szolgáltatások nyújtása terén:

[...]

b)      biztosítják, hogy az elektronikus hírközlési ágazatban, beleértve a tartalomszolgáltatást is, ne legyen versenytorzulás vagy versenykorlátozás;

[...]”

12 A keretirányelv 8. cikke (5) bekezdésének szövege a következő:

„A nemzeti szabályozó hatóságok a (2), (3) és (4) bekezdésben említett politikai célkitűzések elérésére objektív, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos szabályozási alapelveket alkalmaznak többek között az alábbiak révén:

[...]

d)      a hatékony befektetések és újítások előmozdítása az új és megújított infrastruktúrákban, ideértve annak biztosítását, hogy valamennyi hozzáférési kötelezettség esetében megfelelő módon figyelembe vegyék a beruházó vállalkozások kockázatát, valamint ideértve annak engedélyezését is, hogy a beruházók és a hozzáférést igénylő felek között a beruházási kockázatok diverzifikálását célzó különféle együttműködési formák jöjjenek létre, biztosítva egyúttal, hogy a piaci verseny fennmaradjon, és a megkülönböztetésmentesség elve érvényesüljön;

[...]”

A dán jog

13 A távközlési piacon a versenyről és a fogyasztásról szóló, 2007. június 28-i 780. sz. törvény (Lov om konkurrence- og forbrugerforhold pa telemarkedet; a továbbiakban: a 2007. évi törvény) alapeljárásra alkalmazandó változatának 40. cikke a következőt írja elő:

„Az összekapcsolásra vonatkozó rendelkezések a következőkre terjednek ki:

1.      más szolgáltatóknak az eszközökhöz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása vagy azok rendelkezésre bocsátása elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából

[...]

Az (1) bekezdés 1. pontja szerinti, eszközökhöz vagy szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása vagy azok rendelkezésre bocsátása magában foglalja többek között a következőket:

1.      a hálózati elemek, beleértve a helyi hurok és kapcsolódó eszközök átengedését, valamint az eszközök kapcsolatát is,

[...]”

14 A 2007. évi törvény 51. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az IT- og Telestyrelsen [információs és távközlési technológiák igazgatósága] a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra a 84d. cikk értelmében egy vagy több, a (3) bekezdésben említett kötelezettséget ír elő a 76a. cikk sérelme nélkül.

[...]

Az (1) és (2) bekezdés szerint előírt kötelezettségeknek egyedi problémán kell alapulniuk, arányosnak és indokoltnak kell lenniük, tekintettel az 1. cikkben foglalt célokra. Az IT- og Telestyrelsen az adott piacon meghatározza a kötelezettségek terjedelmét és azon összekapcsolási termékek minőségével kapcsolatos követelményeket, amelyekhez a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók hozzáférést kötelesek biztosítani az 51. cikk (3) bekezdésének 1. pontja alapján. [...]

A (4) bekezdésben említett arányosság tekintetében az IT- og Telestyrelsen figyelembe veszi többek között a következőket:

1.      a tervezett összekapcsolás megvalósíthatósága a rendelkezésre álló kapacitás alapján,

2.      az eszköz tulajdonosa kezdeti befektetésének jelentősége, szem előtt tartva a befektetés kockázatait,

3.      adott esetben minden vonatkozó szellemi tulajdonjog.”

15 A 2007. évi törvény helyébe az elektronikus hírközlési hálózatokról és szolgáltatásokról szóló, 169. sz. 2011. március 3-i törvény (lov nr. 169 om elektroniske kommunikationsnet og –tjenester; a továbbiakban: 169/2001. sz. törvény) lépett. Ez a törvény 2011. május 25-én lépett hatályba.

16 A 169/2011. sz. törvény 41. cikke a következőt írja elő:

„Az IT- og Telestyrelsen által a 40. cikk (1) bekezdése alapján hozott határozatokkal kapcsolatban e hatóság a 40. cikk szerinti, jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra egy vagy több kötelezettséget írhat elő. Az IT- og Telestyrelsen az egyes határozatokban meghatározza az ilyen kötelezettségek terjedelmét és tartalmát.

Az (1) bekezdés szerinti kötelezettségek magukban foglalhatják a következőket:

1.      a hálózathoz való hozzáférés [...]

2.      a hátrányos megkülönböztetés tilalma [...]

3.      az átláthatóság [...]

4.      az elkülönített könyvelés [...]

5.      az árszabályozás [...]

6.      a funkcionális szétválasztás [...]

Különös esetekben az IT- og Telestyrelsen – az Európai Bizottság hozzájárulásának megszerzését követően – a (2) bekezdésben foglalt kötelezettségektől eltérő kötelezettségeket is előírhat a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra.

[...]”

17 A 169/2011. sz. törvény 42. cikkének szövege a következő:

„A hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettség a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók azon kötelezettségét jelenti, hogy a szolgáltató hálózati elemeinek, szolgáltatásainak és kapcsolódó eszközeinek meghatározott részéhez tényleges vagy virtuális hálózati hozzáférést ajánljanak fel.

E tekintetben a szolgáltatótól megkövetelhető, hogy eleget tegyen a hálózati hozzáférésre vonatkozó szerződések megkötése vagy módosítása iránti ésszerű kérelmeknek. A kötelezettség magában foglalhatja a következőket:

1.      meghatározott hálózati elemekhez és eszközökhöz – beleértve a nem aktív hálózati elemeket – való hozzáférés biztosítása, a helyi hurok átengedése; többek között olyan szolgáltatás nyújtásának lehetővé tétele, mint a közvetítő-előválasztás, hívásonkénti közvetítőválasztás és az előfizetési vonal viszonteladására vonatkozó ajánlat.

[...]

A hálózathoz való hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettség meghatározása során az IT- og Telestyrelsen különösen a következőket veszi figyelembe:

1.      a piacfejlődés ütemének tükrében a versengő eszközök használatának vagy üzembe helyezésének műszaki és gazdasági megvalósíthatósága, figyelembe véve a szóban forgó hálózati hozzáférés és összekapcsolási rendszer jellegét és típusát,

2.      a tervezett hálózati hozzáférés szolgáltatásának megvalósíthatósága a rendelkezésre álló kapacitás alapján,

3.      az eszköz tulajdonosa kezdeti befektetésének jelentősége, szem előtt tartva minden közbefektetést és a befektetés kockázatait,

4.      a verseny hosszú távú megőrzésének szükségessége, különös figyelmet fordítva a gazdaságilag hatékony, infrastruktúraalapú versenyre.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

18 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a TDC jelentős piaci erővel rendelkezik a réz-, a kábeltévé (koaxiális kábel) és az optikai hálózatokon nyújtott szélessávú hozzáférés nagykereskedelmi piacán.

19 Az IT- og Telestyrelsen – a versennyel kapcsolatos problémák megállapítását követően – 2010. november 3-i határozatában az akkor hatályos 2007. évi törvény alapján több kötelezettséget írt elő a TDC számára, többek között az optikai hálózatán keresztül történő szélessávú hozzáférés iránti ésszerű kérelmek teljesítésére vonatkozóan. Ez a kötelezettség többek között magában foglalta a végfelhasználóknak a – nagysebességű hozzáférés biztosítását szolgáló – optikai hálózattal való összekapcsolása céljából legfeljebb 30 méter hosszú bekötőkábelek lefektetését.

20 A TDC e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Teleklagenavnethez, amely 2011. június 20-i határozatában lényegét tekintve helybenhagyta a vitatott határozatot. A Teleklagenavnet úgy vélte, hogy a hozzáférés iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség arányos abban az értelemben, hogy szükséges, megfelelő és elégséges a hatékony verseny biztosításához. Ezen túlmenően – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – a Teleklagenavnet hangsúlyozta, hogy a keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdésében szereplő rendelkezéseknek megfelelően az IT- og Telestyrelsen 2010. november 3-i határozatának tervezetét közölte a Bizottsággal, amely az e tervezettel kapcsolatos véleményében nem tért ki e kötelezettség vitatott aspektusaira.

21 2011. augusztus 12-én a TDC keresetet nyújtott be a Teleklagenavnet 2011. június 20-i határozatával szemben a Retten pa Frederiksberghez (frederiksbergi elsőfokú bíróság), amely az ügyet – az abban felmerülő elvi kérdésekre tekintettel – az Ostre Landsrethez (keleti regionális bíróság) helyezte át.

22 Ezen utóbbi bíróság előtt a TDC azzal érvel, hogy a bekötőkábeleknek az optikai hálózathoz való lefektetésére irányuló, az IT- og Telestyrelsen által előírt kötelezettség új infrastruktúrák létrehozására irányuló kötelezettséget képez, holott – véleménye szerint – a „hozzáférésnek” a hozzáférési irányelv szerinti fogalma nem terjed ki ilyen infrastruktúrák kiépítésére. Hozzáfűzi, hogy ez a kötelezettség jelentős pénzügyi terhet jelent, ily módon pedig e kötelezettség esetében nem teljesül az ugyanezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő arányosság elve.

23 A Teleklagenavnet a maga részéről kifejti, hogy az érintett piacon versennyel kapcsolatos problémák tapasztalhatók Dániában, ahol először is az optikai hálózatot éppen fejlesztik, és ahol másodszor – más hálózatoktól (réz-, koaxális) eltérően – ezt a hálózatot első kiépítésének időpontjában nem kapcsolják közvetlenül a végfelhasználóhoz. Véleménye szerint a bekötőkábelek lefektetésére irányuló kötelezettség nem új infrastruktúrák kialakítására irányuló kötelezettséget képez, hanem a már meglévő optikai hálózat műszaki kiigazítását jelenti. A Teleklagenavnet úgy véli, hogy a hozzáférési irányelv 8. és 12. cikke értelmében az IT- og Telestyrelsen még akkor is jogosult az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók számára az összekapcsolásra vonatkozóan más szolgáltatóktól érkező ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettséget előírni, ha ez a hálózat – többek között – ásási munkálatok formájában történő kiigazítását teheti szükségessé. Megjegyzi, hogy ilyen kötelezettség megállapítása esetén az előírt intézkedések arányosságát az eszköz tulajdonosa eredeti befektetéseinek jelentőségére figyelemmel értékelik.

24 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban az Ostre Landsret kifejti, hogy az alapeljárás tárgyát a TDC optikai hálózatához való hozzáférés iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség terjedelme képezi. Még pontosabban, e bíróság szerint, az a fő kérdés, hogy a 2007. évi törvény és a hozzáférési irányelv alapján egy ehhez hasonló kötelezettség járhat-e azzal a hatással, hogy – valamely versenytárs távközlési szolgáltató kérésére – a TDC köteles az optikai hálózatát a végfelhasználóval összekapcsoló bekötőkábeleket lefektetni, ami akár 30 méter hosszan végzett ásási munkálatokat is szükségessé tehet.

25 E körülmények között az Ostre Landsret felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      A hozzáférési irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett »hozzáférés« fogalma magában foglalja-e a hozzáférési hálózatban található elosztási pont és a végfelhasználó helyiségeinél lévő végződtetési szegmens közötti bekötőkábel-fektetés formájában való hozzáférést? Befolyásolja-e a kérdésre adott választ az, hogy az ilyen bekötőkábelek legfeljebb 30 méter hosszúak lehetnek?

2)      A hozzáférési irányelv 2. és 8. cikkével együttesen értelmezett 12. cikkében foglalt »a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés […], és azok használata« fordulat vonatkozik-e a legfeljebb 30 méter hosszú bekötőkábelnek a hozzáférési hálózatban található elosztási pont és a végfelhasználó helyiségeinél lévő végződtetési szegmens közötti lefektetésére?

3)      Az első és második kérdésre – amelyek esetében a hozzáférés biztosítására vonatkozó kötelezettség például annak előírását jelenti, hogy bekötőkábeleket fektessenek le a hozzáférési hálózatban található elosztási pont és a végfelhasználó helyiségeinél lévő végződtetési szegmens között – adandó válasz szempontjából releváns-e az, hogy az elektronikus hírközlési hálózat tulajdonosának olyan beruházást kell végeznie, amely jelentősen meghaladja azon elektronikus hírközlési hálózat megszerzésének költségét, amelyhez a hozzáférést biztosítani kell?

4)      A harmadik kérdésre adandó válasz szempontjából releváns-e az, hogy a tulajdonos számára az előírt árszabályozási kötelezettségen keresztül megtérülhet a bekötőkábelek lefektetésének költsége?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első és a második kérdésről

26 Együttesen vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a hozzáférési irányelv 2. cikkének a) pontját, 8. cikkét, valamint 12. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy a nemzeti szabályozóhatóság jogosult-e az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező hírközlési szolgáltatóra – a tulajdonában lévő meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség alapján – a versenytárs szolgáltatók kérelmére a hozzáférési hálózatban található elosztási pontot a végfelhasználónál található hálózati végponttal összekapcsoló, legfeljebb 30 méter hosszú bekötőkábel lefektetésére irányuló kötelezettséget előírni.

27 E kérdések megválaszolásához fel kell idézni a hozzáférési irányelvben a nemzeti szabályozóhatóságokra ruházott, a szolgáltatókra a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség előírására vonatkozó jogköröket, majd pedig értelmezni kell a „meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés, és azok használata” fogalmat, annak vizsgálata előtt, hogy mely feltételeknek kell együttesen teljesülniük ahhoz, hogy ilyen kötelezettségeket lehessen előírni.

28 Mindenekelőtt, ami a nemzeti szabályozóhatóságoknak a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség előírására irányuló jogkörét illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a hozzáférési irányelv 8. cikkének (2) bekezdése szerint, amennyiben a keretirányelv 16. cikke szerint végzett piacelemzés eredményeként egy szolgáltatót egy bizonyos piacon jelentős piaci erővel rendelkezőként jelölnek ki, a nemzeti szabályozóhatóságok előírják a hozzáférési irányelv 9–13. cikkében meghatározott kötelezettségeket.

29 E kötelezettségek között szerepelnek a hozzáférési irányelv 12. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt kötelezettségek, amely albekezdés szerint a nemzeti szabályozó hatóság ugyanezen irányelv 8. cikkének rendelkezéseivel összhangban kötelezettségeket állapíthat meg a szolgáltatók számára a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére vonatkozóan, többek között olyan helyzetekben, amikor a nemzeti szabályozó hatóság úgy ítéli meg, hogy a hozzáférés biztosításának megtagadása, illetve az ahhoz hasonló hatású indokolatlan feltételek kikötése gátolná kiskereskedelmi szinten a fenntartható versenypiac kialakulását, vagy nem szolgálná a végfelhasználók érdekeit.

30 Következésképpen ez a – hozzáférési irányelv 8. cikkével összefüggésben értelmezett – 12. cikk felruházza a nemzeti szabályozóhatóságokat azzal a jogkörrel, hogy az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatókra a hálózatuk meghatározott elemeihez és a kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettséget írjon elő.

31 Ezután „a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésnek” a hozzáférési irányelv 12. cikke (1) bekezdésének értelmében vett fogalmát illetően meg kell jegyezni, hogy ezen irányelv 2. cikkének a) pontja szerint a „hozzáférés” fogalma a következőkre terjed ki: eszközök és/vagy szolgáltatások rendelkezésre bocsátása más vállalkozás számára, meghatározott feltételek mellett, kizárólagos vagy nem kizárólagos jelleggel, elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából, beleértve azt is, amikor ezeket az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások vagy műsorszolgáltatói tartalomszolgáltatás nyújtására használják. Ez a rendelkezés pontosítja, hogy a „hozzáférés” magában foglalja többek között: a hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférést, amely tartalmazhatja a berendezések helyhez kötött vagy nem helyhez kötött módon történő csatlakoztatását, ideértve különösen a helyi hurokhoz való hozzáférést, és a helyi hurok révén történő szolgáltatásnyújtáshoz szükséges eszközökhöz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, a fizikai infrastruktúrához való hozzáférést, beleértve az épületeket, alépítményeket és antennatartókat, valamint a helyhez kötött és a mobil rendszerekhez való hozzáférést különösen barangolás céljából.

32 Ily módon e rendelkezés szövegéből az következik egyrészt, hogy a „hozzáférés” fogalma magában foglalja az eszközök és/vagy szolgáltatások más vállalkozás számára, elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása céljából történő rendelkezésre bocsátását lehetővé tevő fejlesztések megvalósítását, amint azt a főtanácsnok indítványának 17. és 18. pontjában hangsúlyozza, másrészt pedig, hogy az abban felsorolt hozzáférési formák listája nem kimerítő.

33 A hozzáférési irányelv 2. cikkének a) pontja ugyanakkor nem pontosítja, hogy az e rendelkezés értelmében vett hozzáférés magában foglalhatja-e a hozzáférési hálózatban található elosztási pont és a végfelhasználónál található hálózati végpont közötti, a meglévő hálózathoz való hozzáférés megvalósításához szükséges bekötőkábelt.

34 E feltételek mellett „a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés” hozzáférési irányelv 12. cikke (1) bekezdése szerinti fogalmának értelmezéséhez a „hozzáférésnek” az ezen irányelv 2. cikkének a) pontjában előírt fogalmát kell megvizsgálni, figyelemmel az irányelv rendszerére és az azzal elérni kívánt célkitűzésekre.

35 A hozzáférési irányelv rendszerét illetően elegendő megjegyezni, hogy az irányelv 2. cikkének b) pontja az összekapcsolást olyan nyilvános hírközlő hálózatok fizikai és logikai összekapcsolásaként határozza meg, amelyeket ugyanaz a vállalkozás vagy különböző vállalkozások használnak, azzal a céllal, hogy az egyik vállalkozás ügyfelei számára lehetővé váljon az ugyanazon vállalkozás vagy egy másik vállalkozás ügyfeleivel való kommunikáció, vagy pedig a másik vállalkozás által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférés.

36 Márpedig a hozzáférési irányelvnek a hozzáférés és az összekapcsolás tekintetében a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörére és feladatkörére vonatkozó 5. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja előírja, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok a végpontok közötti összeköttetés biztosításához szükséges mértékben kötelezettségeket állapíthatnak meg a végfelhasználók hozzáférését ellenőrző vállalkozások számára, beleértve indokolt esetben a kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy kapcsolják össze hálózataikat, ha azok még nincsenek összekapcsolva.

37 E rendelkezésekből kitűnik, hogy a „hozzáférés” ezen irányelv értelmében vett fogalma magában foglalhatja a meglévő hálózat olyan fejlesztését, amely lehetővé teszi az említett hálózat és a végfelhasználó összekapcsolásának megvalósítását.

38 Ami a hozzáférési irányelv célkitűzéseit illeti, az irányelv 1. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a cél az, hogy „olyan keretszabályozás […] jöjjön létre, amely fenntartható versenyhez, az elektronikus hírközlési szolgáltatások közötti együttműködési képességhez és a fogyasztók számára előnyökhöz vezet”.

39 Ily módon a keretirányelv 8. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a keretirányelvben és a különös irányelvekben – ekként pedig különösen a hozzáférési irányelvben – meghatározott szabályozási feladatok ellátása során a nemzeti szabályozó hatóságoknak az e cikkben meghatározott – az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások terén a verseny előmozdításából, a belső piac fejlődéséhez való hozzájárulásból, valamint az uniós polgárok érdekeinek előmozdításából álló – célok elérésére irányuló minden ésszerű intézkedést meg kell hozniuk.

40 A nemzeti szabályozó hatóságoknak – a keretirányelv 8. cikkében foglalt célok érdekében eljárva – a hozzáférési irányelv 5. cikkének (1) bekezdése első albekezdésében rájuk ruházott jogkörökkel és feladatokkal összefüggésben biztosítaniuk kell, az irányelv rendelkezéseivel összhangban, a megfelelő hozzáférést és összekapcsolást, valamint a szolgáltatások átjárhatóságát, feladatkörüket pedig oly módon kell gyakorolniuk, hogy az a hatékonyságot, a fenntartható versenyt, valamint a hatékony beruházást és innovációt előmozdítsa, és a végfelhasználók számára a lehető legelőnyösebb legyen.

41 A hozzáférési irányelv 5. cikkének (1) bekezdését illetően a Bíróság megállapította, hogy e bekezdés szövegéből kitűnik, hogy a nemzeti szabályozóhatóságok feladata a megfelelő hozzáférés és összekapcsolás, valamint a szolgáltatások interoperabilitásának biztosítása taxatíve fel nem sorolt eszközökkel (TeliaSonera Finland ítélet, C-192/08, EU:C:2009:696, 58. pont).

42 Ugyanígy meg kell állapítani, hogy a piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók tekintetében előírható, a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettségeket nem taxatíve határozták meg, hanem azokat a nemzeti szabályozóhatóságoknak eseti alapon, a keretirányelv 8. cikkében meghatározott célkitűzésekre tekintettel kell előírniuk.

43 A fentiekből következik, hogy „a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés” hozzáférési irányelv 2. cikkének a) pontja és 12. cikkének (1) bekezdése szerinti fogalma magában foglalhatja a hozzáférési hálózatban található elosztási pontot a végfelhasználónál található hálózati végponttal összekapcsoló bekötőkábelek lefektetését.

44 Végezetül a nemzeti szabályozóhatóságok számára az adott piacon a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettségnek a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltató részére történő előírását lehetővé tevő feltételeket illetően meg kell jegyezni, hogy a hozzáférési irányelv 8. cikkének (4) pontja kimondja, hogy az ilyen jellegű szolgáltatók részére a nemzeti szabályozóhatóságok által előírt kötelezettségeknek az azonosított probléma jellegén kell alapulniuk, továbbá a keretirányelv 8. cikkének (4) bekezdésében megállapított és a jelen ítélet 39. pontjában felidézett célokhoz képest arányosaknak és indokoltaknak kell lenniük.

45 Ebből az következik, hogy a nemzeti szabályozóhatóságok előírhatnak az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatóra – a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség alapján – a versenytárs szolgáltatók kérelmére a hozzáférési hálózatban található elosztási pontot a végfelhasználónál található hálózati végponttal összekapcsoló bekötőkábel lefektetésére irányuló kötelezettséget, amennyiben ez a kötelezettség az azonosított probléma jellegén alapul, továbbá amennyiben az a keretirányelv 8. cikkének (1) bekezdésében megállapított célokhoz képest arányos és indokolt.

46 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Teleklagenavnet szerint a TDC – optikai hálózata bővítésének különleges módja miatt – eldöntheti, hogy a háztartások mikor kapcsolódhatnak az optikai hálózathoz, ami egyértelmű versenyelőnyt biztosít számára az új kiskereskedelmi szintű ügyfelek megszerzésében, mivel az új ügyfeleket – szerződés alapján – legalább hat hónapos hűségidőszak köti a TDC-hez. A bekötőkábelek lefektetésére vonatkozó, a TDC-re háruló kötelezettség tehát annak biztosítására irányul, hogy a versenytárs szolgáltatók a TDC-vel azonos feltételek mellett használhassák a TDC optikai hálózatát azokon a területeken, ahol a kábelt már lefektették, azon végfogyasztók tekintetében, akiket még nem kapcsoltak a hálózathoz. A bekötőkábelek lefektetése elengedhetetlen előfeltétele annak, hogy a TDC-vel versengő szolgáltatók a TDC-vel való tisztességes verseny feltételei mellett ügyfeleket szerezzenek azzal a céllal, hogy számukra optikai kábelek révén nyújtott szolgáltatásokat kínáljanak.

47 E tényezőkre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság feladata értékelni azt, hogy a hozzáférési hálózatban található elosztási pontot a végfelhasználónál található hálózati végponttal összekapcsoló, legfeljebb 30 méter hosszú bekötőkábel lefektetésére vonatkozóan a nemzeti szabályozóhatóság által a TDC-re előírt kötelezettség az azonosított probléma jellegén alapul-e, valamint hogy a keretirányelv 8. cikkének (1) bekezdésében megállapított célokhoz képest arányos és indokolt-e.

48 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésére azt a választ kell adni, hogy a hozzáférési irányelv 2. cikkének a) pontját, 8. cikkét, valamint 12. cikkét akként kell értelmezni, hogy a nemzeti szabályozóhatóság jogosult az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező hírközlési szolgáltatóra – a tulajdonában lévő meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség alapján – a versenytárs szolgáltatók kérelmére a hozzáférési hálózatban található elosztási pontot a végfelhasználónál található hálózati végponttal összekapcsoló, legfeljebb 30 méter hosszú bekötőkábel lefektetésére irányuló kötelezettséget előírni, amennyiben ez a kötelezettség az azonosított probléma jellegén alapul, továbbá amennyiben az a keretirányelv 8. cikkének (1) bekezdésében megállapított célokhoz képest arányos és indokolt, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

A harmadik és a negyedik kérdésről

49 Együttesen vizsgálandó harmadik és negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a hozzáférési irányelvnek – az irányelv 13. cikkével összefüggésben értelmezett – 8. és 12. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy valamely nemzeti szabályozóhatóságnak, amennyiben valamely elektronikus hírközlési hálózat tulajdonjogával rendelkező szolgáltató számára azt írja elő, hogy a végfelhasználónak az e hálózattal való összekapcsolása céljából bekötőkábeleket fektessen le, figyelembe kell vennie az érintett szolgáltató által megvalósított kezdeti befektetést és a bekötőkábelek lefektetésével kapcsolatos költségek megtérülését lehetővé tevő árszabályozás meglétét.

50 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a hozzáférési irányelv 12. cikke (2) bekezdésének a–d) pontja értelmében a nemzeti szabályozóhatóságok annak mérlegelése során, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett kötelezettségeket előírják-e, és különösen annak vizsgálata során, hogy az ilyen kötelezettségek arányosak lennének-e a keretirányelv 8. cikkében foglalt célokkal, különösen a következő tényezőket kötelesek figyelembe venni: a piacfejlődés ütemének tükrében a versengő eszközök használatának vagy üzembe helyezésének műszaki és gazdasági megvalósíthatóságát, figyelembe véve a szóban forgó összekapcsolás és/vagy hozzáférés jellegét és típusát, a tervezett hozzáférés szolgáltatásának a megvalósíthatóságát az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók számára előírt kötelezettségek arányosságának értékelése céljából, az eszköz tulajdonosának kezdeti befektetését, figyelembe véve minden közbefektetést és a befektetés kockázatait, valamint a verseny hosszú távú megőrzésének szükségességét, különös figyelmet fordítva a gazdaságilag hatékony, infrastruktúraalapú versenyre.

51 Ami a hozzáférési irányelv 13. cikkének (1) bekezdését illeti, az azt írja elő, hogy a nemzeti szabályozóhatóság az összekapcsolás és/vagy a hozzáférés bizonyos típusainak szolgáltatása tekintetében a költségmegtérülésre és az árszabályozásra vonatkozó kötelezettségeket állapíthat meg az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező vállalkozásokkal szemben abban az esetben, ha a piacelemzés azt mutatja, hogy a tényleges verseny hiányának következtében az érintett szolgáltató a végfelhasználók kárára túlságosan magas szinten tarthatja az árakat vagy árprést alkalmazhat. A szolgáltató általi befektetések – többek között az új generációs hálózatokba való befektetések – ösztönzése érdekében, a nemzeti szabályozó hatóságnak figyelembe kell vennie a szolgáltató befektetését, és biztosítania kell számára a megfelelő befektetett tőke ésszerű megtérülését, az adott új hálózati beruházási projekthez szorosan kötődő minden kockázat figyelembevétele mellett.

52 A keretirányelv 8. cikkének (5) bekezdése egyébként azt is pontosítja, hogy a verseny előmozdítására, a belső piac fejlődéséhez való hozzájárulásra, valamint az uniós polgárok érdekeinek előmozdítására irányuló célok elérése érdekében a nemzeti szabályozóhatóságoknak objektív, átlátható, megkülönböztetésmentes és arányos szabályozási alapelveket kell alkalmazniuk. Ezen elvek között szerepel – e rendelkezés d) pontjában – az új és megújított infrastruktúrákba való hatékony befektetések és az azokban alkalmazott újítások előmozdításának elve, ideértve annak biztosítását, hogy valamennyi hozzáférési kötelezettség esetében megfelelő módon figyelembe vegyék a beruházó vállalkozások kockázatát, valamint ideértve annak engedélyezését is, hogy a beruházók és a hozzáférést igénylő felek között a beruházási kockázatok diverzifikálását célzó különféle együttműködési formák jöjjenek létre, biztosítva egyúttal, hogy a piaci verseny fennmaradjon, és a megkülönböztetésmentesség elve érvényesüljön.

53 A fentiekből következik, hogy – amint azt a főtanácsnok az indítványának 37. és 38. pontjában megállapította – az előírt kötelezettség keretirányelv 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő célokhoz képest arányos jellegének vizsgálata során a nemzeti szabályozóhatóságoknak figyelembe kell venniük – egyéb tényezők mellett – az eszközök tulajdonosának kezdeti befektetését és az árszabályozási rendszer meglétét. Ily módon, amikor a nemzeti szabályozóhatóságok az eszközök tulajdonosát – a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség alapján – a meglévő hálózat olyan fejlesztésére kötelezik, amely lehetővé teszi az említett hálózat és a végfelhasználó összekapcsolásának megvalósítását, figyelembe kell venniük e fejlesztés költségeit.

54 E megfontolások összességéből az következik, hogy a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a hozzáférési irányelvnek az irányelv 13. cikkével összefüggésben értelmezett 8. és 12. cikkét akként kell értelmezni, hogy valamely nemzeti szabályozóhatóságnak, amennyiben az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező hírközlési szolgáltató számára azt írja elő, hogy a végfelhasználónak az e hálózattal való összekapcsolása céljából bekötőkábeleket fektessen le, figyelembe kell vennie az érintett szolgáltató által megvalósított kezdeti befektetést és a bekötőkábelek lefektetésével kapcsolatos költségek megtérülését lehetővé tevő árszabályozás meglétét.

A költségekről

55 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2009. november 25-i 2009/140/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Hozzáférési irányelv) 2. cikkének a) pontját, 8. cikkét, valamint 12. cikkét akként kell értelmezni, hogy a nemzeti szabályozóhatóság jogosult az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező hírközlési szolgáltatóra – a meghatározott hálózati elemekhez és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférés iránti, és az azok használata iránti ésszerű kérelmek teljesítésére irányuló kötelezettség alapján – a versenytárs szolgáltatók kérelmére a hozzáférési hálózatban található elosztási pontot a végfelhasználónál található hálózati végponttal összekapcsoló, legfeljebb 30 méter hosszú bekötőkábel lefektetésére irányuló kötelezettséget előírni, amennyiben ez a kötelezettség az azonosított probléma jellegén alapul, továbbá amennyiben a 2009/140 irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Keretirányelv) 8. cikkének (1) bekezdésében megállapított célokhoz képest arányos és indokolt, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

2) A 2009/140 irányelvvel módosított 2002/19 irányelvnek – az irányelv 13. cikkével összefüggésben értelmezett – 8. és 12. cikkét akként kell értelmezni, hogy valamely nemzeti szabályozóhatóságnak, amennyiben az adott piacon jelentős piaci erővel rendelkező hírközlési szolgáltató számára azt írja elő, hogy a végfelhasználónak az e hálózattal való összekapcsolása céljából bekötőkábeleket fektessen le, figyelembe kell vennie az érintett szolgáltató által megvalósított kezdeti befektetést és a bekötőkábelek lefektetésével kapcsolatos költségek megtérülését lehetővé tevő árszabályozás meglétét.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: dán.