BH 2002.12.482 Korlátozott lakáshasználatot eredményező károkozás miatt érvényesített vagyoni és nem vagyoni kárigény elbírálásának szempontjai [Ptk. 339. § (1) bek., 355. § (4) bek.].

Az I-II. r. alperesek 1997-ben vásárolták meg a perbeli lakóépület tetőterét, és ott építkeztek. A lakóház cseréptetejét 1997 novemberében megbontották, és a felperesek III. emeleten levő 1,5 szobás lakásának nagyszobája felett alakították ki a lakás nyitott teraszát. A felperesek bejelentésére az önkormányzat városüzemeltetési osztályának képviselője 1997. december 12-én helyszíni ellenőrzést tartott, és az ügyintéző megállapította, hogy a felperesek lakásának nagyszobájában 2 db 30x40 cm-es nagyságú beázási nyom található. Az önkormányzat jegyzője az 1997. december 31-én kelt határozatával felszólította az építtető alpereseket a tetőtéri ingatlanon a terasz vízszigetelésének elvégzésére. Az alperesek a munkát elvégeztették; ezt az 1998. január 15-én tartott helyszíni szemrevételezés során a városüzemeltetési iroda képviselője megállapította.

A felperesek 1998. január 21-én újabb beázást jelentettek az önkormányzatnál. A városüzemeltetési iroda megbízottja az újabb szemle alapján megállapította, hogy a korábbi beázási folt még nagyobb lett, felülete felhólyagosodott, és az ellenőrzés ideje alatt is folyamatosan csöpögött a víz. Az elkészített szigetelés tehát nem megfelelő, illetőleg a kivitelező nem szüntette .meg a hiba valódi okát. A jegyző az 1998. január 22-én kelt határozatával 20 000 forint pénzbírságot szabott ki, és kötelezte az alpereseket a tetőterasz szigetelésének elvégzésére 1998. január 26-ig. Az I-II. r. alperesek a határozatban foglaltaknak eleget tettek. A városüzemeltetési iroda képviselője 1998 áprilisában ellenőrizte a munkát, amikor az ideiglenes fedést a teraszról lebontották az I-II. r. alperesek. Ekkor nagyobb mennyiségű víz szétöntése után beázást nem tapasztaltak.

felperesek már a folyamatban levő perben bejelentették, hogy 1998. december 15-16-án újból beázott a lakásuk. A városüzemeltetési iroda ekkor előírta az alperesek részére a kúpcserepek végének lezárását és a terasz bádogszegélyének tömítését. Ezt az I-II. r. alperesek elvégeztették, a munkát a hatóság 1999 márciusában ellenőrizte, és annak elvégzését megállapította.

A felperesek módosított keresetükben a nagyszoba károsodásának kijavításával és a lakás korlátozott használatával járó vagyoni, valamint a családi életükben jelentős események méltóképpen való megünneplésének elmaradásával kapcsolatos nem vagyoni kárigényüket érvényesítették, és az alperesek egyetemleges marasztalását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a III. r. biztosító társaság alperessel szemben a keresetet elutasította, de az I-II. r. alpereseket egyetemlegesen kötelezte 204 500 forint és ebből 124 500 forint után 1998. november 1-jétől, míg 30 000 forint után 1998. szeptember 1-jétől járó késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét az I-II. r. alperesekkel szemben is elutasította.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, és az I-II. r. alpereseket további 105 000 forint és ennek 1998. július 15-től járó kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan az ítélet fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy a marasztalás összegét 204 500 forintról 216 500 forintra, ezen belül 124 500 forintról 136 500 forintra, az elsőfokú ítéletben megjelölt kamatfizetés kezdő időpontjának a változatlanul hagyása mellett kijavította.

A másodfokú bíróság is tényként állapította meg, hogy az I-II. r. alperesek építkezése során a felperesek lakásának nagyszobája többször, 1997. december 12-én, 1998. június 21-én és 1998. december 15-én beázott, az elvégeztetett javítási munkák ellenére. A javítás költségét 50 000 forintban határozta meg azzal, hogy ennek megfizetésével a felperesek oldalán gazdagodás nem következett be, mert az 1996-ban elvégzett festés ellenére már 1997 decemberében ismét szükségessé vált a javítás. A felperesek lakásának használata a beázás miatt korlátozott volt, a felperesek a nagyszobát nem tudták használni, és arra kényszerültek, hogy a félszobában lakjanak. Miután a lakáshasználatnak vagyoni értéke van, a felperesek károsodása megállapítható. Azt azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok nem erősítik meg, hogy a felperesek március végétől október elejéig, hét hónapon át állandó jelleggel a hétvégi házukban tartózkodtak. A korlátozott lakáshasználattal felmerülő kárigényüket ezért erre az időszakra is érvényesíthetik. A családi eseményeknek az otthonukban való megünneplése, az e körben kialakult szokásuk pedig bizonyított volt, és a születésnapok sorából kiemelkedő hetvenedik, illetőleg az ötvenedik házassági évforduló megünneplésének az elmaradása mindenképpen olyan hátrány, amely azoknak más helyszínen való megtartása esetén is fennállana. Az I-II. r. alperesek ezért a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján kötelesek a felperesek 291 500 forint vagyoni és 30 000 forint nem vagyoni kárának a megtérítésére.

A jogerős ítélet felülvizsgálatát az I-II. r. alperesek kérték. A jogszabálysértést az ítélet megalapozatlanságában jelölték meg. Álláspontjuk szerint a bíróságok a tényállást iratellenesen állapították meg, és a megalapozatlan tényállásból téves jogi következtetéseket vontak le. Arra hivatkoztak, hogy a felperesek lakásában csak 1997. novemberétől 1998. január 21-ig terjedő időben volt beázás, és az ebből eredő károk kijavítására 30 000 forint megtérítése indokolt. Ennek megfizetését vállalták. A további javítási költség megítélésével azonban a felperesek alaptalanul gazdagodnának. A nem vagyoni kárigényük is alaptalan, mert a családi ünnepek elmaradása nem hozható okozati összefüggésbe a lakás beázásával, de 1998. nyarán már megfelelő szellőztetéssel, illetőleg a beázási hiba kijavításával a nagyszoba rendeltetésszerű használatra alkalmassá tehető lett volna. A lakás korlátozott használhatósága miatt indokolatlan a vagyoni kár megítélése is, mert emiatt a felperesek vagyonában mérhető csökkenés nem volt, és elmaradt haszon sem mutatható ki. Vitatták az I-II. r. alperesek a felperesek lakásában 1998 decemberében tapasztalt penészesedésnek az 1997 novemberében bekövetkezett beázással való okozati összefüggését, és utaltak a bizonyítás anyagára. Iratellenesnek tartották a jogerős ítéletnek azt a ténymegállapítását, hogy korabeli iratok bizonyítják az 1998. június 21-i és 1998. december 15-i beázásokat. Kérték ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek kárigényének 30 000 forint feletti elutasítását.

A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.