A Fővárosi Törvényszék K.33639/2007/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 201. §] Bíró: Huber Gábor

Fővárosi Bíróság

2.K.33639/2007/9.

A Magyar Köztársaság nevében !

A Fővárosi Bíróság

a dr. Korba Szabolcs jogtanácsos által képviselt felperes (cím.)

dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt

Gazdasági Versenyhivatal (cím.) - alperes ellen

-

versenyügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében

meghozta az alábbi

Í t é l e t e t

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg 16.500 (tizenhatezer-ötszáz) forint le nem rótt kereseti eljárási illetéket.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt nap alatt a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, a Fővárosi Bíróságnál három példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s:

A felperes 2001. április 17.-én vezette be a ... bankkártyát, melynek éves díja 2005. január 1-jétől a Hirdetmény szerint 150 forint azzal, hogy új kártyaszerződés esetén az első éves díjat nem számítja fel a felperes. Felperes a ... és ... bankkártyáit szintén 2001. április 17.-én vezette be; 2005. január 1-jétől e kártyák éves díja 450 forint a Hirdetmény szerint, új szerződés esetén az első évben díjat nem kell fizetni. A termék bevezetésétől a felperes ... honlapján "Kérdések és válaszok", "Díjak, költségek" cím alatt az alábbi tájékoztatás volt olvasható: "... kártya esetében nem számítunk fel kártyadíjat, új ... és ... kártyánál a díj 300 forint, de az első évben szintén nem kerül felszámításra".

A 2005. májusi lezárású leporellón az ... ... kártya jellemzői között az alábbi volt olvasható: "A kártya éves díj nélkül igényelhető".

Alperes 2007. február 12.-én versenyfelügyeleti eljárást indított felperessel szemben, melynek eredményeként 2007. június 5. napján hozott VJ-30/2007/20. sorszámú határozatával megállapította, hogy felperes a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatást tett közzé a ..., ... ... és ... ... bankkártyák esetében felszámított kártyadíjról a 2005-2007 években internetes honlapján "Kérdések és válaszok" oldalán, illetve az ... ... kártya éves díjáról a 2005. májusi lezárású leporellón. Alperes 5.000.000 forint versenyfelügyeleti bírság megfizetésére kötelezte a felperest.

Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes hirdetménye és a honlapon, illetve leporellón megjelent tájékoztatás a ... kártya vonatkozásában ellentétes volt, mert felperes a honlapon közöltekkel ellentétben kártyadíjat számított fel, és a díjmentesség csak az első évre vonatkozott. Megállapította, hogy a ... ... és ... kártyák esetében a hirdetményhez képest alacsonyabb összegben került megjelölésre az éves kártyadíj. A leporelló kapcsán megállapította, hogy a ... kártya csak az igénylés első évében díjmentes, a szerződés azonban határozatlan időre jön létre és az első évet követően az éves díjat meg kell fizetni.

Alperes megállapította, hogy felperes az ismertetett kommunikációval az 1996. évi LXVII. törvény (Tpvt.) 8.§ (2) bekezdés a) és d) pontját megsértette. Hivatkozott arra, hogy pénzügyi szolgáltatások esetében a fogyasztó és a pénzügyi szolgáltatók között információs asszimmetria áll fenn, a fogyasztó és a bank közötti kölcsönös bizalom kiemelkedő jelentőségű. Utalt arra, hogy a vállalkozáshoz vagy termékhez kötődő tulajdonságnak az állítás ideje alatt igaznak és pontosnak kell lennie, a Tpvt. 8.§ (2) bekezdés a) pont megsértéséhez elegendő, ha a vállalkozás magatartása a fogyasztók megtévesztésére objektíve alkalmas, mely hiányos tájékoztatással is megvalósítható; a fogyasztók tisztességtelen befolyásolására alkalmas tájékoztatás a jogsértő információk közreadásával befejeződik, a panaszok léte vagy hiánya irreleváns. Megállapította alperes, hogy a bankkártya termékek esetén a kártya éves díja a szolgáltatás lényeges tulajdonsága, melyről a vizsgált tájékoztatások valótlan, hiányos információt tartalmaztak; azt az üzenetet közvetítették, hogy egyes esetekben ingyenesen, más esetekben kedvezőbb áron juthatnak a kártyához a fogyasztók, mint a valóságban. Rögzítette, hogy a tájékoztatások és a szolgáltatás célcsoportja egy olyan korosztály, mely az átlagos fogyasztónál kevesebb háttérinformációval rendelkezik, közvetett címzettek a szülők. Hivatkozott a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv preambulumára, az irányelvhez tartozó feketelista 28. pontjára. Megállapította, hogy a helyes információt tartalmazó hirdetmény a honlapon szerepelt, de a téves tájékoztatást tartalmazó oldalról az nem volt közvetlenül elérhető. Megjegyzésként utalt a Vj-50/2007. számú ügyben hozott határozatának azon megállapítására, mely szerint nem szükségszerű, hogy a fogyasztó észleli a honlapon elérhető információk közötti ellentmondást, figyelemmel arra is, hogy a tájékoztatás kategorikus megfogalmazású volt. Megállapította, hogy a versenyjogi felelősség alóli mentesülésre nem alkalmas a felperes honlapján található alábbi közlés: "Az felperes weboldalon megjelenő információk, adatok feltételek kizárólag tájékoztatásul szolgálnak, azok teljességéért, pontosságáért az felperes felelősséget nem vállal. Az aktuális feltételrendszert a bankfiókokban közzétett mindenkor hatályos Általános és Üzletági Üzletszabályzatok és Hirdetmények tartalmazzák."

A leporelló kapcsán rögzítette alperes, hogy az "éves díj nélkül igényelhető" kifejezés nem azonos azzal a jelentéstartalommal, hogy az ingyenesség csak az igényléskori időszakra vonatkozik. Nem tekintette alperes relevánsnak felperes azon észrevételét, mely szerint az internetes honlap fogyasztói döntésekre gyakorolt hatásának elenyésző voltát bizonyítja, hogy a felperes vonatkozó piaci részesedése nem növekedett.

A bírság összegének meghatározásánál enyhítő körülményként értékelte, hogy a valótlan tájékoztatás évente néhány száz forint eltérést eredményezett, felperes a honlapon közzétett tájékoztatást módosította, a leporelló terjesztése megszűnt, az új tájékoztató helytálló. Súlyosító körülménynek értékelte, a felperes viszonylag magas piaci részesedését az érintett piacon, a Tpvt. III. fejezetében foglaltak többszöri megsértését, a termék célcsoportját és a jogsértő magatartás viszonylag hosszú ideig való fennállását. Megállapította, hogy a GVH honlapján közzétett "Alapelvek" nem minősülnek jogszabálynak, azok az alperest nem kötik.

Felperes kereseti kérelmében az alperes határozatának megváltoztatásával annak megállapítását kérte, hogy a felperes nem követett el versenyjogsértést. Perköltséget nem igényelt.

Előadta, hogy a Tpvt. 8.§ (2) bekezdés a) és c) pontjában foglalt törvényi tényállás megvalósításához önmagában valamely téves információ adása nem elegendő, a törvény nem objektív felelősségi alakzatot alkalmaz, csak azon magatartások tiltottak, amelyek érzékelhetően torzítják a piaci versenyt, melyek a versenytársat hátrányos piaci helyzetbe hozzák. Az alperes elnöke által kiadott Alapelvekre, a 2005/29/EK irányelvre, a bírósági és versenyhivatali döntésekre is figyelemmel álláspontja szerint felperes nem vizsgálta, hogy az értékelt téves tájékoztatások léte mennyiben alkalmas a fogyasztókat téves piaci döntéshozatalra késztetni, és ezzel a piaci folyamatokat érdemben befolyásolni. Az irányelv preambulumának (18) bekezdésére előadta, hogy a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában elvárható a racionális átlagfogyasztótól, hogy ésszerűen, kellő gondosság mellett információkeresést folytasson, és döntését ne csupán figyelemfelhívás céljára szolgáló reklámra alapítsa. Nem tartotta helyesnek, hogy alperes más ügyben született eseti döntések megállapításaira hivatkozott. Álláspontja szerint az a körülmény, hogy a perbeli tájékoztatás miatt nem érkezett panasz a felpereshez azt igazolja, hogy a téves tájékoztatás nem volt alkalmas a fogyasztó megtévesztésére. Kiemelte, hogy racionális fogyasztó nem egyetlen piaci információ alapján hozza meg döntését, hanem az információk eredőjeként, ennek megfelelően az egyes ügyféltájékoztatási eszközök sem vizsgálhatók környezetükből kiragadottan, hanem más ügyféltájékoztatási eszközöket is figyelembe kell venni; a "nem volt egy klikkeléssel elérhető" megállapítás versenyjogilag nem értelmezhető, a felelősséget korlátozó jognyilatkozat pedig a fogyasztó eligazodását segíti, a reklám és a jogszabály által előírt tájékoztatás tartalmi eltérése esetén.