A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27350/2008/8. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (VERSENYÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 8. §, 78. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Vitál-Eigner Beáta

Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.350/2008/8. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a jogtaanácsos által képviselt felperesnek a dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1054 Budapest, Alkotmány u. 5., hivatkozási szám: ...) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2008. évi március hó 19. napján kelt 2.K.33.639/2007/9. számú ítélete ellen a felperes által 10. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2009. évi január hó 28. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (azaz harmincezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes kereskedelmi és banki tevékenységet folytató pénzintézetként a magyar lakossági banki piac legnagyobb szereplője. A felperes hirdetményében közzéteszi a bankkártyáival összefüggő díjakat, költségeket és egyéb tételek mértékét. A felperes hirdetménye 2005. január 1-től azt tartalmazta, hogy a ... bankkártya éves díja 150 forint azzal, hogy az új kártyaszerződés esetén az első éves díjat nem számítja fel. A felperesi hirdetmény a ... és a ... bankkártyákkal összefüggésben azt rögzítette, hogy e kártyák éves díja 400 forint, és új szerződés esetén az első évben díjat nem kell fizetni. A felperes honlapján a "Kérdések és válaszok", "Díjak, költségek" cím alatt azt a tájékoztatást adta, hogy "A ... kártya esetében nem számítunk fel kártyadíjat, új ... és ... kártyánál a díj 300 forint, de az első évben szintén nem kerül felszámításra. Ezen túlmenően a 2005. májusi lezárású leporellón a ... kártya jellemzői között szerepelt az, hogy "A kártya éves díj nélkül igényelhető".

A versenyhatóság vizsgálta a felperes bankkártya-család termékeire vonatkozó feltételeket kommunikáló tájékoztatási gyakorlatának megfelelőségét. Az alperes eljárása eredményeként a 2007. június 05. napján kelt ... számú határozatában megállapította, hogy a felperes a fogyasztók megtévesztésére alkalmas tájékoztatást tett közzé a ..., a ... és a ... bankkártyák esetében felszámított kártyadíjról a 2005-2007. években internetes honlapjának "Kérdések és válaszok" oldalán, illetve a ... kártya éves díjáról a 2005. májusi lezárású leporellón, ezért 5.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a fogyasztók megtévesztése abban nyilvánult meg, hogy a ... kártya tekintetében a felperesi hirdetményben és a honlapon, valamint a leporellón megjelölt tájékoztatás ellentétben állt, mivel a honlapon közöltekkel ellentétesen a felperes kártyadíjat számított fel, és a díjmentesség csak az első évre vonatkozott, míg a ... és a ... kártyák esetén az éves kártyadíj a hirdetményhez képest alacsonyabb összegben került megjelölésre. Ezen felperesi tájékoztatások valótlan, hiányos információt tartalmaztak a bankkártya termékek lényeges tulajdonságát jelentő éves kártyadíj tekintetében. A felperesi kommunikációk a valóságtól eltérően azt az üzenetet közvetítették a fogyasztók számára, hogy egyes esetekben ingyenes, más esetekben kedvezőbb áron juthatnak a bankkártyához. A leporellón közöltekkel összefüggésben azt emelte ki, hogy az "éves díj nélkül igényelhető" kifejezés nem azonos azzal a jelentéstartalommal, hogy az ingyenesség csak az igényléskori időszakra vonatkozik. A határozat 42. pontjában foglaltak szerint a tájékoztatások és a szolgáltatás célcsoportja (gyermekek, fiatalok) egy olyan korosztály, amely az átlagos fogyasztónál kevesebb háttérinformációval rendelkezik, míg közvetetten a kommunikáció címzettjei a szülők. A versenyhatóság enyhének minősítette a jogsértést, értékelve azt, hogy a valótlan tartalmú tájékoztatások csak néhány száz forintos eltérést eredményeztek éves viszonylatban, a felperes a honlapon közzétett tájékoztatást módosította, a kifogásolt leporellót bevonta, és annak új változata már helytálló közlést tartalmaz. Ezzel szemben súlyosító körülményként vette figyelembe a felperesnek a versenyhatóság általi többszöri marasztalását, azt, hogy piaci részesedése viszonylag magas az érintett piacon, a jogsértő magatartást viszonylag hosszú ideig tanúsította, valamint azt, hogy az érintett termék célcsoportja (gyermekek és fiatalkorúak), kevésbé tudatos.

A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását kérte azzal, hogy jogsértést nem követett el. Nem vitatta, hogy a versenyhatóság által megállapítottak szerint tévesen jelentek meg bankkártya kommunikációi, azonban hangsúlyozta, hogy önmagában a téves információ adása nem elegendő a jogsértés megállapításához, mivel csak azon magatartások tilalmazottak, amelyek érzékelhetően torzítják a piaci versenyt. A vizsgált tájékoztatások miatt panasz nem érkezett, amely azt igazolja, hogy a téves tájékoztatás nem volt alkalmas a megtévesztésre, különös figyelemmel azon körülményre, hogy a racionális fogyasztó nem egyetlen piaci információ alapján hozza meg a döntését. A leporellón megjelent szöveg ("A kártya éves díj nélkül igényelhető") a magyar nyelv szabályai szerint azt jelenti, hogy az igénylést követően az első éves díj nem került felszámításra, és nem azt ígérte, hogy a kártyahasználat ideje alatt sohasem kell éves díjat fizetni. A bírságkiszabás körében kifogásolta, hogy a határozat nem tartalmaz sem az érintett piac méretére, sem a piaci részesedésére nézve konkrét adatot. Hangsúlyozta, hogy az alperes nem állapíthatott volna meg a terhére többszörös jogsértést, mert az őt érintő valamennyi versenyhatósági ügyben meghozott határozatot jogorvoslattal támadta. Tévesnek tartotta azon megközelítést, hogy az alperes az érintett termékek célcsoportjainak a gyermekeket és a fiatalkorúakat tekintette, ezért azt súlyosító körülményként nem értékelhette volna. Sérelmezte, hogy nem került megjelölésre, hogy a jogsértő magatartás szempontjából mi minősül "viszonylag" hosszú időnek. Ezen túlmenően kifejtette azon álláspontját, hogy a bírságnak a jogsértés mértékéhez, az elért gazdasági előnyhöz és a fogyasztóknak okozott hátrányhoz kell igazodnia, nem pedig a piaci szereplő gazdasági erejéhez. A korábbi marasztalásához képest ötszörös összegben megállapított bírság perbeli magatartással összefüggésben nem igazolható.

Az alperes a határozatában foglaltak fenntartása mellett a felperesi kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a versenyfelügyeleti eljárásban értékelt tájékoztatások nem figyelemfelhívó reklámok voltak. A felperes tájékoztatásainak téves tartalmát nem vitatta, azok közreadásával a versenyjogsértés tényleges hatásfelmérés nélkül is megállapítható volt. Utalt arra, hogy nem várható el a fogyasztótól a reklámhordozókon megjelent szövegek bonyolult nyelvtani elemzése. A szankció kiszabása során az enyhítő és súlyosító körülmények figyelembevételével jogszerűen határozta meg a bírság összegét