A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20784/2007/5. számú határozata közös vagyon megosztása (ÉLETTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában.

Pfv.II.20.784/2007/5. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd által képviselt felperesnek a ügyvéd által képviselt alperes ellen élettársi közös vagyon megosztása iránt a Berettyóújfalui Városi Bíróságnál 4.P.20.339/2004. számon megindított és a Hajdú-Bihar Megyei Bíróságnak 1.Pf.21.636/2006/5. számú közbenső ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által 66. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős közbenső ítéletet hatályában fenntartja.

Az alperes felülvizsgálati eljárási költségét 6.000 (hatezer) forintban állapítja meg.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletével megállapította, hogy a peres felek 1994. november hónaptól 2002. május 5. napjáig élettársi kapcsolatban éltek.

Az elsőfokú közbenső ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság a közbenső ítéletével az első fokú bíróság közbenső ítéletét helyben hagyta és az alperes javára 6.000 forint fellebbezési eljárási költséget állapított meg.

A jogerős közbenső ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek között 1986-1987. évben kapcsolat alakult ki, amely a későbbiekben szerelmi, majd szexuális kapcsolatra is kiterjedt: a felperes rendszeresen eljárt az alperes lakására és ott is aludt, a felek közös programokon és nyaralásokon is részt vettek, amelyeket az alperes finanszírozott. Az alperes azonban a felperessel fennálló szerelmi kapcsolata mellett más nőkkel is tartott fenn szerelmi kapcsolatot.

Az alperes korábban szövetkezeti elnök volt, 1994-ben nyugállományba vonult majd ezt követően, 1994. őszén a felek élettársi kapcsolatot létesítettek egymással és a felperes az alperes tulajdonát képező ingatlanba költözött. Ezt követően az élettársi kapcsolat 2002. május 5. napjáig folyamatosan fennállott a peres felek között, de annak tartama alatt az alperes más nővel is külföldi egzotikus utakon vett részt.

A felperes már korábbiakban is úgy tekintette, hogy élettársi kapcsolatban él az alperessel, arra való hivatkozással, hogy alkalmanként az alperesnél töltötte az éjszakát, és az alperessel huzamosabb időn át közös kirándulásokat, autóutakat is tettek. Emiatt a N. L. szerkesztőségét is megkereste 1987-ben, mert tájékozódni kívánt arról, hogy élettársi kapcsolatot létesítése esetén milyen feltételek mellett számíthat az élettársi közös vagyon megosztására.

A felperes keresetében a felek 1989. januárjától 2002. május 5. napjáig terjedő időszakban keletkezett élettársi közös vagyon megosztása jogcímén az alperes arra való kötelezését kérte, hogy fizessen meg neki 2.128.500 Ft ingó vagyon értékkülönbözetet, 787.500 Ft közös beruházási költséget, továbbá - az alperes által neki már átadott 150.000 Ft beszámítása után még őt megillető - 850.000 Ft közös gazdálkodásból származó jövedelmet, tehát összesen 3.766.000 Ft-ot, valamint annak 2002. november 1. napjától kezdődően a kifizetésig járó kamatát.

Az alperes a kereset jogalapját elismerte, a felek élettársi kapcsolatának a kezdő időpontját azonban csak 1994. őszében ismerte el, és a kereseti kérelem összegszerűségét is vitatta.

A perben eljárt bíróságok a már lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján a felek közötti élettársi kapcsolat kezdő időpontja és fennállásának időtartama tárgyában közbenső ítélettel döntöttek.

Ennek során arra voltak figyelemmel, hogy az élettársi kapcsolat fennállásának ténye és megszűnésének időpontja a peres felek egyező előadása alapján meghatározható volt ugyan (Pp. 163. § (2) bek.), a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján azonban a felperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése szerinti élettársi kapcsolat az alperes által elismert 1994. őszi időpontnál évekkel korábban: 1989. januárjában kezdődött.

A bizonyítási terhet, illetve a bizonyítási anyag értékelését megnehezítette, hogy a felperes maga is különböző időpontokat jelölt meg az eljárás során: a keresetlevelében 1988-ban, a per első tárgyalásán már 1989. telében, a 4. sorszámú beadványában pedig 1989. végében határozta meg kapcsolatuk kezdetét, míg a 15. sorszám alatti jegyzőkönyvben az alperes testvérének: a vallomása után úgy nyilatkozott, hogy "én most nem tudom megjelölni, hogy mely időponttól kezdődött a közös gazdálkodás".

Mindezek miatt a perben eljárt bíróságok a tényállást a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült egyéb bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapították meg, és mindezek alapján a felperes - reá nézve kedvezőbb - tényállítását nem látták bizonyítottnak.

A tanúvallomások egy része, ugyanis értékelhetetlen volt azért, mert a tanúkat a felperes a kihallgatásuk előtt felkereste, őket a tanúzásra mintegy felkérte, megjelölve azt is, hogy az élettársi kapcsolat kezdő időpontját kívánja velük bizonyítani, egyikük elismerte azt is, hogy a peranyag megismerésére egy egész éjszakát fordított (P.20.715/2002/15., P.20 339/2004/28. és P.20.339/2004/3. számú jkv.)

A tanúk további része: a felek kapcsolatáról igen kevés információval rendelkezett, az együttélés kezdő időpontjáról és annak időtartamáról tudomásuk nem volt, a felperes volt kollégája pedig az élettársi kapcsolat kezdetéről csupán a felperestől értesült (P.20.339/2004/3. számú jkv. 7. old.). Ezen tanúk nyilatkozatának azért nincs jelentősége, mert azt, hogy a felek között 1994. őszét megelőzően már szerelmi kapcsolat volt, az alperes is elismerte, tehát az általuk igazolt tényekből nem vonható le következtetés arra, hogy a felek már 1994. előtt együtt éltek.

A felperes fiának és testvérének a vallomása ezzel szemben aggályos volt azért, mert egyikőjük sem tudott nyilatkozni az élettársi kapcsolat megszakadásának időpontjára, hanem csupán annak a kezdetére vonatkozóan, jóllehet az az esemény, amire emlékeztek 14-15. évvel ezelőtt történt, a másik pedig csak egy évvel korábban. A felperesnek a tanú vallomása után tett észrevétele e kétségeket megerősítette, annak kijelentésével, hogy a tanúnak nem kellett emlékeznie arra, hogy mikor szakadt meg az életközösség, hiszen azt nem vitatják.

A felperes által a N. L-hoz intézett levél, mint bizonyíték szintén nem elegendő. Ez a megkeresés 1997-ben történt, amikor a felek már az alperes elismerése szerint is 3 éve élettársi kapcsolatban éltek.

Mindemellett a peranyag alapján megállapítható, hogy a vitás időszakban az alperesnek más nőkkel volt kapcsolata. Az egyik tanú azt is vallotta, hogy 1991. őszéig élettársa volt az alperesnek. A más nőkkel való alperesi kapcsolatot a 18. sorszámú jegyzőkönyvben a felperes is elismerte, de szerinte azután, hogy közöttük kapcsolat létesült, az alperesnek más nővel már nem volt viszonya (3. sorszámú jegyzőkönyv 2004. szeptember 7. napján tartott tárgyalás). Ezt viszont a tanú vallomása cáfolta és egyúttal ezzel kizárta azt is, hogy 1991. előtt a felek között élettársi kapcsolat állt volna fenn.