BH 1994.2.86 A bizonyítékok jogszabálysértő mérlegelésére alapított felülvizsgálati kérelem elbírálásának szempontjai [Pp. 206. §, 221. §, 275/A. § (2) bek.]

Az elsőfokú bíróság ítéletével - egyéb rendelkezések mellett - egyetemlegesen kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek 118 000 forintot és annak a kifizetésig járó törvényes kamatát. Ítéletének indokolásában a felperes fia, a II. r. alperes által 1986. augusztus 6-án aláírt elismervény, valamint a tanúvallomások alapján megállapította, hogy a felperes a fia és annak házastársa, az I. r. alperes részére házasságkötésüket és az I. r. alperes Magyarországra települését követően egyéves lejáratra 40 000 forint kölcsönt nyújtott, amelyet az alperesek nem fizettek vissza. A tanúvallomások alapján ugyancsak bizonyítottnak találta, hogy a felperes 1987 márciusában személygépkocsi vételárelőlege befizetésének céljára további 78 000 forint kölcsönt nyújtott az alpereseknek, amelynek visszafizetésére a kikötött egyéves határidőben szintén nem került sor. Ezért az alperesek a Ptk. 523. §-ának (1) bekezdése alapján - a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésére is figyelemmel - egyetemlegesen kötelesek az említett kölcsönök és a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján azok késedelmi kamatának megfizetésére.

Az ítélet ellen az I. r. alperes fellebbezett. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 15 600 forint együttes első- és másodfokú perköltséget, és térítsen meg az államnak felhívásra 6240 forint fellebbezési illetéket. Ítéletének a kölcsönökkel összefüggő indokolása szerint a kölcsönök nyújtásának tényét - az I. r. alperes tagadásával szemben - a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett volna bizonyítania. Ez azonban kétséget kizáró módon nem történt meg, mert a 40 000 forintról szóló okirat kiállítója egyedül a II. r. alperes, aki az I. r. alperessel a házastársi közös vagyon megosztásának bírósági úton történt érvényesítése folytán perben, a felperessel pedig családi és anyagi érdekközösségben áll; a perben kihallgatott tanúknak az ügyre vonatkozó ténybeli tudomása pedig kizárólag a felperestől származott, és vallomásaik tartalma sem volt aggályatlan. Ugyanez vonatkozik a 78 000 forint kölcsönnel kapcsolatos tanúvallomásokra is. Erről a kölcsönről egyébként még írásbeli bizonyíték sern állt rendelkezésre. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján mérlegelve arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a kölcsönök nyújtását nem tudta igazolni, így keresete alaptalan.

A jogerős ítéletnek a kölcsönök visszafizetése iránti keresetét elutasító rendelkezései ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során megsértette a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését, a II. r. alperes által aláírt okiratot nem a Pp. 196. §-a (1) bekezdésének megfelelően értékelte, és nem tett hiánytalanul eleget az indokolási kötelezettségének sem.

Az I. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan, mert a jogerős ítélet jogszabályt nem sért.