A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20395/2020/2. számú határozata kártérítés tárgyában. [1992. évi LXXIX. törvény (Métv.) 6. §] Bírók: Csordás Csilla, Kincses Attila, Sághy Mária

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.395/2020/2.

A Fővárosi Ítélőtábla a Szűcs Péter Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Szűcs Péter ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (uo.) II. rendű felpereseknek - a dr. Molnár Ágnes Flóra ügyvéd (fél címe) által képviselt - névváltozás folytán - alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Csuka és Társa Ügyvédi Iroda (fél címe) által képviselt alperesi beavatkozó neve (alperesi beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Törvényszék 8.P.24.175/2017/74. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 76. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

rész- és közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy

- az alperes megsértette az I. rendű felperes önrendelkezési és családtervezéshez, valamint a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát, valamint a II. rendű felperes családtervezéshez és a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát;

- az alperes felelősséggel tartozik az I-II. rendű felperesek abból eredő káráért, illetőleg nem vagyoni sérelméért, hogy kiskorú ... egészségkárosodottan megszületett;

- egyúttal mellőzi az I-II. rendű felperesek perköltségfizetési kötelezettségét.

Az iratokat a követelés összegére nézve a tárgyalás folytatása érdekében visszaküldi az elsőfokú bíróságnak.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg - 15 napon belül - együttesen az I-II. rendű felpereseknek 30.000 (Harmincezer) forint plusz áfa összegű fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt összesen 96.000 (Kilencvenhatezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen a rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] Az I-II. rendű felperesek perben nem álló kiskorú gyermeke, ... 2016. november 29. napján született az alperesi kórházban. A gyermek bal felső végtagja a könyökízületi tájtól disztálisan teljesen hiányzik. A végtagcsonkon egy bőrfüggelék és egy behúzódás van.

[2] Az I-II. rendű felperesek a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. §-ára és 2:51. § (1) bekezdés a) pontjára alapított keresetükben annak megállapítását kérték, hogy az alperes megsértette az I. rendű felperes önrendelkezési és családtervezéshez, valamint a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát, míg a II. rendű felperes családtervezéshez, valamint a teljes, egész és egészséges családban éléshez fűződő személyiségi jogát. Ezen túlmenően személyenként 11.000.000 forint sérelemdíj és késedelmi kamata, valamint egyetemlegesen 4.302.231 forint vagyoni kártérítés és késedelmi kamata, a jövőre nézve pedig havi 376.610 forint költségpótló járadék megfizetésére kérték az alperes kötelezését. Hivatkozásuk szerint az alperesnek felróható diagnosztikus tévedés miatt nem derült fény magzati korban gyermekük csontos, a vázat érintő fogyatékosságára, így nem élhettek a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (Mvtv.) 6. § (3) bekezdésében foglalt jogukkal, amely szerint a terhesség a 20. hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.

[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, egyebek mellett azzal védekezett, hogy a későn felismert rendellenesség nem minősíthető olyan eltérésnek, amely alapot adhatott volna a terhesség megszakítására az Mvtv. 6 § (3) bekezdése alapján. A gyermek végtageltérésének felszínre kerülése esetén sem lett volna ugyanis lehetőség a terhesség megszakítására, ilyen típusú eltérések miatt a genetikai tanácsadó nem ajánlja fel a szülőknek a terhességmegszakítás lehetőségét.

[4] A perbe beavatkozott felelősségbiztosító csatlakozott az alperes érdemi ellenkérelméhez.

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az I-II. rendű felpereseket egyetemlegesen kötelezte 250.000 forint perköltség megfizetésére az alperes javára, míg rendelkezése szerint a le nem rótt kereseti illeték és a szakértői díj az állam terhén marad.

[6] Határozata jogi indokolásában kifejtette, hogy az Mvtv. 6. § (3) bekezdésében rögzített határidő sem teremt arra lehetőséget, hogy bármely magzati rendellenesség észlelése esetén megszakítható lenne a terhesség. Az anya önrendelkezési joga értelemszerűen nem lehet korlátlan; semmilyen jogszabályi célból vagy orvosszakmai megfontolásból nem következik, hogy az a megkötés, amely a 12. hétig csak a súlyos magzati fogyatékosság vagy károsodás esetén teremt lehetőséget az anya számára az önrendelkezési jog esetleges gyakorlására, az az Mvtv. 6. § (3) bekezdése szerinti határidőben teljesen elenyésszen; illetőleg, hogy ebben az időintervallumban tapasztalt rendellenességek esetén az anyai önrendelkezési jog korlátlanná váljon a magzat élethez való joga felett. Kiemelte, hogy a perben beszerzett szakértői véleményből kitűnően az Mvtv. 6. § (3) bekezdésével összefüggésben a vizsgálótól, illetőleg a genetikai gondozótól az várható el, hogy olyan jelekre hívja fel az anya figyelmét, amelyek valamely szindróma előfordulásának valószínűségét legalább 50%-os eséllyel prognosztizálják. Az Mvtv. 6. § (3) bekezdése az elsőfokú bíróság szerint helyesen úgy értelmezendő, hogy nem bármely elváltozás észlelése teremti meg a terhességmegszakítás lehetőségét, hanem olyané vagy olyanoké, amelyek önmagukban vagy együttesen, 50%-ot elérő mértékben valószínűsítené(k) valamely genetikai vagy teratológiai ártalom, betegség bekövetkezését. Jelen esetben azonban további eltérések hiányában a perben kirendelt szakértők által hangsúlyozott legfeljebb két elváltozás - az alkarcsontok hiánya, illetőleg a jobb kézen két ujjperc-csont lecsapottsága - észlelése sem lett volna elégséges ilyen komplex fejlődési rendellenesség gyanújának felvetésére. Érvelése szerint az Mvtv. 6. § (3) bekezdését, az anyának biztosított önrendelkezési jog határait illetően, az orvosszakmai gyakorlat és az Alaptörvény II. és 28. cikkében, továbbá az Mvtv. preambulumában rögzített alapelvek töltik ki tartalommal. Álláspontja szerint ebben a tekintetben a perben meghallgatott szakértők egységes véleményt formáltak: az engedélyt a genetikai gondozó nem adta volna ki az anyának a terhességmegszakításra, az ellátók ilyen, az élettel összeegyeztethető és korrigálható eltérések esetén nem végeznek terhességmegszakítást, amely az Mvtv. 6. §-ának megfogalmazására figyelemmel nem is az Mvtv. 7. § (1) bekezdése szerinti formális anyai kérelemre történik meg.