A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.30927/2014/48. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1995. évi CXVII. törvény (Szja. tv.) 2. §, 9. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 97. §, 133. §, 138. §, 171. §] Bíró: Banu Zsoltné dr. Szabó Judit

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

26.K.30.927/2014/48.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a személyesen eljáró felperes neve cím.) , a dr. Szabó Erzsébet jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (cím alperes ellen, adóügyben hozott - 2889255456 számú - közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

í t é l e t e t:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 20.000,- Ft (azaz Húszezer forint) perköltséget.

A kereseti illetéket a felperes részére engedélyezett teljes személyes költségmentességre figyelemmel az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A felperesnél a ... (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a ... számú megbízólevél alapján egyes adókötelezettségek teljesítésére irányuló ellenőrzést, a ... számú megbízólevél alapján a 2009. évre vonatkozóan, személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett. A ... számú megbízólevél alapján folytatott ellenőrzés megállapításait tartalmazó 3572407525 iktatószámú jegyzőkönyv alapján az elsőfokú adóhatóság a 3575292544 iktatószámú határozatával a felperes terhére a 2009. évre személyi jövedelemadó adónemben 58.980.879 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 84.280 forintot adóhiánynak, 58.896.599 forintot jogosulatlan igénylésnek minősített, 2.986.970 forint adóbírságot szabott ki és 14.452 forint késedelmi pótlékot számított fel. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2889255456 számú határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a felperes terhére a 2009. évre személyi jövedelemadó adónemben 59.090.880 forint adókülönbözetet állapított meg, amelyből 58.896.599 forintot jogosulatlan igénylésnek, 90.880 forintot adóhiánynak minősített, 2.990.270 forint adóbírságot szabott ki és 15.649 forint késedelmi pótlékot számított fel.

A felperes a 2009. évi 0953-as számú személyi jövedelemadó bevallását 2010. május 21. napján nyújtotta be. Az adóbevallásban munkaviszonyból származó bérjövedelem címén 3.920.515 forintot vallott, más adóköteles jövedelem hiányában ez az összeg képezte az összevont adóalapot. Az összevont adóalap után a számított adó, valamint az összevont adóalap adójának összege (adójóváírás érvényesítése hiányában) 1.069.385 forint volt. A felperes súlyos fogyatékosság miatt 42.900 forint adókedvezményt érvényesített, így az összevont adóalapot terhelő kedvezményekkel csökkentett adót 1.026.485 forintban tüntette fel. A felperes a 2009. június 14-én kelt adásvételi szerződés alapján a ... hrsz. alatti, a természetben .... sz. alatt található garázs ingatlan 1/1 tulajdoni hányadát 2.500.000 forintért értékesítette, a szerződést a Körzeti Földhivatalhoz 2009. július 7-én nyújtotta be. Az ingatlan megszerzésével összefüggésben a ... Megyei Bíróság 2005. november 4-én kelt 8.P.20.397/2005/13. számú ítélete szerint a 2002. március 28-án kelt adásvételi szerződésben a ... hrsz. és ... hrsz. alatti, a természetben .... sz. alatt található lakás és garázs ingatlanok vételárát a felek 10.000.000 forintban határozták meg, azzal, hogy abból a lakás 9.000.000 forint, míg a garázs 1.000.000 forint értéket képvisel. A hivatkozott szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti perben a bíróság az ítéletben kimondta, hogy a ... hrsz. és ... hrsz. alatti ingatlanok megszerzésére tekintettel jelen per felperesének, - a 9.000.000 forintos követelése beszámítása folytán - 1.000.000 forint fizetési kötelezettsége áll fenn, melynek megfizetésére kötelezte a bíróság, azzal, hogy a teljesítés igazolását követően az eladók (... és felesége) kötelesek tűrni, hogy vétel jogcímén jelen per felperese, tulajdonjoga bejegyzésre kerüljön. A 2009. évi személyi jövedelemadó bevallás szerint ingatlan értékesítésből származó, külön adózó jövedelem - a 2.500.000 forint összegű bevételre, és a felperes által azzal szemben elszámolt 1.750.000 forint költségre, valamint az így kiszámított 750.000 forint összegből levonható 20%-os összegre (150.000 forint) tekintettel - 600.000 forint, ez után az adófizetési kötelezettség - 25%-os adómértékkel - 150.000 forint összegben került meghatározásra. Minderre figyelemmel a felperes a 2009. évi jövedelem után 1.176.485 forint adót vallott be, s a kifizetők által levont 1.073.084 forint adóelőlegre figyelemmel az adóbevallással egyidejűleg 103.401 forint fizetendő adót tüntetett fel. Az adófolyószámla alapján a felperes a bevalláshoz kapcsolódóan 2010. május 17. napján 107.100 forintot fizetett meg.

A felperes a 2009. évi személyi jövedelemadó bevallását 2012. június 19. napján önellenőrzéssel helyesbítette, az elkülönülten adózó jövedelmek és adójuk részletezését tartalmazó 0953-05 számú lapon - az eredetileg benyújtott adóbevallás szerinti ingatlan értékesítésből származó jövedelmen túl - egyéb forrásadós jövedelmet is vallott (a 182. sorban), "kártérítés" megnevezéssel 196.666.666 forint összegben, amely után a bevallás szerinti adófizetési kötelezettség 49.166.666 forint volt. Mindezek alapján a felperes a 0953-05 számú lapon (a 184. sorban) az összes külön adózó jövedelmét 197.266.666 forintban, az adófizetési kötelezettségét 49.316.666 forintban jelölte meg. Az önellenőrzést tartalmazó bevallás szerint a felperes a 2009. évi 200.587.181 forint jövedelem utáni adót 50.343.151 forintban (az eredeti bevalláshoz képest 49.166.666 forinttal nagyobb összegben), míg a kifizetők által levont összes adót/adóelőleget 109.239.750 forintban (az eredeti bevalláshoz képest 108.166.666 forinttal nagyobb összegben) vallotta be. Az előzőekre tekintettel a felperes 58.896.599 forint visszaigényelhető adót vallott. A felperes az önellenőrzés vonatkozásában kitöltötte a 0953-16-01 számú lapot is, amely szerint a helyesbítés a személyi jövedelemadó adónemben a kötelezettség alapját -196.666.666 forint, míg az adófizetési kötelezettséget -58.896.599 forint összegben érintette. A felperes a javára történő helyesbítés okán önellenőrzési pótlékot nem vallott. Az önellenőrzés szerinti egyéb forrásadós jövedelmet a felperes az 1987. decemberi balesete folytán tüntette fel. A felperes 1987 decemberében balesetet szenvedett, amely baleset folytán a I.Rt. ellen indított kártérítési perben az 1998. évben hozott és jogerőre emelkedett ítéletben a bíróság a felperes nyilatkozata szerint - egyebek mellett - az 1988. évi adatok alapján kifejezetten nettó, költséget és jövedelemjáradékot állapított meg a javára. A járadék megemelése iránt a felperes a 2000. évben indított pert, a Fővárosi Bíróság 5.P.28270/2005/7. sz. ítélete 2007. évben lett jogerős. Az ítéletben a bíróság a 2000. január 1. - 2007. január 1. időszakra 33.050.412 forint, 2007. január 1. - 2009. február 1. időszakra 12.662.500 forint, valamint 2009. február 1-től további havi 506.500 forint járadék megfizetésére kötelezte a I.Rt-t. A Fővárosi Bíróság 10.Fpkf.01-2003-001052/9. sz. végzésével a I.Rt. "f.a." gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét állapította meg és a felszámolását elrendelte, 2004. május 28-ai kezdő időponttal. A hivatkozott bírósági ítéletben foglaltakra tekintettel a felperes a 2009. évben a járadék fizetésére kötelezett cég felszámolójával, a ... Zrt-vel megállapodást kötött. A felperes és a ... Zrt. között 2009. szeptember 22. napján létrejött Megállapodás 3. pontja szerint a szerződő felek a járadékjellegű követelések egy összegben való kielégítésében állapodtak meg, melynek eredményeként az elmaradt járadékot is magában foglalóan a járadék jellegű követelés 118.000.000 forint egyösszegű megváltásában állapodtak meg. A Megállapodás 4. pontja értelmében a csődeljárásról, a felszámolási eljárásól szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Csődtv.) 62. §-ában foglalt helytállási kötelezettség alapján a Magyar Állam képviseletében eljáró - a felek megállapodásában rögzített és a Csődtv. 57. § (1) bekezdés c) pontjába sorolt hitelező igényt, azaz egyösszegű megváltásként 118.000.000 forint összeget - a Pénzügyminisztérium a ... Zrt. bankszámlájára utalja át. A Megállapodás 6. pontja szerint a károsult (azaz jelen per felperese) kijelentette, hogy a 3. pontban rögzített, az elmaradt járadékot is magába foglaló 118.000.000 forint egyösszegű megváltásra vonatkozó összeg kifizetését követően a balesettel kapcsolatos minden további járadékigényéről lemond és követelését kiegyenlítettnek ismeri el. A Megállapodás 7. pontja alapján a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 73. §-a (4) bekezdése szerinti adó megállapításáról és kifizetéséről a felszámoló gondoskodik. A Megállapodás 8. pontja értelmében a Megállapodás a Pénzügyminisztérium jóváhagyásával és a fenti összeg 2009. október 20. napjáig történő kifizetésével lép érvénybe. A Megállapodás alapján a Pénzügyminisztérium a 118.000.000 forint összeget a felszámoló részére átutalta. A felszámoló a Megállapodás 7. pontjában foglaltak szerinti 29.500.000 forint adó megállapítását és levonását követően a kifizethető nettó 88.500.000 forintot a felperes részére 2009. október 14. napján átutalta, közleményként a "I.Rt. f.a. egyösszegű járadék megváltás - részlet" szöveg feltüntetésével. A ... Zrt. nyilatkozata szerint az általa visszatartott 29.500.000 forint jogcíme levont személyi jövedelemadó volt, az akkori hatályos jogszabályok alapján 25%-os mértékű. A felperes 2010 májusában pert indított, melynek kapcsán a felszámoló 29,5 millió forintot bírósági letétbe helyezett. A felperes az önellenőrzésen azért tüntetett fel 196.666.666 forint kártérítést, mert álláspontja szerint a nettóban megítélt összeget az 1/2006. (V. 22.) PK vélemény alapján kötelező felbruttósítani. Ezt a felbruttósítást a felszámoló nem tette meg, ezért a felperes az adóhatósági állásfoglalásra tekintettel készítette el a bevallását. Tekintve, hogy sem a PK vélemény, sem a határozatok nem tartalmazzák a bruttósítás technikáját, így a felperes a 2009. évben érvényben lévő legmagasabb, 40%-os adókulccsal felszorozta az eredeti 118 millió forintot. A felperes az adóhatósági állásfoglalás szerint is hivatkozott PK vélemény alapján úgy vélte, hogy ez a kötelező és törvényes eljárás, és mivel azt a kifizető nem teljesítette, el akarta indítani azt az adóhatósági eljárást, amely alapján hozzájut a jogos igényéhez, és egyben a felszámoló végre eleget tesz a jogszabályban előírt kötelezettségeinek.