A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.837/2006/68. számú határozata. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 164. §] Bíró: Szőllősiné dr. Tóth Zsuzsanna

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.411/2004., *Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.837/2006/68.*, Szegedi Törvényszék Mf.20165/2009/4., Kúria Mfv.10689/2009/4. (BH 2011.2.48)

***********

SZEGEDI MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG

6722 Szeged, Tábor u. 4.

Pf.: 408. Telefon: 06-62-470-177

4. M. 837/2006/68.

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Szegedi Munkaügyi Bíróság felperesi képviselő hozzátartozó által képviselt I.rendű felperes neve I.rendű felperes címe szám alatti lakos felperesnek - a Dr. alperesi képviselő ügyvéd által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen egyéb anyagi juttatás iránt indított perében az alulírott helyen és napon meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt eljárási illeték, és az állam által előlegezett szakértői díj a Magyar Állam terhén marad.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított tizenöt napon belül van helye fellebbezésnek a Csongrád Megyei Bírósághoz. A fellebbezést három példányban a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál kell előterjeszteni.

A másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálhatja el a fellebbezést, ha ezt a fellebbezési határidő lejárta előtt a felek közösen kérték, vagy ha a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, a teljesítési határidőre vonatkozik.

Ha a fellebbező fél, akár a fellebbezésben, akár a másodfokú bíróság felhívására, illetve a fellebbező fél ellenfele a másodfokú bíróság felhívására a tárgyalás tartását kéri, a fellebbezést a tárgyaláson kell elbírálni.

I N D O K O L Á S

A bíróság a következő tényállást a peres felek előadásai, a per iratai, az ide csatolt 4. M. 411/2004. számú per iratai és a per során beszerzett szakértői vélemények alapján állapította meg.

A felperes 2001. március 15. óta állt az alperes alkalmazásában segédápolóként. A alperes neve dolgozott, ahol hematológiai, onkológiai, neurológiai és kardiológiai betegeket kezeltek. 2004. év vége felé az onkológiai részleg kivált az osztályból, önálló osztályt alakítottak erre, melyet az épületben a korábbi osztálytól elkülönülten helyeztek el.

Az osztályon a különböző részlegek csak részben elkülönülten működtek, a hematológia, onkológia külön kórtermet kapott, egyébként pedig közös kezelőt és mellékhelyiségeket használtak az egész osztályon.

A szakápolók, segédápolók 12 órás váltásban dolgoztak. A nappalos műszak reggel 6 órától 18 óráig, az éjszakai pedig 18 órától reggel 6-ig tartott. Segédápoló csak nappalos műszakban dolgozhatott.

A szakápolók és segédápolók az egyes kórtermekhez voltak munkára beosztva, a felperes többnyire a kardiológia, neurológiai részlegen dolgozott. Ilyen beosztás mellett is alkalmanként előfordult, hogy besegített az onkológia részlegen dolgozó kollégáinak. Ritkán arra is sor került, hogy segédápoló végezzen egyébként szakápolói hatáskörbe tartozó feladatot, citosztatikummal azonban segédápoló semmiképpen nem dolgozhatott.

Az onkológia részlegen a betegek kezelése általában hétfőtől péntekig tartott, hétvégén csak ritkán folytatódtak ezek. Ilyenkor előfordult, hogy az orvos nem az arra rendszeresített laminális boxban, hanem a kezelőben keverte össze a citosztatikumot. Egyéb esetekben a citosztatikum a gyógyszertárból elkészítve, gumidugóval ellátott üvegben került az osztályra. Felhasználásig a kezelőben lévő hűtő tetején tárolták. Az infúziós szerelékek légtelenítése sóoldaton keresztül a kezelőben történt. Helyes eljárás mellett ennek során nem kerülhetett citosztatikum a levegőbe. Mind az infúziós szerelék légtelenítése, mind az oldatkészítés csak néhány másodperc, illetve néhány perc időt igényel.

A segédápoló munkaköri feladatainak végzése során kizárólag a testváladékok edényeinek ürítése, az ágyneműk cseréje, illetve a gyermekek tisztába tétele során kerülhetett kapcsolatba a citosztatikumokkal akkor, ha az onkológiai részlegre volt beosztva. Ezen a részlegen azonban a betegség súlya miatt a szülők szinte állandóan a gyermekek mellett tartózkodtak, és a testváladékok edényeinek ürítését, valamint a tisztába tételt sokszor maguk oldották meg.

Az előbbi műveletekhez a munkáltató védőfelszerelést biztosított, bár volt, hogy az onkológia részlegen használandó hosszú ujjú köpeny helyett csak rövid ujjút adott.

A rákkeltő hatású citosztatikumokkal történő érintkezés lehetősége miatt a felperes esetében is fennállt 2001. március 15. és 2004. december 31. között az egészségkárosító kockázat, de csak napi munkaidejének kevesebb mint felében.

A felperes elsődleges keresetében kérte, hogy a bíróság 2001. március 15-től 2004. december 31-ig havi 17.000 Ft kockázati pótlék megfizetésére kötelezze az alperest. Arra hivatkozott, hogy munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között dolgozott, ezzel kapcsolatban a vérrel, váladékkal és a citosztatikumokkal való találkozás lehetősére utalt. Utalt arra is, hogy a munkáltató munkavédelmi szabályokat szegett a citosztatikumokkal való munkavégzéssel kapcsolatban. Hivatkozott továbbá diszkriminációra is, melyet abban látott, hogy az ugyanolyan körülmények között dolgozó szakápolók egy időszakban részesültek pótlékban.

A felperes másodlagos keresetében azt kérte, hogy ha a bíróság a Kjt. 72. § alapján nem tartaná megalapozottnak a kockázati pótlékra való jogosultságát, akkor az igényelt pótlékhoz hasonló összegű nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezze az alperest a munkavédelmi szabályszegések miatt.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a felperes munkaideje nagyobb részében egészségkárosító kockázatok között dolgozna, és vitatta a diszkrimináció tényét, továbbá a kártérítés feltételeinek fennálltát is.

A felperes keresete a alaptalan.

A Kjt. 72. § (1) bekezdése szerint a közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha