BH 2002.7.262 Kegyeleti jogot sért a síremlék jellegének az azt létesítő, illetve örökösei engedélye nélküli megváltoztatása [Ptk. 85. § (3) bek.].

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes és néhai dr. K. M. (a továbbiakban: elhunyt) 1992. júniusától 1998. április 30-ig - az elhunyt haláláig - élettársi kapcsolatban éltek. A II. és III. r. alperesek az elhunyt első, dr. Sz. H.-val kötött házasságából, az I. r. alperes pedig az elhunyt második, R. M.-el kötött házasságából származó gyermekei. Az elhunyt R. M.-el 30 évig, R. M. 1992-ben bekövetkezett haláláig élt házastársi életközösségben.

Az elhunyt és R. M. 1985. július 4-én váltotta meg a perbeli kettős sírhelyet, ahová 1992-ben eltemették R. M.-t. Az elhunyt halálakor a felperes és az alperesek megegyeztek, és az elhunytat 1998. május 14-én volt házastársa mellé temették a perbeli sírba. Az egy darabból álló sírkő felirata a következő: "Itt nyugszik dr. K. M. 1927-1998. és neje R. M. 1938-1992. Béke poraikra".

A felperes 1999-ben kérte az alperesek hozzájárulását, hogy a perbeli kettős sírt két önálló sírrá alakítsa át úgy, hogy a két sír között mintegy 46 cm távolság lenne, és az így kialakított két sírra két, önálló síremléket létesítene, amelyből az egyiken kívánta feltüntetni az alábbi, R. M.-re vonatkozó feliratot: "Itt nyugszik dr. K. M.-né sz: R. M. 1938-1992. Béke poraira".

A másik sírkőre pedig a tervezett felirat egy része: "dr. K. M. 1927-1998". A felperes ezzel azt kívánta elérni, hogy halála után az elhunyt mellé, a megosztott sírok közül a dr. K. M. nevét feltüntető sírba temessék. Az alperesek a tervezett átalakításhoz nem járultak hozzá, ezért a felperes keresetében annak megállapítását kérte: jogosult a kettős sír megosztására terveinek megfelelően, jogosult az általa tervezett síremlék felállítására és egykori élettársa sírjában a rátemetésre.

A jogerős ítélet a felperes keresetét elutasította.

A jogerős ítélet álláspontja szerint a síremlék jellegét nem lehet az azt létesítő, illetve örökösei hozzájárulása nélkül, a kegyeleti szempontok sérelme nélkül megváltoztatni. Az alperesek R. M. kegyeleti jogára figyelemmel nem járultak hozzá a síremlék átalakításához. Ez a magatartásuk az általánosan elfogadott társadalmi szokásokkal - azzal, hogy a házastársak egymás melletti sírban nyugodjanak - nem ellentétes. Ezért nem lehet megállapítani azt, hogy a sírhelynek a felperes által tervezett átalakítása nem sértené az alperesek kegyeleti jogát [Ptk. 85. § (3) bek.]. A rátemetésre való jogosultság megállapítása iránti keresetet pedig azért utasította el a jogerős ítélet a Pp. 123. §-a alapján, mert a felperes megállapítás helyett marasztalást is kérhetett volna, azaz kérhette volna az alperesek kötelezését a rátemetés elvégzésének turésére.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a helyesen megállapított tényállásból levont téves jogi következtetés alapján utasította el keresetét, állítva, hogy az általa tervezett sírátalakítási munkálatok nem sértenék az elhunytak emlékét, illetve az alperesek kegyeleti jogait, és a rátemetési jogosultság megállapításával kapcsolatban is helye volt megállapítási kereset indításának.