A Nyíregyházi Törvényszék Bf.579/2006/4. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 386. §] Bírók: Kiss Judit, Kruták Beatrix, Szarvasné dr. Takács Zsuzsa

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság B.2128/2004/24., *Nyíregyházi Törvényszék Bf.579/2006/4.*, Kúria Bfv.636/2007/5. (BH+ 2008.5.201, BH 2008.10.264)

***********

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság

Nyíregyháza

2.Bf. 579/2006/4 szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Nyíregyházán 2006.december 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő:

v é g z é s t:

Az adócsalás büntette miatt vádlott ellen indított bűntető ügyben a Nyíregyházi Városi Bíróság 2006. május 4. napján kihirdetett 34.B.2128/2004/24 számú ítéletét helybenhagyja.

A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság fenti számú ítéletével a vádlott bűnösségét 2 rb adócsalás büntettében állapította meg, ezért halmazati büntetésül 400 napi tétel, l napi tétel összegét 1000 forintban megállapítva, 400.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén történő átváltoztatásról, a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen a vádlott és védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést, melyet a védő írásban is indokolt. E szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat nem okszerűen mérlegelte, a tényállását tévesen állapította meg. A tanúvallomásokat azért vetette el, mert a vádlottal üzleti, baráti, ismeretségi kapcsolatban álltak. Figyelmen kívűl hagyta I. számú tanú, és II. számú tanú vallomását, ugyanis I. sz. tanú előadta, hogy a férje intézte az adásvételt, tehát ő tudott érdemben nyilatkozni a cselekménnyel kapcsolatban , II. számú tanú pedig állította, hogy nem a vádlottnak adta át a vételárat, hanem a vádlott egyik ismerősének , aki elvitte a kocsit. Az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően III.sz. tanú vallomását, aki a vádlottal egybehangzóan adta elő a történteket , határozottan állította, hogy ő adott megbízást a vádlott részére a gépkocsik behozatalára, értékesítésére. A lehallgatott telefon beszélgetéseknek túlzott jelentőséget tulajdonított az elsőfokú bíróság, ez nem elégséges a cselekmény elkövetésének bizonyítására. Mindezekre tekintettel elsősorban bűncselekmény , másodsorban bizonyítottság hiányában történő felmentését kérte a vádlottnak.

Ezen túlmenően utalt a védelem a 2/2002. Jogegységi Határozatban foglaltakra, melyet az elsőfokú bíróság tévesen értékelt. A vádlott magatartásával a csempészet bűntettét valósította volna meg , az ezen becsempészett gépjármű értékesítéséből származó jövedelem bevallásával a vádlott önfeljelentéssel élt volna, erre azonban nem volt kötelezhető. Így a csempészáru értékesítéséből származó jövedelem be nem vallása adócsalást nem valósít meg, tehát bűncselekményt sem követett el a vádlott. Ezen túlmenően a védelem a jövedelem számítási módját is vitatta, ugyanis álláspontja szerint a becslési eljárás jelen esetben lefolytatható, az adó alapját becslés alapján kellett volna megállapítani és ez alapján kiszámítani az adóhiány mértékét. Az adóhatóság is becslési eljárást alkalmazott volna, a büntetőeljárás sem állapíthat meg annál magasabb adóösszeget.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség Bf. 1841/2006 számú írásbeli nyilatkozatában az ítélet helybenhagyását indítványozta.

A másodfokú eljárás keretében megtartott nyilvános ülésen a vádlott és védője fellebbezését változatlanul fenntartotta, a védő az irásbeli indokoláson túlmenően kifejtette azon álláspontját, miszerint figyelemmel arra a körülményre, hogy az elsőfokú bíróság 2002. évre vonatkozóan csak egy személygépkocsi értékesítését állapította meg, így erre az évre a kereskedelmi jelleg nem állapítható meg, ezért a szakértő nem megfelelő adókulcsot alkalmazott, a megállapított adóhiány összege sem jó. A védő továbbra is a vádlott felmentését kérte, elsősorban bűncselekmény, másodsorban bizonyítottság hiányában.

A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 348. §. /1/ bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt vonta felülbírálata körébe. Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából releváns valamennyi bizonyítékot beszerezte, azokat egyenként és összegében a logika szabályai szerint értékelte, túlnyomórészt megalapozott tényállást állapított meg, melyet a megyei bíróság az iratok tartalma alapján a Be. 352. §. /1/ bekezdés a./ pontjában biztosított jogkörében eljárva az alábbiakkal egészít ki:

· A WOL000058N534307 alvázszámú Opel Astra típusú személygépkocsit a vádlott 2002. szeptember 5 napján hozta be az ország területére, a gépjárművet 2002. november 13. napján vámkezelték.

· A WVWZZZ1HZNW267705 alvázszámú Volkswagen Vento típusú személygépkocsit a vádlott 2002. december 5. napján hozta be az ország területére . A gépjármű 2003.március 19. napján lett vámkezelve.

· A WOL000051R2710007 alvázszámú Opel Astra Karaván típusú gépjárművet 2002. december 8 napján hozta be az ország területére, melyet 2003. március 25. napján vámkezeltek. Ezen gépjárművet "papiron" több személynek értékesítettek : adás-vételi szerződés készült a D-T. Kft. és IV.sz.tanú között 2003. május 24. napján, majd IV.sz.tanú és V.sz.tanú 2003. május 25 napján, továbbá V.számú tanú és B-C Kft. között 2003. május 26. napján és végül a B-C Kft. és VI.számú tanú között 2003. május 26. napján.

Az így kiegészített tényállás a Be. 352. §. /2/ bekezdése alapján a másodfokú bíróság számára is irányadó volt.