A Szegedi Ítélőtábla Bf.508/2013/6. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 72. §] Bírók: Halász Edina, Harangozó Attila, Nikula Valéria

Szegedi Ítélőtábla

Bf.III.508/2013/6.

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Szegeden, 2014. február 25. napján tartott fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Kecskeméti Törvényszék 2013. szeptember 25. napján kihirdetett 2.B.216/2013/17. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát - melynek végrehajtási fokozata börtön - 15 (tizenöt) évre súlyosbítja.

A Kecskeméti Törvényszék bűnjelkezelőjénél Bny.I/155/2013/7. sorszám alatt bevételezett 2 db kötelet elkobozza, a 8. és a 9. sorszám alatt bevételezett 1 db ollót és 1 db csőfogót a vádlott részére kiadni rendeli.

A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

Az elsőfokú bíróság a vádlottat emberölés bűntette [2012. évi C. törvény 160. § (1) bekezdés] miatt 13 év börtönre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A kiszabott börtönbüntetés végrehajtásába beszámítani rendelte a 2012. november 14. napjától 2013. szeptember 25. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a kiszabott börtönbüntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Rendelkezett az eljárás során lefoglalt bűnjelekről akként, hogy lefoglalásukat megszüntette és megsemmisítésüket rendelte el.

Az eljárás során összesen felmerült 2.154.649.- forint bűnügyi költségből 216.629.- forint megfizetésére kötelezte a vádlottat. A fennmaradó 1.938.020.- forint bűnügyi költség vonatkozásában megállapította, hogy azt az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be:

- az ügyész, a vádlott terhére súlyosításért és anyagi jogszabály téves alkalmazása miatt,

- a vádlott enyhítésért,

- a védő enyhébb főbüntetés kiszabása érdekében.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség Bf.422/2013/1/II. számú átiratában a büntetés súlyosítására vonatkozó részében fenntartotta az ügyészi fellebbezést, azonban az anyagi jogszabály téves alkalmazására hivatkozást mellőzte. Az eljárási szabálysértésekre tett észrevételei mellett részbizonyítás elrendelését, tárgyalás kitűzését és a sértett anyja, 1. sz. tanú ismételt kihallgatását indítványozta.

A másodfokú tárgyaláson az ügyész a bizonyítékok körében értékelt rendőri jelentésre és a poligráfos vizsgálatra, valamint bűnösségi körülményekre tett észrevételei mellett az első fokú ítélet megváltoztatását, a szabadságvesztés büntetés súlyosítását, a Kecskeméti Törvényszék bűnjelnyilvántartásában Bny.I.155/2013/7. sorszám alatti 2 darab kötél elkobzását, a 8-9. tételszám alatti olló és csőfogó lefoglalásának megszüntetését, és vádlott részére kiadni rendelését indítványozta.

A védő a másodfokú eljárásban a fellebbezését írásban részletesen indokolta.

A fellebbezések közül az ítélőtábla az ügyészi fellebbezést találta alaposnak, míg a vádlott és a védő fellebbezését alaptalannak ítélte. A főügyészi indítványban írt észrevételeket részben osztotta.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése szerint felülbírálva megállapította, hogy eljárási szabályt sértett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott anyósát, a néhai sértett anyját, 1. sz. tanút a kihallgatása előtt nem figyelmeztette a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontjában írt ún. abszolút mentességi jogára. E törvényi rendelkezés szerint a tanúvallomást megtagadhatja a terhelt hozzátartozója. A Btk. 459. § (1) bekezdés 14./ e) pontja alapján hozzátartozó a házastárs egyeneságbeli rokona.

Mivel 1. sz. tanú a vádlott - cselekménye folytán elhunyt - házastársának az édesanyja, és ezen hozzátartozói viszony a bűncselekmény elkövetésekor fennállt, a kihallgatásakor abszolút mentességi jog illette meg a tanút. Az első fokú ítélet - mivel az elsőfokú bíróság bizonyítékként értékelte a tanú vallomását - erre figyelemmel részben megalapozatlan. Ennek kiküszöbölése érdekében az ítélőtábla a Be. 353. § (1) bekezdése alapján részbizonyítást vett fel, melynek keretében a fellebbezési tárgyalásra idézte 1. sz. tanút, akit a Be. 82. § (1) bekezdés a) és b) pontjaiban meghatározott mentességi jogára történt kioktatását és a hamis tanúzás törvényes következményeire való figyelmeztetést követően ismételten kihallgatott.

Ugyancsak eljárási szabályt sértett a törvényszék, amikor a vádlott korábbi házastársát, 2. sz. tanút figyelmeztette a Be. 82. § (1) bekezdés a) pontjában írt abszolút mentességi jogára.

A tanú házastársi kapcsolata a vádlottal már évekkel korábban megszűnt, így a vádlottal hozzátartozói viszonyban a bűncselekmény elkövetésekor és a tanú kihallgatásakor sem állt.

A tanú a vallomástételt a téves figyelmeztetés miatt megtagadta, így a törvény rendelkezéseivel ellentétesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor végzéssel megállapította, hogy a tanú a vallomástételt, mint a vádlott hozzátartozója jogszerűen tagadta meg.

Az elsőfokú bíróság 2. sz. tanú vallomását azonban bizonyítékként nem értékelte, ezért ezen eljárási szabálysértés az ügy érdemére nem volt kihatással.