A Debreceni Ítélőtábla Bf.128/2016/7. számú határozata emberölés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 258. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 7. §, 22. §, 25. §, 26. §, 27. §, 38. §, 80. §, 92. §, 160. §, 161. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Bf.II.128/2016/7.szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2016. április 18. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2016. április 25. napján kihirdette a következő

ítéletet:

Az emberölés bűntette miatt ellen indított büntetőügyben a Debreceni Törvényszék 2015. december 16. napján kihirdetett 25.B.548/2014/99. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést 10 (tíz) évre enyhíti.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A szabadságvesztés tartamába beszámítja a vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt.

Indokolás

A Debreceni Törvényszék a 2015. december 16. napján kihirdetett 25.B.548/2014/99. számú ítéletével vádlottat az elbíráláskor hatályos büntető törvényt (2012. évi C. törvény - továbbiakban Btk.) alkalmazva bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében (Btk. 160. § (1) bekezdés). Ezért őt 12 év börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére.

Az elsőfokú ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a szabadságvesztés büntetés súlyosítása érdekében (elsőfokú bírósági iratok 100. sz.). Az ügyészi fellebbezés indokai szerint a bíróság nem tulajdonított megfelelő nyomatékot az egyébként helyesen megállapított súlyosító körülményeknek. A vádlott cselekménye eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntettének minősül, azonban az elkövetés módja a különös kegyetlenség egyes jegyeit magán viseli. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az éjszakai időpontban véghezvitt erőszakos cselekmény a debreceni diáktársadalom és a szülők körében igen nagy nyugtalanságot keltett. A törvényszék nem értékelte megfelelően a hasonló jellegű bűncselekmények elszaporodottságát sem. Az ügyészi álláspont szerint az első fokon kiszabott szabadságvesztés túl enyhe, nem alkalmas a büntetési célok elérésére.

Másfelől az ítéletet védelmi jogorvoslatok támadták. A vádlott cselekménye eltérő minősítése és a büntetés enyhítése érdekében, a védő a tényállás részben téves megállapítása miatt, elsősorban enyhébb minősítés, másodlagosan a büntetés enyhítése céljából terjesztettek elő jogorvoslatot. (99.sz.jkv. 15.o.).

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.429/2014/8-I. számú átiratában a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartva az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, a szabadságvesztés súlyosítását, egyéb részben a törvényszék határozatának helybenhagyását indítványozta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával megalapozott tényállást állapított meg, és törvényesen vont következtetést a vádlott bűnösségére. A terhelt cselekményének minősítése is törvényes. A vádlott javára jogos védelmi helyzet nem állapítható meg, mint ahogy cselekménye sem minősíthető enyhébben. A szabadságvesztés büntetés azonban eltúlzottan enyhe, a fellebbviteli főügyészi érvelés szerint lényeges súlyosítása indokolt, figyelemmel a büntetett előéletű vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség magas fokára és a tettarányos büntetés elveire.

A másodfokú nyilvános ülésen az ügyész az átiratában foglaltakat fenntartva az ítélet részbeni megváltoztatására, a szabadságvesztés súlyosítására, egyéb részekben a határozat helybenhagyására tett indítványt. Kitért rá, hogy a bűncselekmény büntethetősége nem évült el. A tényállás alapvetően megalapozott és a bűnösség megállapítására törvényesen került sor, mint ahogy megfelel az anyagi jognak a cselekmény emberölés bűntettének minősítése is. A fellebbviteli főügyészség képviselője utalt rá, hogy a tényállás csak igen szűk körben, a vádlott egyik elítélése tekintetében tért el az iratok tartalmától, másrészt a bíróság tévesen rögzítette a vádlott tudattartalmára vonatkozó jogkövetkeztetését a történeti tények körében, mert a bűnösséget és a szándékot érintő következtetéseket a jogi indokolásnak kell tartalmaznia.

A büntetéskiszabás körében hangsúlyos, hogy 2004-ben elkövetett cselekmény nagy felháborodást keltett Debrecenben. Osztotta az ügyészi fellebbezés érveit, miszerint a büntetési célok eléréséhez hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetés szükséges.

A védő az enyhébb minősítés megállapítására és a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését fenntartotta. Elsődlegesen a cselekmény halált okozó testi sértés bűntettének, másodlagosan erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítésére, valamint a büntetés enyhítésére tett indítványt. Az irányadó tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a sértett a sörösüveggel jogtalan támadást indított a vádlott ellen, aki a védelmi cselekmény során erős felindulásba került. Elsődleges érvei szerint terhére az eshetőleges ölési szándék megállapítására nem kerülhet sor. A feltárható alanyi és tárgyi tényezők alapján ugyanis nem lehet arra következtetést vonni, hogy a vádlott belenyugodott a halálos eredménybe. A büntetés még az elsőfokú ítéletben meghatározott minősítés mellett is túl szigorú, mert a bíróság nem értékelte megfelelően többek között a sértett közreható magatartását, kezdeményező szerepét.

A vádlott az utolsó szó jogán előadta, hogy a sértett halálát nem kívánta, és sajnálja, hogy a sértettnek sérülést okozott. Cselekményét megbánta és a történtekért a sértett családjának megbocsátását kérte.

A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta. A törvényben előírt teljes revízió keretében a fellebbezések okára és céljára tekintet nélkül bírálta felül a tényállás megalapozottságát, a bűnösség megállapítását, a bűncselekmények minősítését és a büntetés kiszabását is.

A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem feltétlen, sem olyan jellegű relatív perjogi hibát, amely a bizonyítás törvényességét érintené, vagy az érdemi felülbírálatot kizárná.

Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és döntően megalapozott tényállást állapított meg, mely csak a vádlott előéleti adatai - az egyik büntetés tartama - tekintetében tért el az iratok tartalmától (Be. 351. § (2) bekezdés c) pont). Másrészt a törvényszék - ítéletszerkesztési hibából eredően - tévesen a történeti tényállásban rögzítette a vádlott bűnösségére és a cselekmény minősítésére vonatkozó jogkövetkeztetését.