BH 1996.2.98 I. Az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügylethez való hozzájárulására vonatkozó törvényi vélelem nem érvényesül, ha az ügyletkötő harmadik személy tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy a házastárs az ügylethez nem járult hozzá [Ptk. 116. § (1) bek., Csjt. 27. § (1) bek., 30. § (2) bek.].

II. A jogvita érdemi elbírálása szempontjából nincsen jelentősége annak, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó fél az ítéletben elrendelt fizetési kötelezettségének miként fog eleget tenni [Pp. 74. §].

III. Az a fél, aki hozzájárult a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson kívüli elbírálásához, utóbb a hozzájárulását nem vonhatja vissza, ha hozzájáruló nyilatkozatáról az ellenérdekű felek is tudomást szereztek [Pp. 274. § (4) bek.].

IV. Az első fokú ítélet azon rendelkezése ellen, amelyet a fél fellebbezéssel nem támadott, felülvizsgálati kérelmet sem terjeszthet elő [Pp. 271. § (1) bek. a) pont, 273. § (2) bek. a) pont].

A felperes feleség és az I. r. alperes 1959-ben kötöttek házasságot. Életközösségük fennállása alatt, 1966-ban vásárolták meg a perbeli társasházi lakást, amelynek tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba egyedül az I. r. alperes nevére jegyeztették be. A lakásban a házastársak két gyermekükkel együtt laktak.

Az I. r. alperes az utóbbi években több üzleti vállalkozásban vett részt, amelyekkel kapcsolatban anyagi nehézségei merültek fel, ezek rendezéséhez jelentősebb összeghez kívánt jutni.

1991. május 14-én az I. r. alperes a perbeli lakást 6 375 000 forintért eladta korábbi munkatársának, a II. r. alperesnek azzal, hogy ha a lakást 1991. augusztus 15-ig nem adja birtokba, a II. r. alperes jogosult a szerződéstől elállni és az I. r. alperes köteles a vételárat visszafizetni.

Az I. r. alperes sem anyagi nehézségeiről, sem a lakás eladásáról házastársát, a felperest nem tájékoztatta, mert remélte, hogy üzleti vállalkozásai jövedelméből a szerződésben előírt határidőben azt vissza tudja vásárolni. Minthogy azonban erre a meghosszabbított határidőben sem került sor, a II. r. alperes 1991. november 27-én telefonon közölte a házastársak fiával, hogy az öröklakást megvásárolta, és birtokba kíván lépni. A felperes ekkor értesült az adásvételről és a földhivatalnál eljárva meggyőződött arról, hogy a II. r. alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

A II. r. alperes 1992. január 8-án többedmagával megjelent a lakásában, és a felperest, valamint a két gyermeket annak elhagyására kényszerítette.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében megállapította, hogy a perbeli lakás 1/2 hányada házastársi közös vagyon címén a felperes tulajdona, és elrendelte a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzését. Megállapította, hogy az I. és a II. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, és kötelezte az alpereseket hogy 15 nap alatt az eredeti állapotot állítsák helyre: az I. r. alperes fizesse vissza a II. r. alperesnek a vételárat annak kamatával együtt, míg a II. r. alperes ezzel egyidejűleg köteles az ingatlant beköltözhetően az I. r. alperes és a felperes rendelkezésére bocsátani. Elrendelte az ítélet jogerőre emelkedését követően az I. r. alperes tulajdonjogának visszajegyzését az ingatlan-nyilvántartásba.

Az ítélet ellen a II. r. alperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy ő az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett tulajdonjogot, és a felperesnek mint házastársnak az ügylethez való hozzájárulását a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése értelmében vélelmezni kell.