A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20858/2009/13. számú határozata élettársi vagyonközösség megszüntetése tárgyában. Bírók: Baloginé dr. Faiszt Judit, Fermanné dr. Polák Zita, Hegedűs Mária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Maklári Iván ügyvéd (cím) által képviselt név (cím) felperesnek, a dr. Horváth N. Mónika ügyvéd (cím) által képviselt név (cím) I. rendű, és a név (cím) II. rendű alperes ellen élettársi vagyonközösség megszüntetése iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2009. október 21. napján 17.P.631.446/2005/103. számú végzésével kijavított, a 2009. február 4. napján meghozott 17.P.631.446/2005/95. számú ítélete, a 2009. február 18. napján meghozott 17.P.631.446/2005/97. számú kiegészítető ítélete ellen a felperes részéről 100. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés, annak Pf.3. és Pf.11. sorszámú kiegészítése, az I. rendű alperes részéről Pf.6. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 500.000 (Ötszázezer) forint másodfokú perköltséget.

A felperes köteles továbbá megtéríteni az államnak, az adóhatóság külön felhívásra 900.000 (Kilencszázezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a Fővárosi Ítélőtábla 2008. május 6. napján meghozott 1.Pf.21.552/2007/6. számú hatályon kívül helyező végzése folytán megismételt eljárásban módosított elsődleges kereseti kérelmében az I. rendű alperessel 1993. január 8. napjától 2002. október 12. napjáig fennállt élettársi kapcsolatra alapítva annak megállapítását kérte, hogy a II. rendű alperes tulajdonaként nyilvántartott B.-i H. utcai társasházi lakás- és garázsingatlan ½ arányú tulajdonjogát a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése szerinti élettársi vagyonközösség jogcímén megszerezte. Kérte az ingó vagyon megosztását, az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését, az I. rendű alperes feljogosítását megállapított tulajdoni hányadának megváltására.

Másodlagos kereseti kérelmében kölcsön jogcímén 30.000.000,-Ft és ennek késedelmi kamatát igényelte a II. rendű alperestől.

A harmadlagosan előterjesztett kereseti kérelmében a Ptk. 137. § (4) bekezdése szerinti ráépítés jogcímén kérte a fenti ingatlanok tekintetében ½ arányú tulajdonjoga megállapítását.

Tényelőadása szerint 1993 elejétől különböző lakásokban érzelmi gazdasági közösségben együtt élt az I. rendű alperessel. Jövedelmének egy részét az I. rendű alperesnek átadta, aki azt és az együttélés ideje alatt keletkezett közös jövedelmet az 1991. évben alapított, lakásépítéssel és azok értékesítésével főtevékenységként foglalkozó II. rendű alperesi társaság működésére, az ingatlanok építési költségeire fordította. Az élettársi kapcsolat 2002. október 12-i megszakításakor az I. rendű alperes a H. utcai ingatlanból kizárta. A helyi önkormányzat előtt folyamatban volt birtokvédelmi eljárásban hozott határozat kötelezte az I. rendű alperest arra, hogy az ingatlant bocsássa a felperes birtokába. A határozat végrehajtása 2004. októberében a rendőrhatóság közreműködésével, zárcserével megtörtént, azóta a felperes folyamatosan az ingatlanban lakik.

Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A felperessel fenntartott szexuális kapcsolatot elismerte, de tagadta az életvitelszerű együttélést és a közös gazdálkodást. Állítása szerint csak két-három napot töltött a felperessel, közös gazdasági céljaik nem voltak, jövedelmeiket külön kezelték, az együttlétek alatt felmerült költséget is egyedül viselte. A H. utcai ingatlanok és a megosztani kért ingóságok egyébként is a II. rendű alperes tulajdonában állnak.

A II. rendű alperes ellenkérelmében kérte a vele szemben előterjesztett másodlagos és harmadlagos kereseti kérelem elutasítását. A kölcsönkövetelés tekintetében elévülési kifogást terjesztett elő, vitatta a kölcsönadás tényét is. A felperes az építési költségekhez anyagi hozzájárulást nem nyújtott, személyes munkát nem végezett, az általa hivatkozott ügyintézői tevékenység nem minősül ráépítésnek, dologi jogi igényt sem keletkeztet. Viszontkeresetében kérte a H. utcai lakásingatlan tekintetében a felperes mint jogcímnélküli használó kiürítésére kötelezését.

Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletében a felperes keresetét elutasította és 30 napon belül a H. utcai lakásingatlan kiürítésére és a II. rendű alperes birtokába bocsátására, az állam javára 900.000,-Ft eljárási illeték, az I. rendű alperes részére 1.844.000,-Ft, a II. rendű alperes javára 42.000,-Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás szerint a felperes és az I. rendű alperes az 1980-as évek közepén ismerkedtek meg, mélyebb kapcsolatuk 1993. évre alakult ki. A felperes ekkor édesanyja egyéni vállalkozásában dolgozott, aki B-n, S-n szezonális, májustól-augusztus végéig működő zöldség-gyümölcs kereskedést üzemeltetett. A felperes bejelentett munkaviszonyban állt, de havi rendszeres jövedelmet nem kapott, édesanyja a szükséghez képest különböző nagyságrendű pénzösszegeket adott át részére. A felperes a hét egyik felét a B.-n, másik részét B-n töltötte. 1996-tól egyéni vállalkozóként az üzletet édesanyjával közösen működtette.

Az érzelmi kapcsolat elmélyülésének időpontjában a B. S. utcai ingatlan a felperes - anyja haszonélvezeti jogával terhelt - és apja azonos arányú közös tulajdonában állt, a felperes kizárólagos tulajdona volt egy h-ii földterület. A felperes 1994. december 28-án megvásárolta apjától a S. utcai ingatlan ½ részét. 1999 szeptemberétől anyjával közös tulajdonként több ingatlant vásárolt, és értékesített. 2002-ben a B. N. utcában vásároltak egy ingatlant, amelynek 2004 januári értékesítése után ugyancsak a N. utcában vettek egy másik ingatlant.

Az I. rendű alperes 1989-ben 9.000.000,-Ft-ért eladott egy ingatlant, a vételárat értékpapírokba fektette. Rendelkezett a B. H. utcában egy önkormányzati lakás bérleti jogával, továbbá üzletrész tulajdona volt apjával 1991-ben közösen alapított II. rendű alperesi gazdasági társaságban. 1993-ban bérlakását saját vagyonából megvásárolta. A kapcsolat elmélyülésének időpontjában a B. N. utcában bérelt egy kis alapterületű lakást, a felperes hetente többször itt tartózkodott. Az I. rendű alperes 1993 nyarát D-n egy bérelt faházban töltötte, majd a B. L. utcában bérelt lakásban élt. 1995 májusában beköltözött a felújított H. utcai ingatlanába. 1996 februárjában a lakást értékesítette, rövid ideig testvérénél lakott. Májusban a felperes és az I. rendű alperes a felperes S. utcai ingatlanába költöztek át. Az I. rendű alperes harmadik személlyel létrehozta a Sz. Kft-t. A társaság által megvásárolt, a B. B. utcai szerkezetkész, tetőtéri lakás befejező építési munkálatait a II. rendű alperes végezte el. A felperes és az I. rendű alperes az ingatlanba 1997 júniusában beköltöztek.

1996. június 25-én a II. rendű alperes megvásárolta a B. H. utcai telekingatlant ötlakásos társasház építés céljából 14.000.000,-Ft vételárért. Ennek részbeni fedezeteként az I. rendű alperes befizette a II. rendű alperesnek a H. utcai ingatlana 10.800.000,-Ft eladási árát. A II. rendű alperes a társasház építés pénzügyi feltételeit akként biztosította, hogy megvásárolta, majd eladta a Sz. Kft-t, így 24.000.000.-Ft bevételhez jutott és előre értékesítette a még épülő négy társasházi lakást. Az építkezés ellenőrzése érdekében az I. rendű alperes bérbe vette a B. Cs. utcai bútorozott ingatlant. Ide, majd 1999 decemberében a II. rendű alperes tulajdonában maradó H. utcai lakás,- és garázs ingatlanba a felperes és I. rendű alperes beköltöztek. Kapcsolatuk 2002. október 12-én megszakadt, az I. rendű alperes a lakásingatlanból a felperest kizárta, és csak a birtokvédelmi eljárásban hozott határozat végrehajtása eredményeként 2004. októberében költözött vissza.